Kis embereknek kis pénzből: óvoda 175.000 forintos négyzetméter áron Zsámbékon
„Közösséget építünk, a ház csak ennek ad keretet” – mondta Turi Attila, amikor megérkeztünk. Egy másik órában, odafelé vagy visszafelé már nem emlékszem, azt mondta, hogy romantikus léleknek tartja magát, nem bírja ki, hogy három négyzetméteren ne történjen semmi. Nem beszélt ennél bonyolultabb megfontolásokról - azokat leírta és alább olvashatók.
Mielőtt közreadjuk a ház koncepciójának leírását a tervezőtől, Dénes György képeivel kísérve, szeretnék a pár nappal ezelőtti épületbejárásról szót ejteni és a már belakott óvodát néhány (saját) amatőr képpel is bemutatni. Turi Attila (Tészta) évfolyamtársam volt, de az egyetem után más-más irányba kanyarodott az életünk. Tavaly meghívtuk őt egy Földalatti beszélgetésre, ahol örömmel fedeztem föl, hogy Tészta milyen ízesen, tisztán és meggyőzően beszél építészetről, árvízi helyreállításról, emberekről, közösségekről és az építész feladatáról. Nyáron hívtam, hogy nézzünk házakat, mert egyrészt még nagyon keveset publikáltunk tőlük az epiteszforum.hu-n, másrészt mindenképpen látni akartam a DVD gyárat Törökbálinton. Akkor nem ért rá, mert gyalogolnia kellett 500 kilométert innen többszáznyira, hogy - ahogy ő mondta - rájöjjön arra, hogy minden, ami fontos számára az életben az itthon maradt.
A héten elvitt Zsámbékra, ahol most adták át az óvodát. Előtte még beugrott az önkormányzathoz, mert kért egy referencia igazolást (csatolva) arról, hogy valóban 175 ezer forintba került a ház négyzetmétere, s azért kellett neki az igazolás, mert "unom, hogy ha húzok egy íves vonalat a tervre, azt mindjárt beárazzák a kockafejűek". Százhetvenötezerért valami egyszerű kis óvodára számítottam, olcsó anyagokból, szerény egyszerűséggel. Aztán hirtelen bekanyarodtunk az utcába, s megpillantottam a Tündérkert téglából szőtt szivárványívét, és bár az első reakciómban a meglepetéssel együtt felszabaduló öröm nem segített az akadémikus választékosságnak, legalább szívből jött és őszinte volt. Az ovi oldalában a sarkon egy ún. "beszoktató" játszótér. Akinek volt szerencséje három gyermeket is felnevelni, tudja, hogy az oviba járás nem mindig zökkenőmentesen kezdődik, sőt. Nagy fordulat ez mindenki életében, s a tervező itt még erre is gondolt.
Ez egy sarokház, és a sarkot illik tisztességesen kihangsúlyozni, de át kell ívelni egy földszintes gyerekmegőrző üzembe, ahol minden egyes csoportnak ugyanazt az építészeti minőséget kell nyújtani, megfelelően adagolt változatossággal. A saroktömeg hónaljánál belépve egy tágas, kétszintes, nyitott fedélszékes, felülvilágított térbe jutunk, szemben az a tündérkert, amit kerengőként fog körbe az épület. A kertben egy nagy és veszélyes kinézetű műanyag krokodil ásítozik, padocskák a bábszínháznak is használható, megemelt párkányú szemközti ablak előtt. A lágy jin-jang ívet követően, még növekedés előtt álló, általam felismerhetetlen cserje-szerű növénytelep foglalja el a kert másik felét.
Tésztát akkurátusan megkérdeztem mindenről, hogy milyen anyag, miből és honnan van és miért pont így. Volt, amikor racionális választ kaptam, volt hogy csak mosolygott és azt mondta, „játszottam”. Halványkékek, pasztell sárgák és vöröses fa mindenütt. Nincs olyan négyzetméter a térben, amin ne történne valami, küzdök is a kis amatőr - jegyzetelésre használható - fényképezőgépemmel, hogy valamit sikerüljön visszaadnom belőle, de reménytelen. A képek egészen mások, mint a valóság. Csődöt mond a kezemben a dessau-i iskolától örökölt (és a mai napig oktatott) kompozíció-alkotási rutin, itt belül lenni egészen más, nehezen dokumentálható. (Dénes Györgynek kiválóan sikerült, őszinte elismerésem.)
