Az agglomerációs települések eklektikája és ellentmondásai közepette igyekezett békés otthont teremteni a tulajdonos és a fiatal építészcsapat. Az eredmény a múltra épít és gondol a jövőre, humánus léptéke önmagában érték.
A természetvédelmi terület közelsége és az erdőszélhez simuló, privát világokat rejtő zártkerti miliő feltartóztathatatlan átalakulása kettős impulzusként éri a szemlélőt. Az emelkedőre hajló szúrós bokrok, a keskeny, murvás út, ami bizonyos elszántságra predesztinál, ha fel akarunk jutni, vagy az egyik előkertben tevékenykedő, locsolókannás bácsi a béke megtestesítői. A följebb erős autóforgalmat generáló társasházépítés, vagy a szemközti domb aljában megjelent modern villák azonban a változás hírnökei – a velük járó fejlesztések hosszútávú sikerét a jövő dönti el.
Ebben a dinamikusan formálódó, esztétikailag vegyes közegben keresték a tájba illőt és maradandót a FOND Stúdió építészei egy családi otthon kialakításához. Rögtön a telek kiválasztásában közreműködtek, és a védett völgy felé nyíló, várhatóan sok évig érintetlen kilátás határozta meg, hogy a két hobbitelekből egyesített ingatlanon valósuljanak meg a tervek. A helyszín mellett szólt a benapozás iránya, a készen kapott növényzet, és a „talált tárgyként" rendelkezésre álló teraszos elrendezés is, amit az előző tulajdonosok a 70-es években terméskő támfalakkal alakítottak ki.
A környezettel alkotott összhang fontos eleme a múlthoz való viszony. A számos figyelembe vett kapcsolódási pont közül kiemelendő, hogy a terület faállományát teljes egészében megtartották. Az egyes növényritkaságokban elraktározott érzelmi tartalékokon túl – a 10 méteres oregoni hamisciprust vélhetően magról nevelte korábbi gazdája – a 2020-as években felbecsülhetetlen érték a nyári hőterhelés ellen védő, évtizedek alatt kifejlődő természetes takaró.
A támfalak által határolt legnagyobb teraszra került a ház alapja. A földterasz mérete és a kötelező előkertmélység keskeny építési teret fogott közre, amit az alsó szintre konzolosan helyezett, nagyobb alapterületű emeleti résszel ellenpontoztak. A társasági és privát terek hagyományos rendszere megfordult: fölülre, azaz az utcaszintre kerültek a hálóhelyiségek, a nappali és étkező pedig a védettebb lenti részt foglalja el. Utóbbi szűkösebb adottságai inkább előnyére válnak: high-tech „nappali-űrhajó" helyett barátságos léptékű társalgó- és pihenőtér jött létre, amelynek szerves része és folytatása a kert.
A ház szerkesztése a külső burkolat anyaghasználatában is leképeződik. A lenti vakolat meleg színe bensőségességet sugall, míg az elemeknek és tekinteteknek kitett, előreugró fenti blokk karakteres palafedést kapott. A tetőfedő anyag homlokzatra fordulása szokatlan látvány, a héj textúrája és a kontyolt nyeregtetővel alkotott gombaforma erős érzelmi hatást kelt. Mindez megfelelt a kívánságnak, hogy legyen a házon valami figyelmet megragadó gesztus.
A cementpala tradicionális, de egykori azbeszttartalma miatt negatív asszociációkkal terhelt fedőanyag. Azbesztet rég nem tartalmaz, széles méret- és színválasztékban áll viszont rendelkezésre; könnyű, nem hat idegenül a magyar településképben, és különféle fedésmódjai esztétikai és műszaki szempontból is sok lehetőséget hordoznak. Az itt alkalmazott egyszeres francia fedés gazdaságos és tartós, az alatta jól átszellőztetett réteg szerepe kiemelkedő a hő elleni védelemben. Utóbbihoz színtől függetlenül a fényes felületkezelés is hozzájárul, a választott tónusú burkolat itt különleges optikai közegként él, szinte organikusan változik az időjárással. A hatást erősíti, hogy nincsenek a homlokzat síkjából kiugró részletek, a parapeteket a nyílászárók fix alsó táblái helyettesítik.
A palával a külvilág felé jól definiált felső házrészt további markáns elemek is megkülönböztetik, egyszerre idézve és mellőzve „az én váram" érzetet. A behajtó ipari hatású acélhídja a jól terhelhető terméskőfalak egyikére támaszkodik, hűvös árok feletti járórácsa fény-és vízáteresztő, egyik oldalt biztonságos WPC-sávval a gyalog érkezőknek. Az autóbeálló zord garázskapu helyett könnyű, meleg színű farácsozatot kapott, ami a nyugati homlokzat dísze.
A jövőbeni utcavonalon álló kőfal és a ház közötti, szabadon beültethető árok plusz egy lehetséges válasz a melegedő éghajlatra, amivel a passzív források, mint hőszivattyús hűtő-fűtő rendszer hatékonysága jelentősen növelhető. Házi szennyvízkezelő rendszer is minimalizálja a környezetterhelést, tisztított vizét a telken végigkanyargó csőkígyó juttatja a növényekhez.
A ház megoldásai jól illeszkednek a mértéktartó, okos és környezetükre reagáló projektek sorába, amelyeket a FOND a leginkább sajátjának érez. Családi házak esetében is érvényes lehet az a tervezői szemlélet, amely figyelembe veszi a múltat és a helyi jelleget, és nem akar mindenre tökéletes, befejezett választ adni. Egy családi ház a benne élőkkel változik, a cél teret adni a lakók szabadon variálódó igényeinek.
Kovács Réka