A BME Építészmérnöki Karán 2022-ben a három tervezési tanszék (Exploratív, Közép és Lakó tanszékek) összehangolt oktatási reformja szerint építőművészeti specializációs képzés indult. Az új rendszer része, hogy a tervezésoktatás az egyetemi professzúrákkal analóg műhelystruktúrába rendeződik. A Lakó tanszék Kraft műhelyének profilja az alkotó kéz és a gondolat kölcsönhatásának vizsgálatára, az anyagokkal kapcsolatos ismeretek mélyítésére, ezeken keresztül pedig a kézműves építészeti szakmagyakorlás lehetőségeinek kutatására fókuszál.1
Műhelyünk olyan területek építészeti vizsgálatával foglalkozik, amelyek kiemelkedő példái a kalákában építésnek: Miskolc kisavasi pincesora vagy Tatabánya bánhidai stégházai. Munkánkkal célul tűztük ki az össznépi buhera kézműves hagyományának feldolgozását, a ‘Handcraft’, a kézzel készítés építészeti lehetőségeinek feltárását, s ezzel a barkácsolás fogalmának módszertanná lényegítését is.2
Az elképzelés bázisát adja a praxisunkban megépült házakkal kapcsolatban kipróbált design and build módszertan, amely tervezői részvétellel zajló participatív kivitelezési formát jelent, s ami által megtapasztaltuk, hogy a terveken túl létezik egy második építészeti valóság is, amely kizárólag olyan, amit az építész elgondolásaiból az építőipar szereplői elvégezhető feladatként tudnak értelmezni. W. R. Lethaby, Morris tanítvány, angol építész a The Builder´s Art and the Craftsman című esszéjében hívja fel a figyelmet az építésznek az építkezéssel való közvetlen és személyes kapcsolatának szükségességére, akit szerinte nem is építésznek kellene nevezni, hanem egyenesen “főmunkásnak".3
A Kraft műhely részeként ősszel először indított Építő-Ipar kurzuson az anyag és a kéz kölcsönhatásának serkentésére bemelegítő, anyagpakolós workshopot tartottunk, ahol a rakodás aktusa közvetlen visszacsatolást eredményez az in situ alakuló anyagstruktúrákban.4 Szponzori felajánlásokból5 gyűjtöttünk különbőző építőipari alapanyagokat, amelyeknek pakolása egyszerre jelentett formai és gondolati kalandozást.
Ezután egy építészeti elemről kellett modellt készíteni, például egy kályháról, kaptárról, kerítésről, előtetőről, lépcsől, korlátról. Ezekre a kisebb léptékű feladatokra sok esetben nem jut elég tervezői figyelem, pedig ugyanolyan fontos részei környezetünknek, mint maguk az épületek. A modellépítés esetében egy lekicsinyített, valóságélménnyel kapcsolatos, kéz és gondolat közötti oda-visszacsatolás lehetőségeire koncentráltunk.
Workshopunknak a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége adott helyszínt. A szervezet székházának, a Lechner Ödön tervezte városligeti Sipeki-villának a felújítása immáron két éve tart, terveit a dmb építész műterem készítette. Így tehát a kiviteli terveink és azok valós terei között félúton, a felújítás alatt álló villa félkész belsőjében volt lehetőségünk egyszerre tervező építészként, és kvázi építőipari munkásként együttműködni a hallgatóinkkal. A helyszínválasztás egyben figyelemfelkeltő akció is, mivel a villa belsőépítészeti helyreállítása jelenleg gazdasági nehézségekbe ütközik, pedig a szervezetnek nagy szüksége lenne a kivitelezés méltó befejezésére. Ezúton is köszönjük nekik a nyitottságot, amivel kísérletünket fogadták.
Az, hogy mit jelentett a workshop során az építésben vállalt személyes részvétel, hogyan dolgoztunk és mi történt a kezünkben az anyagokkal, Richard Serra ikonikussá vált listájval parallel módon három cselekvésformával írható le: kézbefogni, átlényegíteni, elrendezni. Serra pályafutása elején saját művészeti célkitűzését pontosította listájával, az anyag megmunkálására használatos 84 igeformát szedte össze azzal a szándékkal, hogy olyan formáláshoz juthasson el, amely kizárólag az előállításból fakad.6 Alább következzen a munkánkat leíró igéknek a kifejtésére szolgáló három kis gondolatfelhő.
kézbefogni
Az építésünk folyamatának fontos része volt a kéz és a szellem között kialakuló interakció. A munka és gondolat meglepő, hogy etimológiailag teljesen elkülönülő eredetű szavak, hiszen jelentésük egymástól nehezen elválasztható. Attalai Gábor A kéz intelligenciája címmel 1978-ban a Műcsarnokban rendezett iparművészeti kiállítást, bevezetőjében erről az alábbiakat írja: “ A kéz intellektusát és viselkedését az anyag közvetlenül és közvetve egyaránt visszatükrözi, a kézművesség minőségei az anyag, a szellem, és a kéz összefüggéseiben alakulnak."7 Gondolatai Morrisig, a 19. század közepén megjelenő arts and crafts programhoz nyúlnak vissza, aki szerint a szellem csakis a munka által válhat egészségessé, és fordítva – a munka csakis a gondolkodás által válhat örömtelivé. Attalai ugyanakkor igyekszik aktualizálni mindezt: “nem a technika ellenében, hanem annak közegében kell meghatározni a kézművességet…a kézművesség jelentése: a megismerésre irányuló lényeg kifejezése". Vagyis a kézművesség lényege a megismerés folyamatában keresendő, e minőség a kéz és a szellem együttműködésének eredményeként jöhet létre.
