Koncepció
A koncepció egy iskolai feladat keretein belül született, ahol egy generált (parametrikus) forma elhelyezése volt a cél a budapesti Felvonulási téren, az Időkerék és az 1956-os emlékmű között. Az elképzelés a Felvonulási tér régi fényének visszaállítása volt, az autók kitiltásával egy rendezvények, ideiglenes kiállítások szervezésére alkalmas hely létrehozása, egy meghatározott vagy változó funkciójú, generált formával.
Mitől okos?
A növények gyökérzete ún. citokinint szintetizál, amely vegyület meghatározza a szárak növekedését. Ez a növekedés kapcsolatban áll az aranymetszéssel. Nanostrukturális alapon a szilícium alapú „mesterséges sejtek” önmaguktól egy előre kódolt algoritmus alapján nőnek tovább szárakká, ebből következően az „épület” nem kivitelezéssel készül, hanem születik, és magától fejlődik, horizontra szimmetrikusan. Az algoritmusba a Fibonacci-számsorozatot implementáltam, biztosítva a citokinin szimulációját és ebből következően az aranymetszés szerinti növekményeket. A mesterséges organizmus környezetével szimbiotikus kapcsolatban él, csak annyi energiát használ föl, amennyit vissza is juttat a természetbe.
Funkcionális leírás
A jelenlegi fejlődés ütemét tekintve 15-20 év múlva (de elképzelhető, hogy előbb) válhat reálissá ilyen projektek megvalósulása a nanotechnológiás kutatások függvényében; az első mesterséges organizmust (irányított kólibaktérium) 2003-ban hozták létre. Nem akartam erőltetett módon funkciót rendelni a próbálkozásokhoz, úgy gondoltam, maradjon ez inkább egy reflektálás azokra a gyökeres változásokra, amelyek az építészek gondolkodását - az egyáltalán nem távoli - jövőben vélhetően meghatározzák, új szintre emelve az egész építészetet. Reagáló, funkcióhoz alkalmazkodó, folyamatosan változó, elképesztő tulajdonságokkal rendelkező kompozit anyagokból készülő épületvízióink megszületése már nincsen messze.
Kapcsolódó oldalak:
A kurzus többi hallgatójának munkája