Kivéve a gyevi bíró - a Városliget fejlesztésének jogi kérdéséről

Körmendy Imre,a MUT elnöke előadásának írásos összefoglalóját adjuk közre, mely elhangzott a Vár-város-városliget nevet viselő urbanisztikai fórumon, a FUGA Budapesti Építészeti Központban.

A városi építészet túlmutat néhány emberöltőn. Hazai és más országok törvénykezési gyakorlata is ismeri a kiemelt jelentőségű állami beruházásokra alkotott törvények rendszerét, melyben a Parlament nem tervez, hanem csupán elfogadja a benyújtott terveket.

A magyar Országgyűlés csak a legutóbbi időben végez tervezési folyamatokat, amikor megalkotja a területrendezési tervekről szóló törvényeket. Mindezt olyan iramban teszi, hogy az biztosan káros hatással lesz a megvalósulásra, ugyanis a jó tervhez bizonyítottan sok idő kell, nem ritkán több évtized. Körmendy erre a Bazilika példáját hozta, amely terve 60 évig érlelődött.

Külföldi példaként Németország esetét hozta fel, ahol szintügy alkotnak törvényeket a kiemelt infrastrukturális beruházásokról, de az ezek alapját képező terveket mérnökök, területi tervezési szakemberek csapata készíti elő, a műveleti terület változásait egyeztetik az érintettekkel, s csak a konszenzus létrejötte után kerül a törvényhozás elé.

Az egyedi – nem rendszerelvű – döntéseknek az a problémája, hogy gyengítik a rendszert, a tervezhetőséget, az összehangolást. A hirtelen, a tervezési folyamaton és szereplőkön kívülről felmerülő ötletekkel évtizedek alatt kiérlelt elvek és a közmegegyezés dől romba.

Így történt ez a sukorói kaszinóváros, a sávolyi motorpálya és a balatoni kempingek esetében.

A Városliget törvény anomáliái

Az egész jogi környezetből kiszakítja a tervezést: a budapesti agglomeráció törvénnyel elfogadott tervéből, a fővárosi településfejlesztési és rendezési eszközökből. Ezzel éppen a lényeg, az összefüggésrendszer veszik el. A gyakori részleges törvénymódosítások szétzilálják a jogszabályok egységét, harmóniáját. A módosításokkor gyakorta a „rész” fontosabbá válik az „egésznél”.

Az OTÉK-tól való eltérés azt hozza magával, hogy alapvető fogalmak vesznek el, pl. a zöldfelületek jogi meghatározása – így miként mérhető annak változása, növekedése? A Városliget fejlesztéséről szóló törvény – Körmendy szerint – ellentétes a jogalkotási törvénnyel, mert nem illeszkedik a jogrendszer egységébe. A Városliget törvény ellentétes az önkormányzati törvénnyel is, mert a fővárosi önkormányzat helyett a Kormány/OGY döntött településfejlesztési kérdésben.

Egyértelműen kimondható, hogy nem lenne közérdek a múzeumok városliget megvalósítása, mert részükre csak Budapesten is számos hely és épület áll rendelkezésre.

A Városligetbe tervezett Múzeum negyed nem felel meg annak az alapvető szakmai követelménynek, hogy egy városi parknak a beépítése, továbbá a város egyes részeinek összhangja is felborulna amikor ide koncentrálnak sok fejlesztést és forgalmat, ahelyett hogy a város kihasználatlan, funkcióhiányos területeit fejlesztené.

A Városliget törvény újabb groteszk vonása annak előkészítése

Önálló képviselői indítvánnyal került a T. Ház elé, mintha valami súlyos társadalmi igazságtalanságot, drámai helyzetet kellene villámgyorsan orvosolni (ez a törvényalkotási forma ugyanis ezért jött létre, erre való, s nem arra, hogy ezzel kikerüljék az alapos szakmai és társadalmi előkészítést, egyeztetés). A térségi és településtervezés minisztériumi és azon kívüli szakemberei már 1983-ban elérték, hogy a demokratikus centralizmus keretein belül elinduljon, megkezdődjön a helyi lakosokkal, érdekeltekkel a rendezési tervek megismertetése és véleményezése már a készítés stádiumában. Ezért (is) érinti a szakmát oly erősen a tervezési rendből való kivétel, a kérdések előre eldöntése, a szakmai szempontok negligálása.

Az sem lebecsülendő érdekesség, hogy a XIV. kerület polgármestere terjesztette elő a törvényt felajánlva az államnak azt a parkot, amely nem az övé, nem őt illeti meg (az ún. az egész várost szolgáló közpark). A Városligetre elsősorban a sűrűn beépített VI. és VII. kerületnek van elemi szüksége, valamint a Belvárosnak, amelyből a földalatti vasút szállította az embereket a város erdejébe, majd a Ligetbe. A kerületnek nagyszerű lehetősége lett volna megvalósítani az 1917-es szabályozási tervében a Rákos patak mentére tervezett nagy kerületi közparkot, aminek jelentős hányadát az utóbbi évtizedekben építtette be lakóparkokkal.

A 2013-ban Budapesten megrendezett környezeti csúcs előadóinak egyik alapvető megállapítása, hogy a közgazdaságnak (nem a gazdaságnak) egyértelműen a feladata a szegénység csökkentése és a szegények megsegítése. Ebből is az következik, hogy a város problémás területeire kell koncentrálni a közösségi beruházásokat, s nem presztízsberuházásokat erőltetni. Úgy tűnik az ország vezetőit is elérte az „épületkomplexus” nevű betegség.

Körmendy Imre előadása alapján az összefoglalót a progresszivtajekoztatas.hu csapata készítette, és bocsátotta rendelkezésünkre.