A tér nyúlik, törik, fordul, tágas és átlátható, de sokféle ritmus tagolja, egy kicsi nyugalmat sem hagyva a szemnek. Szabóné Mayer Valéria óvodavezető fogadott minket, nagy szeretettel. Boldog, mert klassz új óvodájuk van, minden foglalkoztatóhoz kicsi veteményeskert, zöld nevelési program, játszótér elöl, hátul, szép nagy kert és tágas belső tér - ami most az esős időben például nagyon jól jött. Egyszerre csak egy csoportot tudnak a tornaszobában megmozgatni, viszont a kerengőszerűen körbefutó, előcsarnokba bővülő térben az összes ovisnak tudtak egy kis energialevezető, rövid tornaórát tartani.
A tornaszoba templombelsőre emlékeztet, masszív karzattal. Tészta szerint azért került oda a karzat, mert egy túlbuzgó apuka videózás közben simán szét tud bombázni egy ovis rendezvényt, így nekik most van egy VIP páholyuk, ahonnan mindent tökéletesen lehet látni és fel lehet venni. Igen! A jó építészet rugalmasan követi a változó igényeket, felismeri a használatból eredő még oly apró és artikulálatlan szükségleteket is! Ha legközelebb valaki óvodát tervez, ne feledje a fogyasztói elektronika dokumentátorait és techno-szüleit.
Kívül még körbesétálunk, készítettem néhány képet, kicsit több sikerélménnyel. A foglalkoztatók mindegyikének van egy kiugró kirakat-kuckója, kifejezetten extrovertált kicsiknek, bár most mindegyikben apukák és anyukák ültek, mert szülői értekezlet volt. Nem akartunk zavarni, így nem láttam, hogy milyenek belül a termek, és nem próbálhattam ki, hogy milyen érzés a kirakatban ülni, de Tészta elárulta, hogy az átadó ünnepségen valamennyiükből előbújt a gyermek, és persze a tervezők mind itt kötöttek ki.
A ház nagyon precízen, hibátlan kivitelezésben valósult meg. Tészta sokszor dolgozott ugyanazzal a megbízható lajosmizsei kivitelező céggel (Gomép Kft.), akik nem elvesznek, hanem mindig hozzáadnak ahhoz, amit kitalál. Még edzett ember lelke is túlcsordul ilyesmi hallatán, nem hogy az enyém, aki minden szívmelengető tisztességességtől meghatódik. Minden részlet akkurátus gondossággal és odafigyeléssel formált, s míg a tervező a homlokzatra bontott téglát írt ki, a kivitelező homlokzatburkolót tett, figyelemre méltó kreativitással. A kisméretű szabvány téglát egy ember egy hét alatt lapokra, a sarkokat pedig példás pontossággal L-alakra vágta, azt tették a homlokzatra úgy, ahogy a tervező megálmodta. A külső fa oszlopokat ragasztott tartókra cserélték, mert a kivitelező a drágább és szebb megoldást választotta. A kivitelező cég egyik vezetője maga is építész, kiváló ízléssel, a minőség, a munka, saját emberei és alvállalkozói iránti megbecsüléssel.
Mindig jó látni, amikor minden összejön. A ház időre megépül, kicsik és nagyok örömmel használatba veszik, tervező és kivitelező minden apró részletre odafigyel, s a megbízó boldogan fizet, mert mindez az övé, büszkén világgá kürtölhetően alacsony áron, hogy lám, milyen jól gazdálkodik a közösség vagyonával. Tipikus „win-win” szituáció a játékelmélet szerinti nem zéró összegű játszmákban. Egy kicsit szembetűnő apróság viszont lemaradt: egy tervezőgrafikus, aki segít információs táblákat és dekorációt csinálni (nem csak a homlokzatra), hogy belülre valami ide jobban illő kerülhessen.
„Közösséget építünk, a ház csak ennek ad keretet” – mondta Tészta, amikor megérkeztünk. S az, hogy ez pontosan mit is jelent, vagy ő hogyan gondolja, nagyjából érthető lett utunk során. Egy másik órában, odafelé vagy visszafelé már nem emlékszem, azt mondta, hogy romantikus léleknek tartja magát, nem bírja ki, hogy három négyzetméteren ne történjen semmi. Nem beszélt ennél bonyolultabb megfontolásokról. (Azokat leírta és alább olvashatók.) Végül is érthető egy koraőszi szerda délután perspektívájából: ez itt csak egy kisváros új ovija, hétköznapi építészeti köz-szolgálat. Azt már nekem kell hozzátennem, hogy mesterfokon abszolválva.
