Keserü Katalin: Lantos

Keserü Katalin Lantos című kiadványa Lantos Ferenc festészetéről, művészetéről, munkásságáról.

Angyal Endre, a Dél-Dunántúli Tudományos Akadémia irodalomtörténész kutatója "A modern magyar absztrakt festészet" című, kora magyar művészeti írásai közül messze kimagasló tanulmányában¹ kiemelte a kelet- és délkelet-európai művészek szerepét a modern (absztrakt és avantgárd) művészetben: Frantisek Kupka, Kassák Lajos, Moholy-Nagy László, az akkor még jugoszlávnak mondott Lubarda mellett az oroszokét, s mindazon kortársaiét, akik ezt a régiót elhagyva lettek világhírűek (az orosz Mark Rothko és Louise Nevelson, a román Spoerri, a magyar Nicolas Schöffer és Victor Vasarely, a szerb Zlatko Prica). Talán Thomas S. Kuhn nagy hatású teóriájának ismeretében,² mely a tudományos forradalmak történetében a peremvidékek paradigmatikus szerepére épített, tette ezt ő is a művészettörténetben. Három jellegzetességet körvonalazott ezeken a területeken, melyek különböznek a nyugati művészet örökségétől: a népművészettel, ősi kultúrákkal való közvetlen kapcsolatot (például a dél-amerikai Fontana esetében), a már Worringer által (1908) kétségbe vont winckelmanni dogma eleve nem számottevő szerepét az esztétikában és a baloldali gondolkodás erejét. Cikkében nemzetközi kontextusban mutatta be tárgyát,³ kiemelve a klasszikus modernizmus történetéből a nemzetközi színtéren alig ismert, etnikailag összetett városok: Szentendre (Vajda Lajos) és Pécs (a picassóian sokoldalú Martyn Ferenc) szerepét.⁴ A vasfüggönnyel szétválasztott európai kortárs művészetben – nézőpontjához híven - az akkor éppen alakuló nemzetközi kapcsolatokat ismertette.⁵

 

 

Pécsett nem csak az ismert magyar Bauhaus-növendékek többsége született, de Zlatko Prica és Petar Dobrovic is. S a kortárs művészet regionális kapcsolatai sem csak Budapesten, de a dél-magyarországi város művészeti életében is jelentőssé váltak az 1960-as években.⁶ A Párizsban és az Abstraction-Création körben töltött évei után Pécsett megtelepedett nonfiguratív festő, Martyn meghatározó szerepet játszott az 1950-60-as években abban, hogy az absztrakt művészet – miközben a nyilvánosság előtt nem jelenhetett meg, sőt, tiltott volt - nemcsak tovább élt Magyarországon, de különböző utak nyílhattak belőle, melyek - a művészet belső törvényei szerint – nem kötődtek határokhoz, s így a regionális kapcsolatok természetes alapjai lehettek. Angyal Endre három, már kiforrott példát mutat be: a pécsi Gyarmathy Tihamér „kozmikus” festészetét (mely kiállításra került a lengyelországi Poznanban, 1965, sőt, az elblagi Térbeli formák biennáléján egy 9 m-es vaskompozícióját is felállították), Martyn tanítványa, Keserü Ilona Ünnep című gesztusfestményét (mely épp a cikk írása idején robbant be a forrongó művészeti életbe⁷) és Lantos Ferenc szerkesztő típusú alkotómódszerét. Egy konstruktív logikával építkező művészt állít elénk,⁸ aki egyúttal pedagógus is, s aki - tanítványaival, a majdani Pécsi Műhely vele együtt dolgozó tagjaival - az absztrakcióból a képfogalom megváltoztatása, a vizuális nyelv és struktúrák kidolgozása felé vette útját.