Ugyancsak a kézművesség fogalmát vizsgálja David William Pye a “workmanship of risk" fogalmának megalkotásával.8 Szerinte ketté lehet választani a “kockázatos alkotást" és a “biztos alkotást". A kockázatos alkotás bizonytalan, mert figyelmetlenségből, tapasztalatlanságból és nem várt véletlenekből kifolyólag bármely pillanatban elrontható, minősége nem előre meghatározható, hanem a munkát végző ember ítélőképességétől, ügyességétől, figyelmességétől függ. A kézművesség lényegét a kockázatos alkotásban határozza meg, mert a végeredmény minősége az emberi jelenlétből fakadóan kockán forog az alkotói folyamat során. William Morris elméletének a jelenlét az alappillére, azt állítja, hogy a munka egyfajta létforma, így egyben az ember alapvető szükséglete, sőt a dekoráció pedig az ember munka közben érzett örömének a kifejeződése.9 De igaz ez a megmunkáltság kapcsán fordítva is: azt látjuk szépnek, ami energia. Ami egy dologba fektett munka volt.
Részt venni tehát az építésben az anyag kézbevételét jelenti. A kéz és a szellem kölcsönhatása által inspirált munkálkodást, kézműves alkotói folyamatot, amely “kockázatosságánál" fogva egyediséget hordoz. Ez egyben a végeredmény díszességét, esztétikáját tekintve is meghatározó.
átlényegíteni
A gyermeki játék alapja a tárgyakra öncélúan rávetített tartalom. A nappaliban sátorépítéssel saját univerzumát életre keltő gyermek számára teljesen természetes, hogy a környezetében lévő tárgyakra, játékától függően különböző tartalmak vetíthetőek. Viselkedésének alapja az a képessége, hogy el tud vonatkoztatni a tárgyak eredeti céljától és funkciójától. Gyakran mondjuk erre, hogy gyerekes viselkedés, legyintve naiv fantáziavilágukra, pedig a felnőtt társadalomban a művészet fontos terület, ahol az effajta kreatív szabadság általánosan elfogadott.
Claude Lévi Strauss filozófiájában különböztette meg a mérnököt és a barkácsolót.10 Míg a mérnök a számára készült profi technikai eszközökkel dolgozik, a barkácsoló mindent felhasznál: félkész töredékeket, valamilyen korábbi hasznosításból kiszakadt dolgokat, olyanokat amiket egykor eltett, hogy “majd csak jók lesznek valamire", sőt késztermékeket is. Ezek az elemek az eredeti tartalmuktól függetlenül, “újra-hasznosításuk" által egy új összefüggés részeivé válnak, felhasználójuk új tartalmat vetít rájuk, pont úgy, mint ahogy egy gyermek teszi azt a játéka során.
A környezetünket alkotó termékek, anyagok mind egyre speciálisabbak, szinte kivétel nélkül tudatos termékfejlesztés eredményei, ami azt is jelenti, hogy mind szűkebb és egyoldalúbb az alkalmazhatóságuk, a mínősítések és teljesítmény-nyilatkozatok további béklyóit nem is említve. A rövid életciklus miatt gyorsan avuló anyagok ráadásul hatalmas mennyiségű hulladéktömeg haszontalan áradatát eredményezik. Mind a specifikusság, mind pedig a hulladékmassza kezelésére választ jelenthet a barkácsoló megközelítése.
A téma kiemelt érdeklődésre tart számot a képzőművészetekben is, 2008-ban Oregonban rendezte meg Maria és Steven Skov Holt a ManufRacture című kiállítást, amely hétköznapi tárgyak meglepő felhasználásával dolgozó kortárs művészek munkáit gyűjtötte össze. A kiállítás címe egy sajátos definíció is egyben: olyan ipari késztermékekkel dolgozó művészeti irányzatra vonatkozik, amelynek munkamódszere a gondos felhalmozás, elrendezés és végül kézműves átlényegítés.11 A kiállító alkotókon túl számtalan további példát lehetne itt említeni, akik hétköznapi jelentéktelenségeket használnak művészetük alapanyagaként, ilyenek például Eri Kato japán, vagy Janice Caswell amerikai képzőművészek.
