Kiegészítések vizsgálata Hollandiában
Körülnézve a mai magyarországi építészeti feladatok körében, általános tendenciaként megfigyelhető, hogy csak a szerencsésebbeknek adatik meg a tisztán üres lap a munka kezdetekor. Különösen igaz ez, ha az ember kezdő. Számára a paletta az átalakítások, bővítések és pályázatok világa, amennyiben a saját lábán próbál megállni. Őt tehát az üres lapon már mindig várja valami, amibe, vagy amire, vagy ami mellé kell építenie.
Valkai Csaba tanulmánya a Hollandia: táj, város, építészet sorozatban.
Körülnézve a mai magyarországi építészeti feladatok körében, általános tendenciaként megfigyelhető, hogy csak a szerencsésebbeknek adatik meg a tisztán üres lap a munka kezdetekor. Különösen igaz ez, ha az ember kezdő. Számára a paletta az átalakítások, bővítések és pályázatok világa, amennyiben a saját lábán próbál megállni. Őt tehát az üres lapon már mindig várja valami, amibe, vagy amire, vagy ami mellé kell építenie. Valójában azonban a szituáció nem degradáló. Sőt, tulajdonképpen igazán finom, környezetre érzékeny megoldások bölcsője lehet a kialakuló helyzet. Fiatal építészként számos kiegészítési feladattal találkoztam már itthon, ezért érdekesnek tartottam, hogy megfigyeljem, mit tesz az építész, ha Hollandiában ilyen jellegű problémával kerül szembe.
Szembetűnő az ellentmondás, miszerint nem, vagy csak nagyon kis számban merül fel olyan építészeti feladat a kicsiny méretű Hollandiában, ami épület-kiegészítésre, bővítésre irányul. Talán nem a legígéretesebb, nemzetközi bemutatásra is érdemes megoldások születtek ebben a témakörben, vagy talán maga a probléma jellege kerüli el a holland ember gondolkodásmódját? Mindenesetre, a II. világháború pusztítása utáni nagy erejű újjáépítések folytatásaként a mai munkálatok főképp a városok szabad területeinek beépítésére, ”a jövő célkitűzése”-ként megindult város-összenövesztések felé – Randstad –, valamint a tengerből újabb és újabb területek elhódítására és beépítésére irányulnak.
Ennek ellenére szerencsére mégis akad néhány, léptékében, funkciójában, sőt egy esetben még az építész nemzetisége tekintetében is eltérő példa, melyek vizsgálatán keresztül némi fény derülhet a holland kontextus továbbépítésének alternatíváira. Kontextus alatt itt a szűken vett épített környezet értendő, kisebb léptékű beavatkozások – épületbővítések, épületcsoport kiegészítések, lezárások – helyszíneként. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a tanulmány, természetéből fakadóan nem tud teljes képet adni a holland építési kultúra e területéről.
Épületbővítési, épület kiegészítési vagy épülettömb kiegészítési és lezárási feladatok megoldása erősen determinálódik a helyszín, a lépték, a funkció és az alkotó habitusa által leírt négyszögben. A megépült és bemutatásra kerülő példák alapján osztályok különíthetők el. Az osztályok szétválasztása nem éles, közöttük finom átjárás érzékelhető.
1. Tudatos illeszkedés-mentesség
Az építés célja tartalmi és formai tekintetben mindenképpen egy teljesen új, környezetéből kiemelkedő, attól eltérő, szembe szökő test, önálló struktúra létrehozása. A test szó használata nem véletlen: ez esetben nagyméretű, járható szoborként formált épületről van szó. Általánosságban elmondható, hogy ezen épületek majd minden helyen, minden környezetben elhelyezhetők lennének, alien- vagy ufó-effektus.
A meglévővel való mindenfajta arány-, tömeg-, anyag-, színbeli azonosság az új elem erejét gyengíti. Az új és a régi közötti kapcsolat vállaltan az új konstrukcióból fakad: nincs szerves összeépülés, nincsenek összekötő elemek, az új vagy belehatol a régibe, annak roncsolásával, vagy – funkcionális kapcsolat igénye nélkül – egész egyszerűen rá- vagy mellé helyeződik.
A kapcsolatteremtés ilyen módja időszaki építményeknek is jellemző megjelenési formája. Ez esetben is elsődleges a figyelem felkeltés, az eltérés hangsúlyozása.