Lantos Ferenc családjának múltja a soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia déli vidékének történetébe illeszkedik. Apai és anyai (Vándor-) ágon is a Budapest-fiumei vasúthoz kötődik, de van olyan szál is (a Kolumbusz-vonal), mely egyenesen a felfedező közvetlen környezetéhez vezet. Anyja, Lukits Georgina Fiuméból menekült Pécsre az I. világháború idején, apja, Lantos György pedig már az I. világháború után kreált kis-Magyarország MÁV-főfelügyelője lett a városban. A sokfelé ágazó rokoni szálaknak is köszönhetően az ifjú házasok élete a pécsi polgárság és értelmiség életével fonódott össze. Első fiuk (1929) festőművész és tanár, a második, Lantos Miklós építész és fotográfus lett. Akkoriban még a vasútállomáshoz közeli utcában (ma Szabadság útja), később a Mecsek lejtőjén, a Boszorkány úton, majd a város központjában, az István utcában laktak. Gimnáziumi tanulmányait az 1940-ben az Erzsébet Tudományegyetem gyakorló iskolájává avatott Széchenyi István Gimnáziumban végezte, amely kiváló tudós tanárai révén vált híressé, köztük Lantos anyai nagybátyjával, a neves német-olasz-délszláv nyelvésszel és nyelvtanárral, Vándor Gyulával, a szlavista Angyal Endrével. A rajzot Gábor Jenő tanította, aki - a későbbi Bauhaus növendékekkel (Breuer Marcell, Molnár Farkas, Weininger Andor és Forbát Alfréd) együtt - Pécs szerb megszállása (1918) idején a Pécsi Művészkört szervezte. Gábor későbbi párizsi tanulmányútjai megerősítették a párizsi iskolához tartozását, így lett a budapesti Új Művészek Egyesület tagja. A Lantos művészetét meghatározó mester-tanítványi viszonyt azonban Lantos Vándor Gyulának köszönhette. Az ő óbányai nyaralójában vendégeskedve ismerte meg Martyn Ferencet.

A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János növendéke lett (1947), az anatómiát Barcsay Jenőtől tanulta. A főiskolát azonban betegsége miatt el kellett hagynia,⁹ s a pécsi Tanárképző Főiskolán diplomázott először, rajz és biológia szakon, 1952-ben, majd már a munkássága alapján kapott művész-tanári diplomát a Képzőművészeti Főiskolán 1964-ben. Martyn természetből kiinduló festői látása és a biológiai tanulmányok egész életművében, ennek természetelvűségében meghatározóak maradtak.

Pályája kezdetén ismerte meg könyvtáros feleségét, Vecsey Máriát. Gyermekeik (Gábor, Éva és Tamás) biológusok lettek. Közülük Gábort, aki ökológus is volt, apja rendszerelvű művészete is inspirálta. A természettudományok, a humán tudományok és a művészetek összekapcsolásával kutatta a szimmetria jelenségét (A szimmetriák világa, a világ szimmetriái című könyve 2000-ben jelent meg a Dialóg Campus Kiadónál). Ezeket a területeket tanította is, s amiként Lantos Ferenc alapjaiban változtatta meg a művészetoktatás módszereit, úgy ő az általános pedagógiai módszerek megújításán munkálkodott (A Helix képzési rendszer - Integratív pedagógiai alapvetés, 2004. Nemzeti Tankönyvkiadó), a rendszerelmélet alapján. Korai halála mérhetetlen fájdalmat okozott a festőnek, aki fia utolsó, félbemaradt könyvének (Kozmikus ösvényeken) szellemét festményén idézi meg.

Miközben Lantos Ferenc 1952-től folyamatosan tanított, a művészet és a saját művészete kérdéseiben is egyre jobban elmélyedt. Spirálfüzetben jegyezte fel gondolatait, melyekre a Pécsre látogató – Angyal Endre által is említett – Domanovszky Endre is hatással volt: „Azt mondja, ha rájöttünk valamilyen igazságra, akkor késedelem nélkül, bátran és félreérthetetlenül tegyük azt a vászonra.”¹⁰ Azt hiszem, hogy ezek a szavak meghatározták azt a fordulatot, mely Lantos természetelvű festészetének konstruktívvá válását valamint határozott fellépését eredményezte a pécsi művészeti életben, 1957 körül. Addigi munkáin az erős főiskolai rajzi képzés és a tónusfestés hagyományait követte (Szürkület, Kilátás a Mecsekre), a fordulat viszont jól érzékelhető a színek és vonalak jelentőségének felismerésében, megváltozásában: „az legyen a célunk, hogy a színek összhangját, ritmusát, egymáshoz való viszonyukat megértsük (…). Természetesen nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a festményünkön ábrázolt jelenségnek meg legyen a rajzi alapja is. Csakhogy ennek a rajznak egyedül a színek által kell kialakulnia! Mindez nem azt jelenti azonban, hogy a vonal és a szín nem fér meg egy képen egymás mellett. Csakhogy a festményen a vonalnak nem szabad a színt háttérbe szorítania, ellenkezőleg, annak érvényesülését kell elősegítenie.”

