Kínos kérdések órája
Megizzasztotta Erick van Egeraat sztárépítészt és Beleznay Éva megbízott főépítészt az indexes Miklósi Gábor a Kortárs Építészeti Központ által szervezett vitasorozat, a Tálaló első kerekasztalbeszélgetésén. A téma – mi más lehetett volna – a Városháza Fórum.
Megizzasztotta Erick van Egeraat sztárépítészt és Beleznay Éva megbízott főépítészt az indexes Miklósi Gábor a Kortárs Építészeti Központ által szervezett vitasorozat, a Tálaló első kerekasztalbeszélgetésén. A téma – mi más lehetett volna – a Városháza Fórum, vagyis az ideiglenes Városháza park beépítése, részben üzleti hasznosítása és a Városháza tömbjének átépítése. A pályázaton nyertes Egeraat irodája azóta csődbe ment, a világgazdasági válság felülírta a korábban működőképesnek látszó üzleti koncepciót, ám a fővárosi önkormányzat egyelőre nem ismeri be a projekt bukását. Egeraat a vitafórum napján kiadott sajtóközleményben jelentette be, hogy EMEM Budapest Kft. néven új irodával folytatja budapesti tevékenységét.
Egeraat sztárépítészhez illő, nagyvonalú prezentációval készült: bemutatta a hónapok óta ismert látványterveket és alaprajzokat, a cég éppen futó projektjeit Lipcsétől Rotterdamig, és röpködtek a szokásos varázsszavak: nyitottság, átjárhatóság, fenntarthatóság, diverzitás. Az este mégsem volt diadalmenet a holland számára.
Amikor Miklósi feltette a talán mindenki fejében motoszkáló kérdést: mi lesz a csőd miatt bezárt budapesti iroda kifizetetlen köztartozásaival és az alkalmazottak elmaradt munkabérével, Egeraat láthatólag kizökkent nyugalmából. Elsőre kapásból visszautasította, hogy válaszoljon, de Miklósi nem hagyta magát. Az alázatos magyar újságíróktól szokatlan, de az angolszász világban bevett módon szembesítette Egeraatot azzal a ténnyel, hogy éppen egy óriási közberuházás megszerzésére készül, ezért igenis illene számot adnia arról, hogyan kezeli a csődhelyzetet, és milyen üzleti etika vezérli. Egeraat második nekifutásra általánosságokba burkolózva beszélt a nemzetközi helyzetről, a pénzügyi nehézségekről és a kifizetetlen projektekről, végül közölte, hogy a volt munkatársaival fennálló vitát jogi útra terelte, és a kérdésben a bíróság illetékes dönteni, nem ez a plénum. „Több millió eurós kintlévőségek mellett nem tudom a saját zsebemből fizetni az embereimet. A realitásokat mindenkinek el kell fogadnia” – jelentette ki. „Ha az emberek folytatják a munkát, akkor megint lesznek sikeres projektek, és lesz pénz” – tette hozzá.
A fővárosi álláspontot kötelességtudóan, bár kissé bágyadtan képviselő Beleznayt a moderátor arról kérdezte: ki döntötte el és mikor, hogy a parkot beépítik? Ilyen ügyekben ugyanis egy normális városban széles körű nyilvános vitát szoktak folytatni. A főépítész kifejtette, hogy a parkot mindig is ideiglenesnek szánták, a 2005-ben lefolytatott ötletpályázaton a zsűri egyértelműen rögzítette, hogy a Károly körúton folyamatos térfalra van szükség, a tömb jelenleg alulhasznosított, az Erzsébet tér mellett több parkra nincs szükség, helyette a projekt életteli, nyitott közösségi térrel fogja megajándékozni a belvárost. Miklósi kérdésére, hogy minek újabb irodai szárnyakat építeni, amikor a fővárosi önkormányzat gigantikus bürokráciája maximum a felét tudja kitölteni a barokk kaszárnyának, Beleznay azt válaszolta, hogy a régi ház fenntartása túl drága, és egy modern irodaházat sokkal olcsóbban lehet üzemeltetni.
A főépítész elmondta azt is, hogy a barokk tömb földszintjén kávézókat, üzleteket lehet majd nyitni, így megtelik élettel a kihalt Városház és Gerlóczy utca, valamint hasznosulnak a park felőli árkádok és a belső udvarok. Hogy ezt miért nem lehet megtenni egy sok milliárdos projekt nélkül, sőt miért nem nyitotta meg udvarait és adta ki kávézóknak a saját földszinti helyiségeit már húsz évvel ezelőtt a Városháza, arra nem kaptunk választ.
A projekttel kapcsolatban a legkarakteresebb véleményt Eltér István kamarai elnök fogalmazta meg, aki kijelentette, hogy ezen a telken átok ül, és hiába készült a beépítésére már több mint 200 terv, egyik sem tudott megvalósulni. Vajon mi az oka annak, hogy itt Martinelli óta mindenki csődöt mond? – tette fel a kérdést. Eltér fél évi fizetését tette fel arra, hogy az Egeraat-projekt ugyanúgy a papírkosárban végzi, mint elődei. Eltér szerint a fővárosi önkormányzatnak nem volt kiérlelt koncepciója arra, hogy mit szeretne látni a területen, és ezen semmilyen építészeti tervpályázat nem segíthet.
A koncepció következetlenségeit firtatta Miklósi is, aki szerint alapvető ellentmondás, hogy a Budapest Szíve program forgalomcsillapított belvárost vízionál, ezzel szemben a tömb alatt 1300 új parkolóhelyet akarnak létrehozni. Beleznay válaszul közölte, hogy a hatalmas mélygarázsra részben a kieső felszíni parkolóhelyek pótlása miatt van szükség, másrészt a jogszabály is előírja, hogy egy új épülethez hány férőhely tartozik. Noha abban a jelenlévők egyetértettek, hogy az előírt szám túlzott, az irracionális törvényi kötöttség megváltoztathatatlan fátumként tűnt fel a beszélgetésben.
A Városháza Fórum eredeti koncepciója szerint projekt nagy része magánberuházásként épül meg, közpénzt csak a tervezett kulturális funkciókra lehet fordítani. Az ismertetés alapján ez legalább két színháztermet és egy nagy, központi idegenforgalmi irodát jelent, mivel a turisták eligazítás híján most állítólag tanácstalanul álldogálnak a Belváros peremén.
A világgazdasági válság miatt az üzleti környezet az elmúlt évben teljesen megváltozott. A szállodai és irodai szárnyak még egy éve is tuti üzletnek tűntek, ma viszont egyáltalán nem biztos, hogy a főváros tud befektetőt szerezni az elképzelései valóra váltásához. Beleznay Éva is elismerte, hogy a hitelválság miatt a megvalósíthatósági tanulmányt át kell dolgoztatni, de ha fél évi fizetésében nem is, egy pezsgőben fogadott Eltér Istvánnal, hogy a projekt megvalósul. Egy elejtett mondatából kiderült, hogy az átdolgoztatás során valószínűleg megnő a kulturális funkciójú – vagyis közpénzből fedezett – részek nagysága. Erre a válaszra már Miklósi is csak habogni tudott.
Zsuppán András