EEA: Mezz kulturális központ – Breda, 1996–2002
Az EEA „furcsa test” korszakának terméke, a budapesti bálna korten acél változata. A multifunkcionális közönségi teret magában hordozó tömeg jelként, vagy jelképként jelenik meg a meglévő klasszicizáló téglahomlokzatú épület tükrében. A meglévő környezet, az épületet is beleértve, homogén háttérként értelmezhető. Az új minden elemében koncepcionálisan elkülönül, saját törvényszerűsége jellemzi minden összevetés és hasonlítás tekintetében. Éppen ezért kapcsolata a meglévővel is öntörvényű: öreg épület homlokzatát átszakítva, abba behatolva, külső homlokzatként jelenik meg annak tereiben.
Rien Korteknie, Mechthild Stuhlmacher: Parazita ház– Rotterdam, 2000–2001
Az időszaki építmények tekintetében, a mobilitás, a személyre szabott életterek kutatásának végeredményeként valósult meg, a könnyen szétszedhető parazita test a rotterdami Las Palmas volt raktár-, jelenleg kiállítócsarnokán. Az additív viszony sajátos kontextus-értelmezésről szól, a kisléptékű beavatkozások lehetőségét kutatja.
2. Gyenge illeszkedés
Az extenzió még mindig egy idegen test képét rögzíti, ami azonban a már meglévő valamely alapvető paraméterének figyelembe vételével jött létre. Ezért az alkalmazkodás, az idomulás foka csak csekély mértékben jelentkezik: csupán aránybeli, tömegbeli, anyagbeli, homlokzatképzési azonosságok, hasonlóságok fedezhetők fel. Az elemek együtt egy olyan harmonikus kompozíciót alkotnak, melyből az új bármikor el- és visszahelyezhető úgy, hogy a kompozíciós rend és egyensúly nem borul fel. Mindemellett az új önmagában is képes megállni. A meglévővel való kapcsolódás esetleges és általában szervetlen, összenyitás esetén összekötő elemek kerülnek alkalmazásra. Az összekötő elemek az új struktúra szellemében fogalmazottak.
EEA: Természettudományi Múzeum – Rotterdam, 1992–1996
A rotterdami Természettudományi Múzeum bővítésekor hatalmas őshal csontvázának bemutatására nyílt lehetőség. Ez az egész építészeti koncepciót meghatározta: a historikus tégla és kő homlokzatú épület mellé egy transzparens üvegtest került. Az új épület a régi mellett rokon tömegformát alkot, együtt nyugodt, kiegyensúlyozott kompozíciót alkotnak. A kettejük közötti kapcsolat egy lejtős üveg nyaktagként valósult meg.
Steven Holl: Irodaház– Amszterdam, 1996–2000
Az amerikai sztárépítész irodája nemrég lezárult alkotói korszakának lenyomata. A kettős perforált rézlemez homlokzatú tömeg különálló épületként jelenik meg a csatorna partján. A meglévővel való kapcsolat a fő nézet, a vízpart felöl jól elrejtett nyaktaggal valósult meg. A régi, szárnyakkal tagolt tömegű épület mellett az új egy újabb – akár elhagyható – szárnyként jelenik meg.
3. Erős helyi érzékenység
A környezeti tolerancia nő, az új elem még érzékelhetően különálló elemként, a jelen levő elemek egyfajta átirataként, újrafogalmazásaként jelenik meg. Az új önmagában már nehezen értelmezhető, azaz egyedi helyen egyedi megoldásként jelentkezik. Az összekötő és egyéb kiegészítő elemek eltűnnek, a kapcsolódás szerves, a konstrukció és koncepció jellegéből fakadóan magától értetődő.
EEA: Luxusapartmanház – Amszterdam, 1996–2002
Finoman ívelő szintmagas testszeletek csúsznak el enyhén egymáson az EEA luxustársasház saroképületén. Az épület homlokzatai, mint ahogy tömege is, a sarok felé fokozatosan könnyebbedik, a szomszédos épületek sötét színével harmonizáló kőburkolat az átfordulás felé sávosan kivilágosodik. Az EEA „random” homlokzatcsaládjának itt adekvát a megjelenése.
SeARCH: Iroda- és apartmanház – Lelystad, 2002–2007
A pragmatika burkolta nagyvonalúan elegáns külsőbe a West 8 által megalkotott városi szövet utolsó foghíjának beépítését. A legkeskenyebb telek és annak szomszédja azonos tulajdonban van, ez tette lehetővé, hogy a szintenként 150 m2 alapterületű luxus apartmanok feltárása és kiszolgálása teljes egészében a szomszéd épületből történjen. A rokoni szál továbbfűzésére alkalmazott lemezek identitáskeresése azonban zavaros, a homlokzaton hullámzó lemezek még a teraszok sávjában „visszanyerik” racionális, vízszintes formájukat.