Feljegyzéseiből kitűnik, hogy egy rendkívül konzervatív művészeti oktatási intézményből kikerülve lényegében önmaga gyakorlatából és a pedagógiai munkásságához nélkülözhetetlen, folyamatos műelemzések tapasztalataiból alakította ki saját stílusát, ami megerősíthette öntudatát, autonómiájának kialakulását, sérthetetlenségének érzését. Első önálló kiállítását 1957-ben rendezte a Janus Pannonius Múzeum.

Az 1960-as évekre Pécs művészeti életének egyik meghatározó személyiségévé vált. A Művészeti Gimnáziumban növendékei (az elsők között Bachmann Gábor építész-képzőművésszel, Varga Zsuzsa és Pilaszanovich Irén művészettörténészekkel, majd Pinczehelyi Sándorral és a majdani Pécsi Műhely tagjaival) rendkívüli szakmai felkészültségükkel tűntek ki. „Minden benne volt az óráiban, az egész világ” – mondja egyik, volt tanítványa. A város más kiemelkedő tanárai – Bécsi Tamás irodalomtörténész és kísérleti színházi produkciók rendezője, Ivasivka Mátyás zenetanár és karnagy – rendre elhívták egy-egy képzőművészetre kitekintő óra megtartására. Innen is – egy város alkotó értelmiségének összetartó érdeklődéséből - eredhet Lantosnak a többi művészetekre nyitott szemlélete. Emellett cikkeivel, kiállításaival (melyeket a műcsarnokkal nem rendelkező város különböző helyszínei mellett 1960-tól 1964-ig minden évben a Janus Pannonius Múzeumban rendezett), szervező tevékenységével hívta fel magára és tárgyára a figyelmet, amihez társakat talált a múzeum művészettörténészei (Sarkadiné Hárs Éva és Romváry Ferenc) és muzeológusai között.

 

 

A pécsi Janus Pannonius Múzeum akkor a kortárs művészeti élet egyik központja volt, hiszen az ország egyetlen nyilvános modern művészeti gyűjteménye, a Modern Magyar Képtár is hozzátartozott, 1957-es alapítása óta, mely a szentendrei és székesfehérvári múzeumokhoz hasonlóan kortárs művészeti kiállításokat is rendezett.¹¹ Ez a képtár adott elsőként intézményes nyilvánosságot a kortárs fiatal művészeknek Mozgás ’70 című tárlatával. Viszont az 1960-as évek második felének forrongó budapesti művészeti életében és alternatív kiállításain valamint „kihelyezett” műhelyeiben Lantos munkái is részt vettek (1967-es önálló kiállítását Gyarmathy Tihamér rendezte a BME Bercsényi Kollégiumában;¹² 1969: Szürenon, Kassák Lajos Művelődési otthon,¹³ Kortársaink, Fészek Klub; 1970: Balatonboglár, Kápolna-tárlat). Talán ezeknek az eseményeknek a negatív következménye volt az, hogy 1971-ben önálló kiállítását csak zártkörű bemutatóként rendezhette meg a Modern Magyar Képtárban.

A közös munka eredményeképpen a pécsi művészeknek nagy kiállítást rendezett a Magyar Nemzeti Galéria 1969-ben. Revelatív erővel hatott a főváros közönségére a művek ereje. Nem csoda, hiszen például Martyn Ferenc is – több, mint két évtized után – ezen a kiállításon szerepelt először jelentős anyaggal Budapesten. Ez a sok visszhangot kiváltó siker is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Pécsett és Baranya megyében ugrásszerűen megemelkedett a kiállítások és a művészeti gyűjteményeket látogatók száma. A Megyei Tanács Művelődési Osztályának statisztikája szerint például 1972-ben 179 kiállítást rendeztek, s a látogatók 63 %-a ezekre volt kíváncsi: a Modern Magyar Képtárban, a siklósi Modern kerámia kiállításon, a Villányi Szobrásztelepen, a Zsolnay-kiállításon, a művelődési házak és a szakszervezeti művelődési intézmények tárlatain.¹⁴ Összesen évente több, mint félmillió látogatót számoltak.

