KIZUNA - az összetartó erő
Egy évvel a földrengés után Japán katasztrófa sújtotta északkeleti partját hó fedi. A házak újjáépítésével tavaszig még várni kell, de a rekonstrukciós tervek, gyakran neves építészstúdiók közreműködésével, már javában készülnek. Várhelyi Judit beszámolója.
KIZUNA – az összetartó erő
Éppen egy évvel ezelőtt, március 11-én, a Richter-skála szerinti 9-es erősségű rengés rázta meg Japánt. A földrengés által keltett szökőár 500 kilométer hosszan elárasztotta a fő sziget, Honsú északkeleti partját, Tóhokut. Az ENSZ katasztrófákkal foglalkozó ügynöksége, az UNISDR szerint a földrengés és szökőár együttesen több mint 16 000 emberáldozatot és 285 millió eurós kárt okozott. A katasztrófa sújtotta területen tavaly őszig elkészült az alapvető infrastruktúra helyreállítása, de az újjáépítést, a szokatlanul hideg tél mellett, az is hátráltatja, hogy a hatalmas mennyiségű törmelék megsemmisítésére nincs helyben lehetőség, és annak szállítása sem megoldott.*
Az első feladat, ahogy erről tavaly beszámoltam, a sportcsarnokokban összezsúfolt emberek életkörülményeinek javítása, a magánélet minimális feltételeinek megteremtése volt. Shigeru BAN építészirodája papírcsövek és vászon felhasználásával, gyorsan szerelhető, ideiglenes válaszfalat tervezett, amivel a csarnokon belül leválasztható lett egy-egy család lakrésze.
Tavasszal, a romeltakarítással párhuzamosan, megkezdődött az ideiglenes lakások felállítása is, azonban a katasztrófa puszta méretei miatt nehéz volt elegendő, állami tulajdonú, biztonságos területet találni ezek számára. Az ideiglenes lakások épphogy csak menedéket nyújtanak, hiszen csupán konténerek vagy egyszerű, faszerkezetű dobozok, de kényelmetlenek és lélektelenek – mégis, ideiglenes besorolásuk ellenére a családok valószínűleg nem heteket, hanem hónapokat, vagy akár éveket kénytelenek eltölteni bennük. Érdemes megnézni Hamilton Yokota munkáját – a japán-brazil származású graffitiművész, megdöbbenve a sajtóban bemutatott konténertelepek sivárságán, tíz napra beköltözött Ishinomaki faluba, és újjávarázsolta a házfalakat.
A házak minden hibája mellett, az ideiglenes lakótelepek legnagyobb problémája mégis a közösségi élet hiánya, így a következő lépés olyan épületek felállítása lenne, ahol a lakosok összegyűlhetnek, az iskolások sportolhatnak, vagy a helyi kisvállalkozások újra működni kezdhetnek. Az elmúlt hónapokban számos ilyen terv jelent meg a lapokban, gyakran neves építészstúdiók gondozásában.
A korábban említett Shigeru BAN stúdió, közönséges konténerek felhasználásával háromszintes lakónegyedet tervezett. A konténerek beépítésétől függően, 20-40 négyzetméteres lakások alakíthatóak ki, a lakónegyed közepére pedig közösségi házak épültek. A legnagyobb lakásban, 40 négyzetméter alapterületen, konyha-étkező-nappali, két hálószoba és fürdő kapott helyet – négytagú családok számára. Neves építészek, Riken YAMAMOTO, Hiroshi NAITO, Kengo KUMA, Toyo ITO és Kazuyo SEJIMA összefogásával alakult meg a „Kishin no kai” szövetség is – a név honvágyat jelent. A stúdiók önkéntes munkájukat ajánlották fel az újjáépítés érdekében. Elsőként az Ito stúdió közösségi háza készült el, „Minna no Ie” („Mindenki Háza”) néven, Sendai város egyik ideiglenes lakótelepén.
Kengo KUMA egy belsőépítészeti jellegű kezdeményezésben is részt vesz. Az EJ (East Japan, vagyis Kelet-Japán rövidítése) projekt a hagyományos kézműves- és építőmesterségek felelevenítésére vállalkozott. Olyan, a helyi hagyományokra támaszkodó tárgyakat szeretnének létrehozni, amelyek jól illeszkednek a modern életstílushoz és enteriőrökhöz, és üzleti sikerük esetén biztosítanák Tóhoku mesterei számára a megélhetést. Az első, megvalósult bútorcsalád, a “Chidori” egy hagyományos japán játék szerkezeti megoldásán alapul.
Végül mindenképpen szólni kell a Cameron SINCLAIR vezette Architecture for Humanity szervezetről is, amely a katasztrófát követően azonnal mozgásba lendült, és önkéntes munkára, valamint adományokra támaszkodva, már júniusban átadta első épületét, a Hikado piacteret. Ezt egy judó-edzőterem követte és már épül egy piac a halászok számára is. A szervezet városi akupunktúrának nevezi ezeket a kis léptékű beavatkozásokat, remélve, hogy azok hatása szétterjed az egész közösségre. A szervezet projektjei megtalálhatóak az Open Architecture Network honlapján. Az Architecture for Humanity pályázatot is hirdetett „Építsük újra Tóhokut – jobban” címmel, hogy az adományokból összegyűlt pénzből a helyben felmerült igények szerinti közösségi terek megérintését támogassa. A terveket minden esetben a helyi építészek készítik.
Az elpusztult települések, az állandó otthonok újjáépítésére egyelőre még csak ötletekről lehet hallani. Először azt kell eldönteni, hogy a települések a tengertől távolabb eső és magasabb területeken épüljenek fel, vagy, ahogy többek között Ito is javasolja, a korábbi helyükön, de magasabbra és erősebbre építve.
A tavaly márciusi katasztrófa még a világ egyik leggazdagabb országát is majdnem térdre kényszerítette. A fizikai környezet teljes újjáépítése éveket vesz majd igénybe, a szellemi regenerálódás pedig valószínűleg még tovább tart majd. Az összefogás, a kölcsönös segítség fontosságáról tanúskodik, hogy a szokásos, év végi szavazáson a japánok a 絆 (“kizuna”, vagyis összefogás, összetartó erő) írásjelet választották a 2011-et legjobban meghatározó fogalomnak. A szökőárban elpusztult lakóházak és középületek újjáépítése is csak a kizuna jegyében, a nemzetközi és helyi építésztársadalom összefogásával valósulhat meg.
Várhelyi Judit
---------------------------------
*A Kyodo hirügynökség országos felmérése szerint, a megkérdezett önkormányzatok 86%-a nem fogad Tóhokuból származó szemetet, attól tartva, hogy az radioaktivan szennyezett lehet. Év végére ugyan a megrongálódott fukusimai atomerőmű mindhárom reaktorát sikerült stabilizálni, megtörtént a "hideg leállás", de a sugárzás keltette pánik csak lassan csillapul.
Kapcsolódó cikkek
Tokióban a helyzet - Építészet és a természeti katasztrófák (1. rész)
Tokióban a helyzet - Építészet és a természeti katasztrófák (2. rész)
