Kilátás és belső tér
Tony Fretton építészirodájának művészeti múzeuma egy dániai földbirtokon. „Azt akartuk, hogy a múzeum tele legyen apró különbségekkel, amik érdekesek, de nem zavaróak, hogy a művészet, és ne az épület domináljon...”
Fuglsang
A városi múzeumokat az ember a város zárt jellegű terein keresztül közelíti meg, a Fuglsangba jutás viszont hosszú, vidéki utazással jár. Utunk végén épületek laza csoportján keresztül egy hosszú, egyenes úton a birtok közepén fekvő udvarra érkezünk. Az udvar nyugati oldalát egy alacsony falú, magas tetejű fehér pajta határolja. Északi oldalán a gondnok háza áll szintén hosszú, egyszerű díszítéssel, világos téglából. Délen áll az udvarház a megfelelő mértékben visszahúzva és árokkal elválasztva. Klasszikus vidéki a stílusa: vörös tégla homlokzat, három magas oromzat, belül vakolatdíszes mennyezet, szobáról szobára változó mintájú parketta. Szobái közül a legjobbak gyönyörűen parkosított hátsó kertre néznek, és régóta zenei előadások színteréül szolgálnak.
A tetőtérben egyszerű kis hálószobákat alakítottak ki a látogatók számára, akik itt megszállhatnak, elsétálhatnak a gyönyörű skejteni vidékre vagy Guldborgsundba, a tengerparti madárrezervátumba, amely az udvartól keletre fekszik. Kint a földeken az udvarnak ezen az oldalán egy másik, vörös színű pajta áll és az eredeti kovácsműhely, közöttük fut a skejteni gyalogút. Egy múzeum elhelyezése mit jelentene itt ebben a teljesen másfajta környezetben? Hogyan változtatná meg a tájat maga az épület és az ideözönlő látogatók?
Ezeket a kérdéseket tettük fel magunknak, Torben Schønherr tájtervező, Ebbe Wøhrens kollégám, vezető tervező és jómagam, mikor először álltunk és Fuglsangot néztük.
A múzeum és környezete
Keleten a táj és a tenger olyan fontos, hogy úgy éreztem, ezeket kellene először megpillantania a látogatóknak, mikor a múzeumba érkeznek. A minket kiválasztó építészeti bírálatban viszont erősen javasolták, hogy az új múzeum állítsa helyre az udvar eredeti formáját a keleti oldal lezárásával. Tehát vitatott kérdés volt a kilátás érdekében történő keleti megnyitás, a gondnoki házzal való egy vonalba helyezés és a tenger felé irányítás. Ezért végül, mint a vörös pajta és a kovácsműhely, a múzeum kifut a földekre, míg furcsa tengelyes, de eltolt viszonyban van a legjelentősebb épületekkel, az udvarházzal és szabályos környezetével. A két épület közötti kapcsolatot tovább erősíti az is, hogy a múzeum először téglafalként tárul fel a látogatók előtt, ugyanolyan hosszú, mint az udvarház, három átlós tető-felülvilágító van felette, amely az udvarház homlokzatának három oromfalával függ össze.
Az udvart körítő épületekhez és számos klasszikus modern dán épülethez hasonlóan a múzeum is téglából épült. Mint az udvar nyugati oldalán álló pajtánál, a tégla itt is fehérre festett, a tetőbevilágítók pedig a környező épületek tetejéhez hasonló szürke színű téglaszerkezetek. A múzeum bejáratánál visszalép a homlokzat a látogatóknak gyülekező helyet teremtve az udvar szélén.
Ezen a ponton a tájra és a tengerre való rálátás átmenetileg megszűnik: a múzeum és a látogatók kerülnek a fókuszba. Festett acél, oldalt nyitott kocka formájú, alacsony és széles előtető kínál menedéket az eső elől, míg ugyanilyen méretű és transzparenciájú üveg szélfogó van vele szemben az előcsarnokban az épületen belül. Az előcsarnok egyik végét kávézónak alakítottuk ki, a másikat könyvesboltnak és recepciónak, mindkettő hatalmas ablakokkal néz egyik oldalon az udvarra, másik oldalon egy nyilvános művészeti stúdióba és a mögötte lévő gyönyörű kertre. A recepciónál üvegajtó mutatja az utat az első emeleti könyvtárba és irodákba, más ajtók pedig az előadótermet, vécéket és a ruhatárat teszik láthatóvá.
