Kis-hegyi Kultúrkert, kortárs tájház – Pályi Blanka diplomaterve
Pályi Blanka diplomamunkáját a Balatonlellétől délre található Kis-hegyre tervezte. Saját élményei kapcsán már számtalanszor megtapasztalra a táj nyugalmát és szépségét, így választott funkciója arra szolgál, hogy mindezt mások is átélhessék. A Kultúrkert miközben bemutatja a kertes mezőgazdaság működését az odalátogatóknak, miközben rímel a tájházak hagyományaira.
Választott helyszínem a Balatonlellétől délre található Kis-hegyen helyezkedik el. A területre tervezett épületegyüttes a tájházak analógiájára készült, interaktívan bemutatja a környékre jellemző, napjainkban működő kertes mezőgazdasági és kézműves tevékenységeket az odalátogatóknak a helyi lakosok bevonásával, mindezt egy gyümölcsöskert kialakításával.
Elsősorban a Somogy vármegyei, a Balaton déli partjához közel eső településeket kezdtem el vizsgálni. Különösen egy környéket, mely közel van a vízparthoz, de már a Somogyi dombok részét képezi. A térség határait Szőlőskislak és Kötcse adja. Kiemelt figyelmet fordítottam a köztük elhelyezkedő mezőgazdasági, erdős és kertes mezőgazdasági területekre. A környékhez személyes kapcsolatom fűződik, gyakran ellátogatok ide a családommal. Ilyenkor napjainkat a nyüzsgő vízparttól távolabb eső szőlősben, régi présházakból átalakított szállásépületekben szoktuk tölteni. Mindig sokat kirándulunk, biciklizünk a környéken, melyet így volt szerencsém néhányszor bejárni. Számomra különleges értékkel bír a táj nyugalma és szépsége. A terület dimbes-dombos és helyenként gyönyörű kilátás nyílik a Balatonra, annak északi partjára. A telkek nagy része kertes mezőgazdasági terület, melyekre leginkább a szőlőtermesztés jellemző, így több borászatnak is helyet ad. Emellett a gyümölcs- és zöldségtermesztés is fontos szerepet játszik, kissé háttérbe szorulva és némi fejlesztést igényelve.
A településeket vizsgálva nagy ellentétet véltem felfedezni a Balaton északi partján hasonló helyzetben levő környékhez képest. A délen elhelyezkedő, vizsgált terület látogatottsága jóval kisebb, kevesebb a turistákat bevonzó létesítmény a helyszín természeti értékéhez, sokszínűségéhez viszonyítva. Helyi termelőkkel, kézművesekkel való beszélgetéseim során körvonalazódott bennem igazán, hogy mire érdemes fókuszálnom. Egyszerre fontos számukra a hely nyugalmának megtartása, de közben a piacuk növelése és több turista invitálása. Diplomatervemben erre a kettőségre kerestem megoldást. Ezt tájházak működésében találtam meg, melyek alapvetően kulturális örökségeket mutatnak be, illetve a tájra jellemző építészeti stílusjegyeket is óvják egy régi épület megőrzésével. Ezt az analógiát követve terveztem a Kis-hegyi Kultúrkert kortárs tájház épületegyüttesét. Tervem bemutatja az odalátogatóknak a környékre jellemző, napjainkban működő kertes-mezőgazdaságot és kulturális tevékenyégeket, egy újonnan tervezett, kortárs épületegyüttesben.
A funkció fő elemeit a kertben termelt zöldség-gyümölccsel kapcsolatos tevékenységek, azok feldolgozása és a kézműves foglalkozások bemutatása adják. Fontosnak tartottam ezek különválasztását, leginkább a megfelelő higiénia miatt. Egy harmadik főbb funkciót is létrehoztam, mely egy központot szolgáltat a telken. Szükségesnek tartottam egy fogadóépületet biztosítani az odalátogatók számára, ahol helyet kaphat egy kávézó és egy kiállító tér, mely bemutatja a helyszínt. Ezek mellé még néhány kisebb helyigényű funkció is társul, melyek a nagyobbak működését segítik (egy wc-zuhanyzó blokk, egy üzemeltető tér és egy tároló). A funkciókat mind különböző épületekben osztottam szét, követve a helyszín jelenlegi pontszerű beépítettségét és utalva a tájházak működésére is. Az épületek elrendezését a tájolás, a lejtésviszony, a kilátás a Balaton felé és az egyes funkciók egymáshoz való viszonya alakította. A terület fennmaradó részén egy gyümölcsöskert és egy veteményeskert kap helyet, melyek natúrkertként működnek.
A tervezés folyamán egy aszimmetrikus magastetős forma alakult ki, mely vonalvezetése hajaz a hosszúházas, oldaltornácos épületekére. A szerkezet két térre osztható, egy kisebbre és egy nagyobbra. Funkciótól függően van, ahol csak a kisebb rész, van ahol csak a nagyobb rész, van ahol az egész belső térként működik, ezzel egy kis játékot hoz létre. A fedett-nyitott terek kialakításánál az egész váz üresen áll. A szerkezeti koncepció és az anyagválasztás a környezeti terhelés minimalizálására törekedve készült. Az épületeken ugyanaz a fa keretvázas szerkezeti rendszer halad végig. A favázak acél, csavarozott kapcsolatokkal rögzülnek egymáshoz, merevítésük vonórudakkal és andráskeresztekkel történik. Az épület talajcsavarokon áll, így biztosított a lehető legkevesebb belenyúlás a terepbe. Az épület többi eleme könnyűszerkezetes, a fa tartóvázhoz rögzített, előregyártott modulokból áll. Ezek összerakása könnyű és gyors, így az építkezés menetének környezetre való terhelése minimális.
Az épületegyüttes szerkezetére egy életciklus-elemzést végeztem, a konyha épületét vizsgálva, 50 éves élettartammal számolva. A kapott eredmény a favázas, könnyűszerkezetes rendszer a környezet terhelésének mértékét vizsgálja. A tervezés folyamán igyekeztem minimalizálni a kibocsátott széndioxidot a szerkezetek választásakor, hogy az épület a lehető legkörnyezetbarátabb lehessen. Ennek alátámasztására elkészítettem még két víziót. Először az épületet megvizsgáltam úgy, mintha vasbeton alapozással, födémmel és tégla falazattal készülne. Másodszor, ha acél vázszerkezettel készült volna. Ezek széndioxid egyenértéke mind nagyobbak lettek, mint a tervezett épület, így számszerűsítve is látható, hogy a tervezett favázas, könnyűszerkezetes épület a környezet szempontjából igencsak kedvező.
A funkció kialakítása során számomra a legfontosabb az volt, hogy a tömeges turistaáramlás elkerülhető legyen és az odatérő látogatók megtapasztalhassák a hely értékeit és szépségét, melyhez nekem oly sokszor volt szerencsém. Emellett a helyi termelők és kézművesek támogatása, népszerűsítése áll a fókuszban. A tervezett épületegyüttes ezek segítségére szolgál és mint egy tájház, őrzi a helyszín kultúráját.
Pályi Blanka