Lantos konkrét, geometrikus és strukturális művészete országosan ismertté vált, amihez alkotótelepet szervező tevékenysége és a Természet – Látás – Alkotás című didaktikai kiállítás-sorozata is hozzájárult az 1970-es években. Az öt kiállításból álló anyag (1972-1976) beutazta az országot, a pécsi múzeum szervezésében. Körútja a Nemzeti Galériában zárult. Művészetpedagógiai tevékenységéért Lantos Ifjúsági Nívódíjat kapott.¹⁵ Képeit pedig természetesen válogatták be a kortárs magyar művészetet egyelőre csak külföldön reprezentáló, átfogó tárlatok anyagába,¹⁶ melyek elsősorban a magyar művészet Európában ismert, konstruktív hagyományaira építő alkotókat mutatták be. Magyarországon csak az 1980-as években jelentek meg az első, a közelmúlt sokféle történéseit áttekintő kiállítások. Kiemelkedik közülük az első, a Tendenciák 1970-80 című, hatalmas anyaga miatt sorozat formában megvalósult óbudai kiállítás¹⁷ és az Új Művészetért 1960-1975 szegedi tárlata (1983) Mezei Ottó rendezésében.¹⁸

Az 1970-es évek Lantos életének talán legsűrűbb időszakát képezik. Ekkor már együtt dolgozott mostani feleségével, Apagyi Mária zongoraművész-zenetarárral, akivel az integratív művészeti oktatás modelljét kidolgozták, és több iskolában (kezdetben a komlói zeneiskolában) be is vezették, a zene- és képzőművészet (majd a mozgás, a film) összefüggéseire alapozva. Több, gyermekeknek (és pedagógusoknak) szóló könyv segítségével tették kedveltté és ismertté a módszert. Lantos egyéni kiállítása már ennek az interdiszciplinaritásnak jegyében foglalta össze addigi munkásságát a Pécsi Galériában, 1983-ban. Apagyi Mária majd a Zongorálom három kötetében fejtette ki a legteljesebben a kreatív zongoratanulás módszerét (Pécs, 2008. Apáczai Nevelési Központ Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskolája), számos képzőművészeti hivatkozással és utalással erősítve meg azt.

A zeneszerzői módszerek megismerése Lantos festészetére is hatással volt. A zene kötöttségei és nyitott struktúrái hozzájárultak variációs (improvizációs) módszerének kiteljesedéséhez és festészetének érzékivé válásához. 1992-ben Hangzások és kontrasztok címmel mutatta be egy évtized új anyagát a Pécsi Kisgalériában. Munkácsy-díja talán ennek volt köszönhető (1993). A Janus Pannonius Tudományegyetem keretében indult művészképzésbe ekkor (1994) kapcsolódott be, s miközben megszerezte az egyetemi oktatáshoz szükséges DLA fokozatot (1997), az egyetem új, Művészeti Karának tanára lett.

A 70 éves mester tiszteletére 1999-ben kiállítást rendezett az Ernst Múzeum, s a hatalmas életmű felkeltette az igényt művészettörténeti áttekintésére, rendszerezésére. Előbb volt növendékei láttak munkához. Més-záros István egy kisebb kiadványban vezette fel a következő évek szakmai feladatait.¹⁹ Lantos festészetének első korszakát a látvány-elvonatkoztatás viszonyát elemezve gondolta megközelíthetőnek. Ezt hamarosan meg is kísérelte Fábián László az Ernst Múzeum felkérésére, egy kiállítás megrendezésével és katalógusával.²⁰ Az életműnek a geometria és az interferenciák vonzásában kiteljesedő második szakasza, a „Zenei inspirációk-hangzások” korszaka és a festő művészetpedagógiája azonban még kutatásra-összegzésre várt. Ezt kísérli meg pótolni ez a kötet, jóllehet időközben megjelent egy Lantos-album, sok-sok képpel,²¹ s egy katalógus is a 80 éves mester köszöntésére,²² ám ezekben csak összefoglaló tanulmányok olvashatók, s az előbbiben egy-egy kivonat egy-egy „mélyfúrásból”: a Més-záros-féle tematika tételeit érintő tanulmányokból vagy kiállítás-megnyitókból.

Ebben a könyvben másféle hangsúly esik Lantos korai, az 1950-es-60-as években készült műveire. Az 50-es évekkel főként az ikonográfiának, szociológiai megközelítésnek tág teret biztosító szocialista realizmus felől foglalkozik az esztétika és művészettörténet-írás,²³ azon mesterek monografikus feldolgozásai mellett, akik jóval korábban kezdték pályájukat. Lantos pályája együtt indult a szocialista realizmussal, de – miként az akkor már érett mestereké – az ő művészi ambíciói sem találkoztak vele, semmilyen ponton sem. Meg kellett tehát vizsgálni – a korszak jelentős nemzetközi publikációi és kiemelkedő művészeti hagyományai valamint a méltatlan hazai nyilvánosság tükrében -, hogy miként alakult ki egy művész látása és képfogalma akkor, Magyarországon, ráadásul elszigeteltnek mondható helyzetben.