Részt venni az építésben lehetőséget jelent az anyagok barkácsoló szemléletű átlényegítésére, és a leleményes felhasználás váratlan útjainak feltalálására. A Kályha installációsorozatunk építésekor téglapakolás közben került elő néhány, a helyszínen elfekvő kúpcserép, amelyek mint specifikus elemek, játékosan, mégis karakterformáló módon illeszkedtek a struktúrákba.
elrendezni
A pakolás alkalmával az egyes anyagok leleményes felhasználásán túl az anyagok együttálllásának elrendezése önálló műveletnek mutatkozott. Ezzel kapcsolatban számomra régóta fontos történet, Reimholz Péter és Janáky István gondolatmenete, akik az 1980-as évek elején azt gondolták, hogy “az építész közreműködésével egyre kevesebb tárgy jön létre, így az építészeti kifejezés eszközeit nem az általunk befolyásolható tárgyakban kell keresni, hanem a felhasznált termékekben, azok tervezett elrendeződésében." Reimholz ennek alapján a tervezői beavatkozásokat létrehozó és elrendező-kiválasztó típusú döntésekre osztja. Véleménye szerint az építész szerepének helyzethez igazodása a fontos, a ‘kitaláló építész’ helyett a késztermékeket kollázzsá ‘rendezgető építész’ jövőjéről beszél.12 Ugyan képzőművészeti irányból közelítve, de erre jut Attalai Gábor is, aki a korábban már említett kiállítása kapcsán írja: “ A kézműves az anyagféleségek egyre szélesebb skáláját alkalmazhatja. Ez szemléletére is hatással van. Olykor már az is kielégítő lehet számára, hogy alkotói álláspontját csupán anyagok összeválogatása és elrendezése révén, egy-egy anyagi rendszer adta kifejezésben találja meg."13
U. Nagy Gábor egy nemrég készült interjújában 2007-re visszatekintve arról beszél, hogy az akkori válság a magyar építőipar kézművességének a végét eredményezte. A szakemberek elvándorlása és az ennek következtében eltűnő szakértelem miatt a kézműves ipar lehetőségei jelentősen beszűkültek, ezért szerinte tervezőként új startégiát kell alkotni a hiány betöltésére, hiszen a létrehozó tipusú feladatok háttérbe szorulnak az elrendező tipusú feladatok mögött. A “tervezési részletezettség"-ben, egyfajta gondos építésben, vagyis a mechanikus felhasználás helyett a termékeket alapos ismerettel beépítő munkamódszerben vél kiutat találni a helyzetből.14
Részt venni az építésben egy alkotói magatartás arra vonatkozóan, hogy gondos válogatással rendezzük az anyagokat. Az építész gyakran össze nem illő dolgokat kell egyberakjon, s e konfliktusokat realista módon közelítve kollázsszerű, részletgazdag végeredmény víziója látszik.15
Zárszó
Mindhárom cselekvésforma további kérdéseket generál, melyek közül is az első, hogy a tervezési folyamatba hogyan tehetőek vissza az építés során megélt tapasztalatok. Lehet-e egy előre tervezett esztétika kézműves? Lehet-e egyáltalán a tervezésnek a kézművesség irányába ható ereje? A válaszok még kiforratlanok. Félévről félévre “főmunkásokká" válunk, edzéseket tartunk, hogy egy kézműves esztétika lehetőségeivel kísérletezzünk.
Falvai Balázs DLA
1 Kraft műhely oktatói: Falvai Balázs Nagy Márton, Török Dávid, Varga Tamás, doktorandusz hallagtóink:, Ghyczy Dénes Emil, Gulyás Eszter, Nedeczky Zsolt, Szederkényi Lukács, Varga Noémi
2 Azonos a szerző MMA művészeti ösztöndíj 2021-2024 ciklus nyertes témájával
3 William Richard Lethaby: The Builders Art and the Craftsman; drawing matter.org
4 Ghyczy Dénes Emil és Szederkényi Lukács: Tervezési és építési folyamatok, VI PER Gallery, Prága 2021,
5 Szponzoraink: Jav Holz Ungarn Kft., Xella Magyarország Kft., Kemabo Kft.
6 Richard Serra, 1968. in: Hedvig Skjerdingstad, MiMa studio, The hand and the thought lecture BAS 2021.
7 A kéz intelligenciája kézműves iparművészeti kiállítás, műcsarnok, 1980 július 18 – augusztus 31. Forgatókönyv és bevezető: Attalai Gábor iparművész
8 David Pye: The nature and art of workmanship, Herbert Press, 2008.
9 Keresztes Balázs: Kézműves Esztétika, Kijárat Kiadó, 20018.
10 Irénée Scalbert, Tom Emerson, Stephanie Macdonald: Never Modern, Park Books, 2013.
11 Manufractured: the conspicuous transformation of everyday objects, Steven, Mara, Skov Holt Musum of conemtporary craft in Portland, Oregon, 2008.
12 Reimholz Péter: DOMUS Lakberendezési Áruház, Budapest. Magyar Építőművészet. 1972/4
13 Attalai, 1980.
14 Mma MMKI Tesztoszteron építészet 3, Fókuszban a vidék, Wesselényi Garay Andor interjúja U. Nagy Gáborral, 2022.
15 Observational drawing, between sience and the arts, Jan De Vylder, Collegium Helveticum, 2021.
Szerk.: Pleskovics Viola
