Kikötési ponttól a korlátokig

Naprakész biztonság lapostetőkön ÖNORM B3417 alapján.

Szinte minden épületnél előfordul, hogy az épület kivitelezése alatt, majd az átadást követően munkavégzés történik 2,00 m feletti magasságban. Az építkezés során a minimálisan megkövetelt állványzatokkal, védőhálókkal, ideiglenes korlátokkal biztosítjuk az építési helyszíneket, a tulajdonos (üzemeltető) felelőssége azonban folytatólagosan az átadást követően is él a javítási, karbantartási és fenntartási munkák során!

Ahhoz, hogy már a tervezés során biztonságos és gazdaságos döntést hozhasson a tervező, ismerni kell a hatályos szabványokat, törvényeket és rendelkezéseket, valamint az eltérő használati intenzitáshoz illeszkedő rendszereket (korábbi cikkünkben igyekeztünk ezeket ismertetni).

A cél minden esetben a balesetek elkerülése, oly módon, hogy a minimális ráfordítás mellett a szükséges biztonsági feltételeket garantáljuk az eltérő képzettségű és tudású szakembereknek és felhasználóknak. Ennek érdekében az értelmezési eltérések kiküszöbölésére a D.A.CH.S. munkacsoport irányelvében a kockázatelemzés eszközével egy döntés-elősegítő mátrixot alakítottak ki, melyet Ausztriában már szabványi szintre emelkedett (ÖNORM B 3417).

Az irányelvből kialakított osztrák norma szerint a következő főbb pontokat érdemes megjegyezni!

A kikötési rendszereket (függetlenül, hogy sorolt vagy pontszerű) használhatjuk leesést gátló vagy visszatartó eszközként is! Az első esetben a használót a talajba történő becsapódástól óvjuk meg, de a leesés tényét lehetőségét nem küszöböljük ki. Ebben az esetben fontos ismerni a személyi védőfelszerelés paramétereit, ebből adódóan szükséges egy minimális épületmagasság, továbbá ügyelni kell a kilengés okozta sérülésveszélyre is! A második esetben visszatartó rendszerként történő alkalmazáskor a személyi felszerelés meghatározott kötélhossz mellett megóvja a használót a leeséstől! Minden olyan esetben amikor lehetőség nyílik rá visszatartó rendszerként történő alkalmazásra kell törekedni!

Azon épületeken, ahol meghaladja az összefüggő tetőfelület a 150 m2-t, ott javasolt sorolt rendszer alkalmazása a szoliter kikötési pontokkal szemben.
A mátrix a tetőn megjelenő célcsoportok és a használat intenzitásának függvényében eltérő kategóriákra osztja a minimálisan szükséges felszereltségi szintet.

A munkacsoport által meghatározott célcsoportok:

• Biztonságtechnikai rendszerek telepítői és képzett szakemberek (tetőfedő, bádogos, szerkezetépítő, zöldtető telepítő stb.)
• Biztonságtechnikai rendszerek használatára kiképzett szakemberek (kertfenntartók, kéményseprők, zöldtető fenntartók stb.)
• Biztonságtechnikai rendszerek használatára nem kiképzett szakemberek (karbantartók, szerelők, stb.)
• Egyéb magánszemélyek (közterületeken és magánterületeken)

A használati intenzitás a következő csoportokra osztható:

• Ritka, 5 évnél ritkább munkavégzés (nincs hó takarítás, nincs esti vagy rossz időben végzett beavatkozás) pl.: csupasz tetők
• Csekély, 2-5 évenkénti munkavégzés (esetenkénti hó eltávolítás, nincs éjszakai vagy rossz időben végzett beavatkozás) pl.: kavicsolt tetők
• Közepes, 2 évnél gyakoribb munkavégzés (várható hó eltakarítás, éjszakai és rossz időben folyó beavatkozás) pl.: zöldtetők
• Gyakori, Rövid időközönként munkavégzés (van hó eltakarítás, éjszakai és rossz időben folyó beavatkozás) pl.: használati tetők, aktív tetők

A használati intenzitás és a felhasználók típusa a lenti táblázat szerint definiálja a tetők felszereltségét:

A mátrix szerint a következő négy biztonsági kategóriát alakították ki, melyek az alábbi javaslatokkal élnek:

I. Kategória

• Javasolt rendszer felszereltség: szoliter kikötési pontok
• 5,00 m feletti tetőfelületen kötelezően fix külső vagy belső megközelítéssel (alacsonyabb tetőmagasságnál lehet ideiglenes megközelítés pl.: létra)
• Egyszerűen és gyorsan elvégezhető feladatok elvégzéséhez alkalmazható mobil kikötési pont

II. Kategória

• Javasolt rendszer felszereltség: sorolt kikötési rendszerek szoliter kikötési pontokkal kiegészítve
• 5,00 m feletti tetőfelületen kötelezően fix külső vagy belső megközelítéssel (alacsonyabb tetőmagasságnál lehet ideiglenes megközelítés pl.: létra)
• Betörésbiztos felülvilágító kupolák

III. Kategória

• Javasolt rendszer felszereltség: korlátrendszer, esetenként sorolt kikötési rendszerek szoliter kikötési pontokkal kiegészítve
• A be- és feljárók szerszámokkal is biztonságosan megközelíthetők
• Rendelkezzen a tető világítással
• Legyen a tetőn áramvételi hely

IV. Kategória

• Javasolt rendszer felszereltség: korlátrendszer
• A be- és feljárók szerszámokkal is biztonságosan megközelíthetők
• Rendelkezzen a tető világítással
• Legyen a tetőn áramvételi hely

Biztonságtechnikai eszközök:

• Mobil kikötési pontok (leterheléssel): olyan ballasztanyaggal feltöltött fogadószerkezet kikötési ponttal, mely ideiglenesen felállítható az eseti rövidtávú munkafolyamatok elvégzéséhez
• Szoliter kikötési pontok (leterheléssel vagy mechanikai rögzítéssel): pontszerű kikötési helyek adott mozgási sugárral
• Sorolt kikötési rendszerek (leterheléssel vagy mechanikai rögzítéssel): a kikötési pontokat merev vagy flexibilis elemekkel összekötő rendszer, mely többnyire a tető kontúrját kíséri
• Korlátrendszerek (leterheléssel vagy mechanikai rögzítéssel): felhasználástól függő kivitelű lehatároló elemek, melyek alkalmasak lehetnek időleges munkák és közterületek biztosításához

E szabályok figyelembe vételével az építészek, kerttervezők vagy vízszigetelő szakemberek már a tervezés elején tisztában vannak a minimálisan szükséges biztonságtechnikai rendszerekkel, maguknak tervezői kapacitást, míg a Megrendelőjük számára pedig jelentős összegeket tudnak megtakarítani!

A cikkek azzal a céllal íródtak, hogy egy sok bizonytalansággal övezett témában nyújtsanak olyan mankót, melyek segítségével teljes felelősségvállalás mellett kínálhatnak a tervezők optimális megoldást!