 

 

Az 1960-as évek - különösen a korábban neo-avantgárdnak nevezett és konceptuális - művészete iránt a rendszerváltozás óta, változó hangsúlyokkal, de termékenynek mondható a tudományos érdeklődés. Elsősorban az alternatív művészetfogalmakat felvető események és műformák,²⁴ s sokkal kevésbé a képzőművészet hagyományos, olykor több évezredes ágazataiban (szobrászat, festészet, grafika) történt, a nemzetközi művészet áramába kapcsolódó vagy azoktól többé-kevésbé független események, változások iránt. Habár a 60-as években feltűnt „nemzedék” majd minden tagjáról készült már összegző monográfia vagy monografikus feldolgozás, s ezekben új tudományos szempontok is előtérbe kerültek. Közülük a korszak szellem- és természettudományának művészetre gyakorolt hatása áll leginkább az előtérben, mely abból a félreértésből fakadhat, miszerint a világról alkotható tudás, melyet korábban a művészet hordozott, átkerült a tudományok kezébe, s ilyenformán a képzőművészet csak követő vagy visszafelé forduló, esetleg korát ugrásszerűen meghaladó, a tudományt (konceptuálisan) megelőző lehet. A művészettörténet-írásnak ez a mesterségesen kreált, a tudományt (önmagát is) túldimenzionáló, versenyszerű művészetfelfogása éppúgy nem veszi figyelembe a képzőművészet megismerő képességét – amire Lantos pályája kitűnő példa –, amint a művészet reflektivitására alapozott művészetfogalom sem látja a művészi percepció, kutatás és fogalmazás sajátosságait és nyelvét mint a komplex gondolkodás létező példáját, mely a tudományokkal és más területekkel együtt alkotója a kornak, akkor is, ha kibontakozásához nem adottak mindazok a technikai lehetőségek a gazdaságilag elmaradott Magyarországon, melyek a világban meggyőzővé és versenyképessé tennék. (A computer-technikára gondolok.) Ezért erről a nyelvről külön fejezet szól a könyvben. De épp a művészetek és tudományok együttműködéséből világlik ki a legjobban a komplex gondolkodás mindkét területen igényelt egysége, amire ezért kétszer is kitér a könyv.

Először a művészetnek a kutatás mai, társadalomkritikai látószögéből furcsa módon kiesett, társadalmi funkcióját szem előtt tartó – mindazonáltal új műformákat is termő – eredményeire, másodszor a művészet érzéki voltát és komplexitását felerősítő, művészetközi áthatásokra, melyek kutatása épphogy megindult az utóbbi években. Végül egy, a szocialista Magyarország elmúltával kihalt, mindazonáltal aktualitását nem vesztett, Lantos Ferenc által napjainkig kitartóan művelt terület: a vizuális nevelés hozzá fűződő ideái, gyakorlata, szervezeti keretei és módszerei kerülnek bemutatásra.   

A szöveg Keserü Katalin írása, amely a EKF2010 Pécs "A PÉCSI KÉPZŐMŰVÉSZET MESTEREI" életmű kiállítások keretében megjelent monográfia előszava.

Keserü Katalin Lantos című könyve megjelent a Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti műhely  kiadónál. Felelős kiadó Gamus Árpád.

A könyv megvásárolható a Pécsi Kisgalériában (Pécs, Szent István tér 4.), a Pécsi Galériában (Pécs, Széchenyi tér) és a Zsolnay negyedben (Pécs, Zsolnay Vilmos utca 37.). A kiadvány ára 5600 forint.

