Kiállítótér a Budapest-makett számára – Vadász Viktor diplomaterve

Vadász Viktor diplomatervében a mostoha sorsú, 220 m2 alapterületű, amerikai diófurnérból készült Budapest-makett végleges elhelyezésére dolgozott ki koncepciót. A Vár alatti Dózsa György téren elhelyezett, terepszint alá süllyesztett kiállítótér geometrikus tömege a makett tájolásához és modulméretéhez igazodik, megtörve a környezet szigorú, szimmetrikus szerkesztettségét. A gránit, a látszóbeton és az üvegfelületek kortárs hangulatot teremtenek, a galériás tér pedig a makett „többszintű” tanulmányozására ad lehetőséget.

A makett története az 1980-as évekre nyúlik vissza, amikor is a város vezetése és Műegyetem Urbanisztika Tanszéke közösen elhatározta, hogy létrehozza Budapest tágabb belvárosának 1:500 léptékű makettjét, két fontos szempontra fókuszálva. Az egyik a mai napig is megállná helyét, hiszen reprezentatív és információs célokra, turistalátványosságnak ma is kitűnő lenne, ha ki lenne állítva. A másik cél pedig az elmúlt 40 év passzív, átfogó koncepció nélküli vezetése ellen született, nevezetesen az új városfejlesztések, rehabilitációk vizuális megjelenítésére és segítségére lenne.

A makett ma darabokra szedve a városháza alagsorában amortizálódik, néha-néha a lelkes restaurátor csapat kitartó, önfeláldozó munkájának köszönhetően még nem tudott az enyészeté lenni. Leszámítva néhány teljes prezentációját, szinte csak pár alkalommal volt nagyközönség elé tárva e gyönyörű építmény. Ezért éreztem feladatomnak, hogy egy végső, méltó kiállítóteret alkossak eme makettnek, mindenki örömére. A makett alapja és az épületek többsége 90 %-ban amerikai diófurnérból készült, 13x14 db, 80x120 cm-es raszter táblákból, közel 220 m2-en.

A koncepció szerint - mely egy térképrészlet születéséhez hasonlatos - a makett kiterjedésének megfelelő, „virtuális” pogácsa-szaggatóval Budapest belső területéből kiszabva kapunk egy szeletet, amelyről leemelve a szaggatót, mind szemmagasságból, mind madártávlatból egy-egy hasítékon keresztül tekinthetünk rá. A szaggató forma egy alul-felül nyitott téglahasáb, mely „alátámasztás nélkül” lebeg a térben, szimbolizálva a makett keletkezését és kétféle módon lehetővé téve a megtekintését. Az épület elhelyezkedése, a tér környezetét megvizsgálva adta a számomra a lehető legegyszerűbb megoldást.

Eszerint a betájolt makett 41°-os szöget zár be a tér hosszabbik oldalával és a tágabb környezet erősen szimmetrikus és merőleges koordináta rendszerével. Ezen helyzetben és a helyszín műemléki környezetének vizsgálatát figyelembe véve csak egy út kínálkozott a számomra: le kell süllyeszteni az épületet, a lehető legkevesebb felszíni, zavaró tényezővel. Az épületet körülvevő, dinamikus szerkesztésű térlépcső-sor adja a kapcsolatot a makett és a helyszín két szöget bezáró koordináta rendszere között, horizontális és vertikális értelemben egyaránt. A tér szimmetrikus tengelyeit fokról-fokra megtörve jutunk horizontálisan közelebb az épület középpontjában elhelyezkedő lényeghez, magához a maketthez, elhagyva a felszínt és a környezetet vertikális értelemben is. A megérkezés legfontosabb eleme az, hogy az épületbe bejutva a lényeg egyértelmű és világos legyen, azaz a tájékozódás a föld alatt is lehetséges legyen. Ezért a Dózsa György tér két rövid oldaláról megérkezve és a két oldalsó hasítékon bejutva csak egy irányból közelíthető meg a makett - mintegy térképet a kézben fogva -, délről. A galériaszint ezek után már könnyen körbesétálható és bejárható, miközben lelátva a makettre felfedezhetjük Budapest belvárosát és nevezetességeit.

Az épület a makett fókuszálása mellett csak a legszükségesebb funkciókat foglalja magábant: lépcsőház, akadálymentes lift, restaurátor műhely a kiegészítő szociális helyiségekkel, egy előadóterem a tervtanácsok megtartására külön vizes helyiségekkel, illetve közönségforgalmi vizes helyiségek. A tervtanácsok számára kialakított előadóterem kitűnő alkalmat kínál arra az alaptézisre, amire tulajdonképpen létrejött ez a makett közel 30 éve - nevezetesen a városfejlesztési és rehabilitációs koncepciók minél autentikusabb vizsgálataira, a lehető legszélesebb környezet-vizsgálatokkal.

A makett modulja alakította ki az épület minden porcikáját, hiszen a 80 x 120-as raszter többszöröse adja ki a falak és helyiségek minden elemét, alárendelve mindent a központi léleknek, a makettnek. Az anyaghasználat is igazodik az egyszerűséghez: a tartószerkezetek anyagában színezett, fehér látszóbetonból készülnek, a padlóburkolatok és a kültér burkolata gránitból, a nyílászárók pedig a makett anyagából, diófa furnérból, a transzparens felületek pedig üvegből. A tetőszerkezet egy belső vízelvezetésű, háromrétegű járható üvegszerkezetből áll. A makett feletti tetőmezőben a tér számára szükséges diffúz fényt adó, fehér opac üvegréteg helyezkedik el, amely árnyékmentes, egyenletes fényt biztosít. A természetes fény hiányában este a lebegő fal teljes belső felületén egy rejtett Led-mátrix adja a fényt, mint a virtuális ég megjelenéseként.

tervezés éve: 2010
tervező: Vadász Viktor
helyszín: Budapest, I. kerület, Dózsa György tér
konzulensek:
építészet: Dévényi Tamás, Ritecz László
statika, tartószerkezet: Ivits Iván
világítástechnika: Haász Ferenc
kert- és tájépítészet: Balogh Péter István
szervezés, organizáció: Wehner Marianne, Kondor Tamás