Elméletből a gyakorlatba
A rotterdami fenntartható energiával foglalkozó Eneco Központot a holland Hofman Dujardin Architects tervezte a Fokkema & Partners irodával együttműködésben. A 2012-ben épült, 25.000 négyzetméteres irodaház a cég fenntarthatósági törekvéseit ülteti a gyakorlatba a napenergia, a természetes fény és az oxigént termelő növényfalak használatával. A 14 emeletes épület déli homlokzatát napkollektorokkal szerelték fel, ezen kívül a tetőn is gyűjtik a természetes energiát. De az Eneco központ a belsőépítészeti kialakításával még ennél is tovább megy, és a dolgozók jó közérzetéért is áldoz: a 21. századi igényeknek megfelelő flexibilis, nyitott, kooperációra ösztönző irodákat alakított ki – mérvadó belsőépítészeti eszközök nélkül, szimpla bútorcsoportokat használva, mindezzel letisztult enteriőröket teremtve.
Fényhasznosítás
A közvetlen napsugárzásból és a szórt égboltsugárzásból adódó természetes fényt legfőképp a központi átriumban hasznosítják, ahol nemcsak közlekedő és kávézó tér kapott helyet, hanem a tárgyalók és munkaterületek nagy része is innen nyer fényt. Az épület komplex igényeket elégít ki, a földszinten étterem, az emeleten egy nagy alapterületű auditórium és könyvtár is található.
Térfelosztási módszer
A Duracryl Flooring Systems Nederland által készített fehér terrazzo burkolaton szigetszerűen úsznak a szőnyeggel elhatárolt, elkülönített, nyitott munkahelyek, melyek – izgalmas belsőépítészeti kialakítás hiányában – leginkább élénk színükkel hívják fel magukra a figyelmet. A bejáratnál a világos padlóra helyezett fehér, Corian recepciós pultok beleolvadnak a környezetbe, csak a glóriaszerűen feléjük helyezett rejtett világítással válnak hangsúlyos belsőépítészeti elemmé. Érkezés után recepciós kíséri az ügyfeleket a három különálló pult egyikéhez, ezzel a cég vevőközpontúságát hivatottak kifejezni.
Az épületben tovább haladva, az előtérben tapasztalt steril hangulatot feloldja az átriumban lévő, tölgy padlóval és bútorzattal kialakított Espresso bar, mely egy kis természetességet kölcsönöz a térnek. Az átriumból három fafrontos és járófelületű egykarú lépcső vezet az első emeletre. A földszinti „hófödte tájon” a munkaállomások vörös, lila és narancssárga színben pompáznak - a RAL színskálán tovább kalandozva -, az emeleten kék szín jelöli az iroda, zöld szín a tárgyaló, fekete az étterem helyét. Figyelemre méltó a terek megvilágítása a Studio Rublek tervezésében, mely energiatakarékosan, de megfelelő színvisszaadással emeli ki a bútorok és szőnyegek színét és textúráját.
Az étteremnél megtörik a vakító fehérség, itt sötét mennyezet és terrazzo padló fogadja a vendégeket, sötét Corian padokkal, hogy semmi se vegye el a figyelmet az ételről, melyet a szakácsok a látványkonyhában készítenek a vendégek szeme előtt. Nem véletlen, hogy több lépcső indul az átriumból, ugyanis a több irányból, könnyedén megközelíthető lépcsőkkel ösztönzik a dolgozókat, hogy ebéd után elégessék a fölös kalóriákat, és frissen térjenek vissza a munkához. A lustábbak részére természetesen felvonó is rendelkezésre áll.
Fenntartható belsőépítészet
Az Eneco új székhelye megfelel a társaság két, a fenntarthatósággal és az emberek jó közérzetével kapcsolatos alapkövetelményének. A 2.100 dolgozó közül egyszerre 1.500 dolgozhat az épület hat különböző helyszínén, így nincs szükség a korábban jellemző utazásra az épületcsoportok között. A házban akár helyben is eltölthetnek egy teljes munkanapot, mivel az étkezés, kávézás, az ügyfelek fogadása, a könyvári keresgélés, a nagy előadások megtartása is egy épületen belül koncentrálódik, így szintén megspórolják a korábbi utazások közben termelt szén-dioxid kibocsátást. Ha mégis utazásra kerül a sor, ez esetben a cég elektromos autóit használhatják a dolgozók, ezzel is csökkentve az ökológiai lábnyomot. Mindezek mellett az Eneco zuhanyzók építésével szorgalmazza, hogy kerékpárral járjanak munkába a dolgozók.