---

1: 1966. Kézirat Lantos Ferenc tulajdonában
2: Az első kiadás éve 1962. Thomas S. Kuhn: The Structure of Scientific Revolutions. Chicago, The University of Chicago. Magyarul: Budapest, 1984. Gondolat
3: Kassák, Kállai Ernő nyugati felfedezését Jürgen Claus: Kunst Heute (Rowohlts) című könyvéhez köti, mely közli Kállai Malerei und Photographie című elméleti cikkét 1927-ből, Moholy-Nagy keleti kapcsolatait Ilja Ehrenburg könyveinek megjelenéséhez (Emberek, évek, életem), és kiemeli a fotótörténet közösségének felismerését (Otto Stelzer: Kunst und Photographie, 1966)
4: Mindkét város történetében jelentős a szerb kultúra hatása, ebből feltételezhető, hogy Angyal írása jugoszláv folyóirat számára készült. Vajda és Martyn művészetében a „párizsi iskola” jelentős szerepet játszott. Vajda szentendrei emlékkiállítása 1966-ban volt.
5: Például: Ádám Judit rendezte Budapesten a szlovák „strukturális grafika” és a „nyugat-német” Freie Gruppe Frankfurt-Hochheim kiállításokat
6: Az 1966-os pécsi dél-dunántúli tárlat válogatása például eljutott Eszékre is (Osijek, Galerija Slavonije). A további kapcsolatokról Kumin Mónika: A magyarországi geometrikus művészet és kapcsolatai 1965 és ’80 között. Szakdolgozat, 2005. ELTE Művészettörténeti Intézet
7: A Fiatal Művészek Stúdiója 1966-os kiállításán, mely Pécsre is eljutott. A Stúdió-kiállítás viharos történetéről Csanádi-Bognár Szilvia (szerk.): Tiltás és tűrés. A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának 1966-os és 1967-es kiállítása. Budapest, 2006. Ernst Múzeum
8: Az évben szerepeltek az ő képei is Pécsett és Eszéken.
9: Vázlatkönyvei maradtak fenn mohácsi és pécsi kórházakban töltött idejéből
10: Spirálfüzet 1953 k – 1957. XII. 31. XI. 4-i bejegyzés
11: A rendszerező és már Budapest-központú utókor erről és más, lényeges, a Budapesttől távolabbi vidékekkel kapcsolatos eseményekről megfeledkezik. Így hiányosnak nevezhető és kiegészítésre vár a máig egyetlen, a kort összefoglaló mű: Nagy Ildikó (szerk.): Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben. Budapest, 1991. Képzőművészeti Kiadó – Magyar Nemzeti Galéria – Ludwig Múzeum
12: A Bercsényi-kiállítás ugyancsak hiányzik A hatvanas évek dokumentumai közül.
13: Lantostól három zománcmű (Kék, Kompozíció XXII, Metszett körök) és grafikák szerepeltek. A katalógus Tuskompozícióját (I-II) közli. Az eseményről (képpel!) a Dunántúli Napló is beszámolt (1969. okt. 26. 5).
14: Dunántúli Napló (a továbbiakban DN) 1974. jan. 9. Pécs-Baranya képzőművészeti statisztikájából: Félmillió tárlatnéző
15: DN 1978. márc. 25. 3
16: Magyar művészet ’74, Oldenburg, Kustverein; Magyar konstruktív művészet 1920-1977. Hartogenbosch – Utrecht – Emmen, 1978; München-Düsseldorf, Oslo, 1979; Koppenhága – Aalborg, 1980; Zágráb, 1981. A kiállítások állami intézmények szervezésében valósultak meg.
17: Lantos Szerkezet (1975) és Ritmus II. (1977) című művei a 3. részben szerepeltek. A kiállításokat a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége Művészeti Író Szakosztályának tagjai rendezték.
18: A gondosan válogatott anyagban Lantos az 1967-es Két fejjel és 1972-es Variációjával vett részt.
19: Lantos Ferenc. Egy életmű margójára / In the Margin of a Lifework. Budapest, 2002. Hanga Kiadó
20: Lantos Ferenc 1948 és 1970 között készült művei. Budapest, 2004
21: Lantos Ferenc. Szerk.: Pinczehelyi Sándor. Pécs, 2006. Alexandra. A tanulmány szerzője Fábián László
22: Lantos Ferenc 80 éves. Pécs, 2009. Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti Műhely. A tanulmány szerzője Keserü Katalin
23: A művészet katonái. Sztálinizmus és kultúra. Szerk.: György Péter, Turai Hedvig. Budapest, 1992. Corvina
24: A performance-művészet (Artpool—Balassi—Tartóshullám, 2000), Törvénytelen avantgárd. Galántai György Balatonboglári kápolnaműterme 1970-1973 (szerk.: Klaniczay Júlia és Sasvári Edit, Artpool—Balassi, 2003)