Az előtér egy közösségi tér, amiben minden jelen van, ami megtalálható és élvezhető Fuglsang tereiben és látképében. Innen átlátás nyílik a múzeum hosszú központi kiállítótermébe, ami körül a többi kiállítótér fekszik, a tájra és a tengerre. Ez az átlátás felidézi azt az első szűk kilátást, ami a birtokra lépve tárult fel. A kiállítótermek az előcsarnok terétől méretben és jellegben alaposan eltérnek, olyan terek, amelyekben a látogatók csoportjai szétoszolhatnak és belemerülhetnek a gyűjtemény szemlélésébe. Ezeket három csoportba rendezték. Az első a központi teremtől jobbra van, közepes méretű, enfilade-os kiállítótermekből áll. 1800–1900 közötti festmények kerültek itt bemutatásra három teremben, melyek mennyezete díszített, világításuk a homlokzat felett látott három tetőbevilágítóval van megoldva. A következő teremben papírmunkák láthatók, itt a konzerválás érdekében mesterséges a világítás. Az utolsóban gipszszobrok kiállítása van, ez a fényt egy Sketjenre néző ablakon át kapja. A kiállítótermek között nagyon kis termek, úgynevezett zsebterek vannak, melyekben néhány ember szemlélhet meg egyetlen műalkotást.
A folyosó másik oldalán egy hatalmas, minimalista kiállítótér van az időszakos kiállítások számára. Az absztrakt és átrendezhető magas tér nyitott fémrácsokon át kap szórt napfényt, a fémrácsok felett műalkotások és projektorok függesztésére alkalmas szerkezet található. Ugyanezen az oldalon továbbmenve találjuk a harmadik csoportot, mely egyetlen egyszerű kialakítású, felülvilágított tér, de térelválasztók négyfelé osztják. A modernizmus huszadik század eleji és közepi műalkotásai kerülnek e falakra közepes méretű figuratív munkáktól egészen a hatalmas, abszrakt vásznakig. Ezeket a tereket a központi kiállítótér fogja össze, ami nem egyszerű kiállítótér, nem közlekedőtér. Díványokat helyeztek a műalkotások közé klasszikusan, de az egész tér átadható egy kiállításnak vagy rendezvénynek is. A végében van egy terem, amely kiállítótérnek látszik, de csak tengerre és tájra néző ablakai vannak, hogy a pihenést és az elmélyülést szolgálja.
A kiállítóterek és közösségi terek különböző jellegét a tervezés során tapasztalati úton dolgoztuk ki, hasonló módon kapcsolódnak egybe, mint Fuglsang maga, ahol nagyon különböző épületstílusokat és tereket köt össze az egyszerű hasonlóság. A tenger és a táj eltűnő majd ismét felbukkanó látványán keresztül a hely néhány rejtett értéke bekerül a belső csendes, felülvilágított kiállítótereibe. Azt akartuk, hogy a múzeum tele legyen apró különbségekkel, amik érdekesek, de nem zavaróak, hogy a művészet, és ne az épület domináljon, de az épület képe megmaradjon azokban, akik meglátogatják.
A Metszet 2010/1 számának cikke.
Fuglsang Kunstmuseum
vezető tervező(k) / projekt építész: Tony Fretton Architects, Donald Matheson
építész munkatársak: Tony Fretton, Jim McKinney, Donald Matheson, Guy Derwent, Annika Rabi, Sandy Rendel, Matt Barton, Nina Lundvall, Simon Jones, Gus Brown - Tony Fretton Architects
pályázati csapat: Tony Fretton, Jim McKinney, David Owen, Matt Barton, Michael Lee, Nina Lundvall,Simon Jones, Martin Nässén
építész partner: BBP Arkitekter A/S, Copenhagen
szakági tervezők:
statika, gépészet, költségvetés: Birch & Krogboe A/S
tájtervezés: Schønherr Landskab A/S, Copenhagen.
bútorterv: Tony Fretton Architects
világítás: Erco
generáltervező cég neve: Tony Fretton Architects
kivitelezés éve: 2008
megrendelő: Bygningsfonden, The Building Foundation
beruházó: CC Brun Enterprise A/S