Pásztor Erika Katalina
(ps: könyvet is kaptunk tőle, azt is hamarosan bemutatjuk)
Struktúra
A tervezett 8 foglalkoztatós óvoda a környezettudatos személyiségfejlesztés alapelvet valósítja meg építészeti és technológiai eszközökkel. A központi mag – őskép - köré szervezett egységek lebontva és transzformálva ismétlik az alapformát: a paradicsomi, avagy tündérkertet. A struktúra visszatérő eleme a természettel való állandó kapcsolat, az átmeneti terek ritmikus sorolása, hogy a gyermekek ne csak elméletben tiszteljék a természetet, de át is éljék azt, hogy a határ épített és természeti környezet között nem mindig olyan éles. Az épület alapsejtje három egységből áll: foglalkoztató-fedett terasz, kiskert, utóbbi a játszóudvarhoz csatlakozik.
A gyermek utánzással tanul. Nem közvetlen másolással – nem idomítás - hanem a lényeg, az alapok felismerésével. Ez nem intellektuális folyamat, sokkal inkább érzelmi és elemi, így elemi szituációkat kell építészetileg megteremteni. Ilyen a Paradicsomi kert, mint őskép, mely az átriumból automatikusan adódik. A kert egy hullámvonallal – jin-jang - kettéosztott, egyik része a burjánzó természet (lesz majd pár év alatt), a másik része a meta természet, a kommunikáció világa. Ide egy bábozó fal készül padokkal, képernyőszerű kivágattal. A „műsor” mint a Tv-ben, de mögötte ott a valódi ember, legyen az óvónő vagy óvodás, ergo hiteles.
A Tündérkert köré szervezett közlekedőt az öltöző padok és bútorok hosszában két részre osztják. A padok magassága a felnőttek számára átlátást biztosít a térben, a gyerekeknek ez két összefolyó térrész. A foglalkoztatók alakja szárnyanként, színe darabonként változik a napsárgától a mélyzöldig. A szín változását a padlóburkolat is követi visszafogottabb formában. A szín megjelenik a bejárati ajtón, a mosdók csempecsíkjában, a mintás felülvilágítón, de leginkább a terembe szerkesztett leülő fülkében, mely a homlokzaton is elkülöníti az egyes csoportokat. A foglalkoztatók mennyezete változó magasságú, részben sík, nagyobb részt gúla alakú. (Mindenki más és más térben érzi jól magát, többek közt attól is függően, hogy kolerikus, szangvinikus, stb., illetve extrovertált vagy introvertált alkat)
A foglalkoztatókhoz csatlakozó saját kert hivatott egy környezettudatos nevelés alapjait szolgálni. A sövénnyel lehatárolt kiskert a csoporté: a mi kertünk. Ezt kell gondozni és nem illik átmenni a szomszédéba. A kert sarkában a fa utalás az ősi történetre, a tanítóra, aki köré gyűlnek a gyerekek, hogy meséit hallgassák. A kert harmada veteményes kert, melyet a csoport nevel. Kapálja, gyomlálja és szüreteli. És természetesen öntözi, de a kertbe nem terveztünk csapot: vizet a közös kútról – csapról - kell hozni fáradtsággal, ügyességgel és beosztással, mert a tiszta víz érték, ami nem csak úgy a csapból folyik.
A tervezésnél a fenti struktúrát nem csak az épület elrendezésénél, részleteinek megtervezésénél, de a szerkezeti megoldásokban, környezettudatos (fagázos kazán, esővízes locsolórendszer ) technológiai rendszerének kialakításában is érvényesítjük.
Olyan struktúra kialakítását javasoljuk, mely alkalmas építészeti jeleivel, arhetipikus helyzeteivel segíteni a nevelési programban is lefektetett környezettudatos alapelveket.
Funkció
A tervezett 8 foglalkoztatós óvoda helyiségeit a tervezési program és a 19/2002 OM rendeletben foglaltak szerint alakítottuk ki. Az alapegység a foglalkoztató és a hozzá szorosan kapcsolódó öltöző és vizes blokk.