A hatékonyságot az inspiráló, tágas, változatos környezettel kívánják elérni, itt mindenre a rugalmasság a jellemző: nincsenek fix munkahelyek, kedvtől és munkatípustól függően foglalják el helyüket a dolgozók az épületben. Bár ennek megvan az a hátránya, hogy a dolgozóknak nincs fix, megszokott helyük, viszont a változatosság miatt valószínűleg nem is unják meg olyan hamar a munkát, mint más, korlátozottabb esetben szokták. A kreatív ötletek születésének ad teret így az Eneco, ahol a fenntarthatóságot szem előtt tartva - nem véletlen a tartós, hosszú távra szóló, minőségi bútorok használata sem - a Hofman Dujardin Architects építészei előszeretettel használták a Vitra és a Fritz Hansen bútorait az enteriőrökben.
Magától adódó design
A színes bútorok között számos designszék-klasszikust fedezhetünk fel. Az amerikai „designszék-gyártó” házaspár, Charles és Ray Eames fekete műanyagülésű Plastic Side Chair-jét DSW (Dining Height Side Chair Wood) falábú kivitelben találjuk meg a vörös és zöld munkaállomásoknál. Egy ezt követő informális tárgyalórésznél Eames-ék fekete polipropilén DAR (Dining Armchair Rod) széke található zöld színű üléssel és Eiffel lábbal, valamint a Vitra egyik legújabb irodai fejlesztése, a könnyed elhatárolást (és elvonulást) biztosító, magas támlájú Alcove Highback Sofa fotelek, amelyek a Ronan és Erwan Bouroullec tervező testvérpár alkotásai.
Az üvegfallal határolt, fizikailag zárt, de vizuálisan nyitott tárgyalók belsőépítészetét sem vitték túlzásba (lehet, hogy a fenntartható belsőépítészet az Eneco szerint azt jelenti, hogy csak a legszükségesebb bútorokat teszik a térbe?), az Eames házaspár legnagyobb példányszámban eladott székeit, az 1958-ban tervezett Aluminium Group EA 105/108-as légies, csillaglábú forgószékeket helyezték el a térben. De hogy ne csak design klasszikusokat lássunk, kortárs design bútorokat is találunk a közösségi terekben, mint például Moooi kanapét és Arper bárszéket. A kényelmet sugárzó, kagylófotelekkel berendezett, nem hivatalos tárgyalók hangulatát a dán designer, Arne Jacobsen ugyancsak 1958-as tervezésű Egg modellje határozza meg - a helyszíntől függően bíbor, kék, lila és világos színű kárpittal -, mely kellő ellenpontot képez a bejárattal szemben elhelyezett, két szint magas beltéri növényfal előtt.
Légtisztító növényfalak a Copijn Utrecht-től
A növényfalakat a holland Copijn Utrecht cég készítette. Ipari nemezbe ágyazott vertikális kert rendszerükről már beszámoltam egy korábbi cikkben. Itt is a Wonderwall® felépítést alkalmazzák, jelen esetben mintegy 1.000 négyzetméteren. A 25.000 növénnyel beültetett kültéri növényfal nemcsak szép látványt nyújt változatos növényhasználatával, hanem tisztítja is a közeli autópálya levegőjét, valamint hőszigetelő képessége miatt nincs szükség klimatizálásra az épületben.
A Dam & Partners Architects által tervezett földszinti hallban található beltéri zöldfalak tovább hangsúlyozzák az Eneco környezettudatos misszióját, ezeket – hogy minél szembetűnőbbek legyenek - a kijárattal szemben helyezték el, az épület északi és nyugati oldalán. Nemcsak a kültéri növényfalba helyezett, vízben oldódó műtrágyával öntözött kisebb örökzöld cserjék és füvek tisztítják a levegőt, hanem a beltérben élő növények is felelősek a helyiség friss levegőjének utánpótlásáért.
Környezettudatosan az esővíz-felhasználásban is
Előfordul, hogy egy épületet hamisan bélyegeznek meg a környezettudatos jelzővel, ám az Eneco Headquarters esetében ténylegesen odafigyeltek a fenntarthatóságra az esővíz-felhasználás területén is: az ablakprofilokból egy gyűjtőrendszeren keresztül szállítják a csapadékot egy tartályba, amely az ereszcsatornából összegyűlt vízzel együtt a növényfalak öntözővizeként hasznosul. A természet ezen adottságait felhasználva gazdaságosan nyílik lehetőség (egy, az időjárási feltételeket ellenőrző öntözőrendszernek köszönhetően) a napi többszöri öntözésre. Így a növények szebb pompájukban ragyoghatnak - a bizonytalan minőségű csapvíz helyett - a természetes esővíz áldásos hatása miatt is.
Pók Enikő
Források:
Fiell, Charlotte – Fiell, Peter: 1000 chairs. Taschen, Italy, 2000.
Vitra.com
Copijn.nl