Kerékpárral a Középkori templomok útján
Varázslatos táj, lenyűgöző templomok, magával ragadó történetek, ízletes ételek, melegszívű házigazdák. Röviden ilyen a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat és a Szatmár Megyei Tanács partnerségében megvalósult Középkori templomok útja. Varga-Ignácz Réka írása és fotói.
"Az országnak ez a legtávolabbi része, az egész ország legcsodálatosabb darabja: a történelmi Magyarországnak utolsó tündéri mezeje."
/Móricz Zsigmond/
Kiépített kerékpárutakon is felfedezhetjük a megye középkori egyházi és kulturális örökségeit, Árpád-kori templomait, kegyhelyeit, irodalmi emlékhelyeit, és fényűző kastélyait. Így tettünk mi is, és útnak indultunk két keréken Demeter Zsuzsanna és Deák Attila vezetésével, a program szervezőivel. (SzSzBMFU.hu)
A program második napjának első állomása Cégénydányád, a Kölcsey-Kende Kúria, ahol Habarics Béla a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Nyírség-Szatmár-Bereg Természetvédelmi Tájegységének vezetője kalauzolt bennünket, aki saját elmondása - és meglátásunk - szerint is az épület és a park szerelmese. A Szamos folyó partján lévő kúriát báró Kende Zsigmond építtette 1833-ban. Cégényt a Kende család, Dányádot pedig a Kölcseyek birtokolták, majd a két település a XIX. században összeépült, és 1912-ben lett hivatalosan Cégénydányád a neve. A klasszicista stílusú műemlék kastély látogatóbarát fejlesztése nemrég zárult le. Az épületet 16 hektáros park veszi körül, itt áll az ország második legnagyobb platánja, törzsének kerülete 460 centiméter. A kúria különlegessége a fehér faragott kőből épült főbejárat, valamint a boltozatos előcsarnok. Az épület hátsó homlokzatán Kölcsey Ferenc sorai olvashatók:
“Alkota munkás kéz engem: s a szőke Szamosnak
partjain a költő lát vala s zenge felém:
Ház örökülj s vídám békével tartsad öledben
gazdád s gyermekeit s hív unokái sorát.”
/Kölcsey (1833), Czégény/
Nagyszekeres műemléktemploma és impozáns boltozata
A Gőgő-Szenke patak által közrefogott kis szigeten - melyre egykor fahíd vezetett - épült a 15. században, késő gótikus stílusban a Boldogságos Szűz tiszteletére emelt műemléktemplom. A templom nyugati oldalán a 18. században épült a fa harangtorony, melynek mázsás harangját 1802-ben öntötték. A nagyszekeresi templom szentélyének középkori boltozata az újkorban elpusztult, az Országos Műemléki Felügyelőség 1984-86 között állította helyre a templomot. Ezt megelőzően ásatást végeztek, és ennek leletei nyomán újjáépítették az egykori boltozatot, az eredeti darabok felhasználásával. A szószéket 1773-ban, a karzatot pedig 10 évvel később készítette ugyanaz a mester, Vasvári Ódor Gábor, aki a Felső-Tisza-vidék legtöbbet foglalkoztatott festő-asztalosa volt.
Szatmárcseke - a csónakos fejfás temető
A református műemlékké nyilvánított temető Szatmárcseke egyik nevezetessége. A kopjafákat Korpás István fafaragó mester készítette, melyek mindegyikén olvasható a következő sor: A. B. F. R. A. – melynek vélt jelentése: A Boldog Feltámadás Reménye Alatt. A hosszú sorokba rendeződő embermagasságú, csónakra vagy hajlott hátú emberekre emlékeztető fejfák látványa megindító. A temetőben látható Kölcsey Ferenc síremléke, melyet Gerendai Antal tervezett. Az emlékmű hat oszlopból áll, közepén egy Kölcsey feliratos, címeres urnával.
Túristvándi vízimalom
A Túristvándi vízimalom az a hely, ahol újra gyermekek lehettünk. Ámulattal hallgattuk Pogány Károly, a vízimalom gondnokának elbeszélését és az épület történetét, mely feltehetően 1181-ra nyúlik vissza. A favázas, deszkafalas, cölöpökön álló malomnak három hajtókereke és 11 ablaka van. Utolsó ismert tulajdonosa Dr. Kölcsei Kende György volt. 1977-ben a vízkerekeket és a középső főtengelyt kicserélték, a vízládát rendbe hozták, legutolsó felújítása 1995 és 1998 között volt. Azóta a műemlékké nyilvánított épületben a malom történetét, és a mesterséget bemutató múzeum működik. Túránk utolsó állomásán láthattuk a malmot működő állapotában is, ahogyan a lapátok elmerülnek a folyó vizében, majd megpihentünk a fűben és csak élveztük a tájat, a víz csobogását.
Végül, de nem utolsó sorban említést kell tennünk szállásadóinkról (Fenyves Szálloda és Konferencia-központ - Baktalórántháza és Danó Porta – Tivadar), akik elkápráztattak a helyi ízekkel és mérhetetlen vendégszeretetükkel, és ahol nem vendégként, hanem régi-új ismerősként, barátsággal fogadtak bennünket.
Varga-Ignácz Réka
További információk a programról:
www.templomut.hu
www.temple-tour.eu