Az épület a központi, 191 m2 területű nyitott átrium – tündérkert - köré csoportosul. A kedvezőtlenebb tájolású Rákóczi utcai szárnyon két szinten az igazgatás és szerviz helyiségei, a többi három szárnyon a foglalkoztatók helyezkednek el.
Az utcai szárny északi részére telepítettük a melegítő konyhát. A konyhaüzem bejárata a Rákóczi útról nyílik, az áruátvevőn keresztül jut az étel a konyhába. A konyhai dolgozók a személyi bejáraton – főbejárat - érkeznek és távoznak, az öltöző az emeleten található.
A bejárat mellé ideiglenes használatú portásfülkét alakítottunk ki, mely az érkezési és távozási időszakban állandó felügyelettel működik. A portaszolgálatot a karbantartó személyzet látja el.
A bejárat mellé helyeztük el az elkülönítő helyiséget, melyre rálátást biztosítunk a vezetői szobából és a portáról.
Az emeleten a kiszolgáló , adminisztrációs és nevelői pihenő helyiségek helyezkednek el a galériás kialakítású közlekedőre fűzve.
A foglalkoztató helyiségek előtt helyezkednek el az öltözők, melyek a közlekedő térrel egy légteret alkotnak, attól 1,5 méter magas fallal lesznek leválasztva, így közvetlen bevilágításuk is megoldott, valamint a közlekedőkkel együtt szellőztethetők. A foglalkoztatók alakja szárnyanként változik: a kiscsoport tere kerekebb formákkal, míg az iskola kor felé haladva egyre szögletesebbé vállnak a termek. (A szakmai program a vegyes csoportokra helyezi a hangsúlyt, ez esetben is fontos elv a termek változatos világának kialakítása) Minden csoportszobához fedett terasz és cca. 40 cm magas fallal leválasztott kertrész tartozik 1-1 fával.
Az épület központi eleme a nyitott átrium, mely két részre osztott. A növényzettel telepített rész sűrű, buja világa és a burkolt, nézőtéri felület adja meg a tér feszültségét. A nézőtéren épített fa padok helyezkednek el a bábszínházra szervezve.
Az udvar bejárati tengelyében helyezkedik el az aula, mely az ünnepségek helye. Az aulából nyílik a tornaszoba, mely nagyméretű harmonika ajtóval nyílik a térbe. A tornaszertár mellett kijáratot alakítottunk ki a torna-játszóudvar felé. A terem galériája az emeleti közlekedőről nyílik, így az erőszakos videós apukák és vakuzó anyukák a jó rálátás mellett nem zavarják az ünnepségeket. A bejárat mellett helyezkedik el az orvosi rendelő és a sókamra.
„Tündérkert”
Az épület közepén kialakított átrium a létesítmény középpontja, nem csak strukturális, de eszmei értelemben is. A terészettudatos nevelés, a meghatározó arány kifejezése. A kert bejárat tengelyébe elhelyezett kapuzaton keresztül tárul a belépő szeme elé. Olyan alapélményt, ősformát jelenít meg, mely leginkábba népmesék tündérkertjével írható le. A sarokban álló fa, a köré ültetett cserjék, a vasbeton pengeoszlopokon felfutó növények archetípusként uralják a kompozíciót. Ennek az ősképnek leképezései találhatók meg a foglalkoztatók kertjeiben és a játszóudvaron, hogy a természet jelenléte ne csak egy szép eszme, de kézzelfogható valóság legyen.
A kert másik eleme a burkolt felület, mely a bábjáték paravánfalra szervezett. A kőburkolatra fix telepítésű fa ülőkék készülnek ahol cca. 50 gyermek nézheti a nevelők, meghívott előadó vagy társaik előadását. A hely kialakítása, a bábozás pedagógiai szerepének kiemelése egyfajta ellensúlyát adhatja a gyermekek fejlődésére káros vizuális hatásoknak.
Tervező: Turi Attila - Triskell Kft.
Munkatársak: Terdik Bálint, Kozma Zsuzsanna, Borbás Péter, Tömpe Zoltán
Generáltervező: Triskell Kft.
Statika: Baráth Dorottya
Gépészet: Szalóky László - Kristály Klíma Kft
Elektromos: Baráth József - Yomatic Kft
Kert: Buella Mónika - Tájrajz Bt
Belsőépítészet: Turi Attila, Borbás Péter - Triskell Kft.
Kivitelezés: Gomép Kft (Lajosmizse)
Építtető: Zsámbék Város Önkormányzata
fotók: Dénes György
