Épülettervek/Hallgatói terv

„Keskeny az az út, amely az életre visz...” - alkotóközpont gyógyult drogfüggők számára

2011.08.12. 10:35

Juhász-Nagy Eszter diplomatervében a miskolci Nagyavas domboldalát töltötte meg újra élettel, közösségi házat és alkotóműhelyt hozva létre gyógyult drogfüggők számára. Az épületek egy új lépcsősorra fűződnek fel, a környezet struktúrájába, léptékébe illeszkedően, lehetőséget teremtve a terület és a benne dolgozók újjászületésére.

„I believe that the language of architecture is not a question of a specific style. Every building is built for a specific use in a specific place and for a specific society.”
„...eliminating artificiality in things created in an atrificial act and (...) making them part of the world of ordinary and natural things...”
/Peter Zumthor, Thinking Architecture/

A terület és a téma bemutatása
A miskolci Avas domb északi oldalán egykor virágzó borászati gazdálkodás zajlott. A városi polgárság ide járt szórakozni, a kellemes, parkosított környezetben eltölteni szabadidejét. Jelenleg azonban a terület erősen leromlott, elhagyatott állapotban van, a borospincéknek csupán töredékét használják, az épületek egy részét lakássá alakították át. A belváros által körülölelt Kisavas nevű keleti részen a szórakoztató, vendéglátó, valamint a lakófunkció is meg tudott maradni a jobb közúti kapcsolatok révén. A Nagyavas nevű, Diósgyőr felé nyúló oldalon azonban a szigorúan a szintvonalakkal párhuzamosan futó, macskaköves utcák és nyugat felé haladva a belvárostól való távolság növekedése jelentős problémákat okoz.

 

 

 

A terület rehabilitációjának egy lehetséges eszközét kerestem: a közlekedési problémák enyhítése, új, de ide illő funkció elhelyezése, a hely múzeummá való alakítása helyett „élő” funkció választása által. Ezért esett a választás a vendéglátóipar helyett valamilyen termelő jellegű funkció telepítésére. Az erdős, kellemes környezet és a csendes, az alsó utcákban kisvárosias, felfelé haladva egyre inkább a borházas, eredeti beépítést őrző terület adottságait kihasználva gyógyult, sikeres rehabilitáción átesett drogfüggők számára épül közösségi ház és alkotóműhely.

Az intézmény célja, hogy segítse a már „tiszta” függők társadalomba való visszailleszkedését, a munkaerőpiacra vagy az oktatásba való újra bekapcsolódáshoz szükséges készségek elsajátítását, olyan közegben, ahol egymást segítve, egymásra támaszkodva tölthetik el nap közben az időt. Ezen kívül lehetőséget nyújt önszerveződő és az intézmény által alkalmazott terapeuták által vezetett csoportos terápiás foglalkozások tartására, valamint az igen rossz szociális körülmények között élők részére tisztálkodásra, ruházatuk rendbetételére. Az alkotóműhelyekben készült termékek értékesítését megszervezik, ezáltal segítik az ott dolgozók önfenntartását, védett munkahelyet biztosít számukra. Az intézmény a bevétel 50%-át fenntartásra megtartja, a maradékot pedig az alkotók kapják meg. Mivel a műhely csak nappali foglalkoztatásukat biztosítja, a napjaik ritmust kapnak, újra élni kezdenek. Ugyanakkor a reggeli – esti ingázás a terület életét is fellendíti, úgy, hogy közben az itt lakókkal csökkenti az esetleges konfliktusok kialakulásának esélyét.

 

 

 

A fejlesztés jól integrálható lenne egy olyan, átfogó drogrehabilitációs hálózatba, amely az Avas déli oldalán található lakótelepen élő drogfüggők felkutatásával és segítésével, zárt intézményekben történő rehabilitációjuk megszervezésével, valamint az ezt követő kísérő tevékenységgel egyaránt foglalkozna. Jelenleg ez utóbbi a miskolci Semmelweis kórház területén található Drogambulancia feladata, azonban különösen fontos szempont, hogy a reintegráció milyen természeti és emberi környezetben zajlik. A tervezett intézmény célja, hogy az egymást és önmagukat segítő egyének közösséget alkossanak, zöldövezetben, mégis a belváros közvetlen közelében. 

A telepítés során a szintkülönbségeket kihasználva, az egymáshoz lazábban kötődő funkciókat utcánként elhelyezve alakítok ki egy olyan, közhasználatú lépcsősort, amely a területen élők és dolgozók számára is biztosítja a feljutási lehetőséget a Nagyavas Felső sorára, ahová jelenleg csak nagy kerülővel, a műemlék református temetőn vagy a Nagyavas nyugati végén keresztül érhető el. A sétányon keresztül az itt élők és dolgozók élete természetes módon találkozik az új közösségével. Az egyes épületek az itt tanulók, dolgozók, gyógyulók társadalomba való visszailleszkedésének különböző fázisaival kapcsolhatók össze, az épületeket összekötő út így az ő útjukat is jelképezheti – ez nem jelent egyenes leképezést, sorrendiséget. A funckiók közötti távolság által a területen napi szinten mozgást generál az intézmény.