4. Folytonosság
Mélyen elemző kontextualitás megjelenése. „Az építés nem heroikus küzdelem, hanem építéshagyománybeli és környezeti folytatólagos mesterség.” Rendkívül erős kötődés a természethez, a meglevőhöz. A projektek a kapcsolatok folyamatos felvételétének, átértékelésének és újrafogalmazásának területén dolgoznak. Anyagbeli, dimenzióbeli azonosságok, hagyomány és történelem kifejeződése. Az új elem észrevehetően új, de a meglévő nélkül már értelmetlen, torzóként hatna.
SeARCH: Triade kulturális oktatóközpont - Den Helder, 1997–2001
Harmonikusan komponált tájelemként hat a den helderi tetőzet, mint közös nevező az oktatóközpont bővítésénél. A gyűrt tetőforma azonban a külsőben elrejtett funkcionalizmus szimbolikus tükre, a meglévő oldalfolyosós épület felső szintjével azonos magasságba kerülő új elemek eltérő térigényének kivetülése. A bővítések területén itt figyelhető meg elsőként Mastenbroek pragmatikussága: az épület a meglévő térbeli és infrastrukturális adottságaira támaszkodik, majd építi azt tovább. A közös tető alá hozott, eltérő megjelenésű öreg és új struktúrák egymás mellé helyezésénél talán egy ponton kérdésessé válik a munkamódszer, az üveghomlokzat a meglévő épület utcai bütüje elé futtatása az egyensúlyi helyzet megbillenését idézi elő. Magyarázata a homlokzat főhomlokzati pozíciójában és az épületegyüttes jövőbeni üzenetében kereshető.
SeARCH: Lábtengó klub - Amszterdam 2000–2006
Gyógyászati mérleg pontosságával adagolt egymás mellettiség, szobrászi gondossággal alakított tömegkompozíció, tömör és transzparens felületek harmóniája, nehézkesség és könnyedség együttélése, tektonikus gondolat továbbélése jellemzik az ipari műemlékként felújított, eredetileg gázművek létraraktáraként funkcionáló, protézisával sportclub székházaként üzemelő épületet. A gondolat konzekvenciája vállalt belső teret eredményez az új szárny belsejében: az orangerie, vagy növényház- élményt az öreg épület új szárny felöl megjelenő öreg fala külső homlokzatként lett kezelve.
SeARCH: Wolzak rezidencia – Zutphen, 2002–2004
Történeti és térbeli értékek átmentése volt a cél a zutpheni gazdaság funkcióváltásánál: a szénapajta felszámolásával, az annak helyére beillesztett új szárnnyal a holland mezőgazdasági építészet évszázados múltú T formáját tartja emlékezetben. Az addíció alaprajzi és térbeni torzítása által létrejött álperspektíva a sorolt terek dominanciáját reprezentálja. A természetbe való visszakapcsolást jelentő fa lamellák alkalmazása, az általuk kialakított tömör, féláteresztő és áteresztő felületek az egykori pajta megjelenését idézik.
5. Egyesülés
A kontextualitás olyan erős, hogy a meglévő és az új fogalma megszűnik, az elemek tulajdonképpen egybeolvadnak, ezért az új elem nem válaszható el a régitől. Az anyagbeliség, a dimenzió, az arány és egyéb különválasztó leíró fogalmak értelmüket vesztik.
MVRDV: RVU Irodaház– Hilversum, 1994–1997
A lapos holland táj cáfolata ölt testet az MVRDV épületében: a kicsiny szintkülönbség adta hullámot kihasználva, tájba integrált, abból kiszakadó épülettestet terveztek. A zöld felület mind a meglévő, mind pedig az új egyaránt meghatározó eleme. Az épülettest rozsdás föld színe pedig a kifutó tömeget földből kiemelt metszetdarabként érvényesíti.
Valkai Csaba
Irodalomjegyzék:
Erick van Egeraat Associated Architects: 10 years realised works. Images Publishing, 2005.
Steven Holl: Parallax. Birkhauser (Basel), 2000.
Vukoszávlyev Zorán: Kortárs holland építészet. Terc, 2005.
Mastenbroek, Bjarne & Gameren, Dick van (ed. et. al.): Prototype – experiment. 010 Publishers, 2001.
A képek forrásai:
Kerékgyártó Béla, Kerékgyártó András, Karácsony Tamás, Fábián Gábor, Christian Richters, valamint www.search.nl, www.archiweb.cz, www.zhulong.com.
A csatolt fájlban a szerző által tördelt változat.