 

 

 

Az épületek tervezésénél az egyes telkeken elhelyezett funkciók egyéni igényeit, az egyes telkek adottságaihoz való egyéni illeszkedést tartottam szem előtt. A környező beépítés egységes, mégis finoman heterogén, az adott kor és az anyagi források által meghatározott lehetőségekhez való illeszkedése az új épületek viselkedését döntően befolyásolta. A funkciót és az épületet úgy igyekeztem beágyazni a környezetébe, annak jelenébe és történetébe, hogy annak részévé válhasson. Ne kitűnni akarjon, hanem eggyé válni, oda való lenni, kiegészíteni, gyógyítani a helyet éppúgy, mint az ide érkezőket. Így alakult ki a semlegességében egységes, fehérre vakolt homlokzatképzés, a fa nyílászárók és árnyékolók alkalmazása, a cseréptető és a földtakarással leterhelt, a domboldalba belesimuló lapostetők együttese.

 

 

 

A szerkezetválasztásnál szintén több szempontot kellett figyelembe venni. A terület feltérképezetlen alápincézettsége következtében fontos volt, hogy az omlásveszélyes részeken kellően merev szerkezeteket alkalmazzak. Ugyancsak meghatározó igény a támépületek kialakításánál a földnyomás felvételére való alkalmasság. Azonban a szerkezetek megfelelő merevsége, teherbírása mellett a hely szűkössége és nehéz megközelíthetősége miatt fontos szempont volt a minél kevésbé gépesített kivitelezés, így esett a választás a zsalukőből épült falakra, deszkazsaluzott áthidalókkal, valamint a kis fesztávokon szintén deszkazsaluzattal kialakított monolit vasbeton födémekre. Az épületeken található árnyékolók, korlátok tervezésénél igyekeztem a műhelyben dolgozók által elkészíthető szerkezeteket alkalmazni, ahogy az épület legtöbb szerkezeténél is.

Épületek jellemzése

Toronyalja utca, 1.
Az első telek a Toronyalja utcán található, annak alsó ágán. A telken két épület helyezkedik el. Az egyikben kapott helyet egyrészt az intézményvezetés, másrészt az oktató-tanácsadó funkció. Az épülethez dilatált, kívülről fedett-nyitott téren keresztül megközelíthető vizesblokk csatlakozik. Az intézményvezetés épülete magastetős, a környező beépítés karakteréhez, az utcaképhez illeszkedően, míg a szociáis blokk egy hosszanti támépületben található, amelyet a domboldalba simuló, intenzív lapostető fed.

 

 

 

A másik épület az étkező-konyha épülete, amelyben melegítőkonyha található a szükséges raktárhelyiségekkel, valamint egy 32 fő kiszolgálására alkalmas étkező. Az épület szerkezetileg szintén támfunkciót lát el és intenzív zöldtető fedi. A konyha működésével kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy az intézményben foglalkoztatottak dolgoznak benne, nem külső konyhai dolgozókat alkalmaznak.

Az épületek a különböző funkciókkal párhuzamosan a telken áthaladó sétányhoz is különbözően viszonyulnak. Az étkező-konyha épülete párhuzamos a sétány vonalvezetésével, azonban attól hátrébb húzódik, teraszát burkolatváltással választottam el. Az üvegfelületeken fix, vízszintes lamellás árnyékoló található.

Toronyalja utca, 2.
A következő telek igen különleges helyzetű, 20 méter mélységével és a közrefogó két utca közötti 12 méter szintkülönbséggel. A telken elhelyezett épület egy bemutatótér a műhelyekben készült munkák számára, amelyet elsősorban kívülről lehet megtekinteni, illetve időszakosan nyitva tart különböző rendezvények során. Az épület lapostetős támépület, intenzív zöldtetővel.

 

 

 

Nagyavas, Középső sor
A telken jelenleg egy igen elhanyagolt  műemlék épület található. A tetőszerkezet cseréje és homlokzatok felújítása mellett a földszinten az udvar felé boltíves üvegajtókat nyitok, és - a földszinti tér kilencosztatú boltozatos szerkezetét tiszteletben tartva - a legbelső traktusban létrehozom a kiszolgáló-vizesblokkot. Egy boltozati mező kiváltása révén lehetővé válik egy mozgássérült emelő beépítése, amellyel az emeleti terápiás tér kerekesszékkel is megközelíthetővé válik. A kiváltott mezőben a meglévő épülettől eldilatált, önállóan működő fa szerkezetű, üvegezett bevilágítót hozok létre, amelyen keresztül lehetségessé válik az emeleti térbe a természetes fény bejuttatása, a meglévő homlokzatok megbontása nélkül. Az emeleti tér az emelő használata nélkül a telek hátsó része felől közelíthető meg a lépcsősoron keresztül, önálló bejárattal rendelkezik.

A telekre elhelyezek ezen kívül egy szociális épületet, amelyben két zuhanyzó és egy mosókonyha található, hogy az intézményt használó, esetlegesen igen rossz anyagi vagy szociális körülmények között élőknek lehetőségük legyen rendbe tenni magukat a foglalkozások előtt.

 

 

 

Nagyavas Felső sor
A legfelső utca várostól való legnagyobb távolsága és a gyönyörű panoráma miatt itt helyeztem el a műhelyépületeket. A két műhely egymás felé kinyitható, nyáron a közöttük található udvar is alkalmas munkavégzésre. A kiszolgáló funkciók a telek hosszán elnyúló, egyik végén kiszélesedő támépületben kaptak helyet.

Juhász-Nagy Eszter diplomamunkája
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem,
Építészmérnöki kar, Urbanisztika tanszék, 2011. tavasz