Klasszikus külcsín és mai belbecs: az Amerikai Nagykövetség felújított épületei
A budapesti Amerikai Nagykövetség Szabadság téri épülete egy 2007-es egyezmény értelmében két új házzal bővült. A Sükösd Zoltán és Lázár Veronika vezette tervezőcsapatnak a klasszikus homlokzat mögé egy kortárs és a szigorú követelményeknek megfelelő belső teret kellett létesítenie. Bán Dávid írása.
A mai Szabadság tér helyén a XVIII. század végén Canevale tervei alapján emelték az úgynevezett Újépületet. A hatalmas belső udvarral, sarokpavilonokkal kialakított együttest börtön, kaszárnya és katonai akadémia céljára egyaránt használták, de a monumentális és rosszemlékű épülettömb a kiegyezés korára már útjában állt a város fejlődésének. 1897-es elbontása után Palóczy Antal tervei alapján létrejött az a városi tér, amelyet a századfordulótól már Szabadság térnek hívtak. Elnevezése – szinte kivételes módon – a XX. század rendszerváltásait mind túlélte. A Szabadság tér arculata az elmúlt évszázadban alapvetően megőrizte eredeti vonásait: a teret szegélyező, főleg bankoknak otthont adó paloták és a Magyar Televízió kiköltözése óta kísértetkastélyként álló korábbi Tőzsdepalota, mind a kor nagy építészeinek munkja.
A Szabadság tér és – a forgalom elől elzárt – Kiss Ernő utca sarkán álló 10. számú ház tervezője Kármán Géza Aladár, a szomszédos, 11. számú épületé pedig Ulmann Gyula volt. A késő eklektikus, illetve szecessziós homlokzatok minőségükben és stílusukban egyenrangúak a szomszédos épületekével. A két épület vegyes rendeltetésű volt, korábban bankot, üzleteket és lakásokat találhattunk bennük. A 12. számú házat, amelyet 1899-ben szintén Kármán Géza Aladár tervezett, eredetileg a Kereskedelmi Kamara számára, később a Magyar Királyi Postapénztár birtokolta, majd 1935-től kezdve itt működött az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetsége. Az épületet 1946-ban az amerikai kormány megvásárolta, majd a Magyar Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok kormánya által 2007-ben kötött ingatlancsere-megállapodás értelmében, a Budai Várban található követségi ingatlanért cserébe a magyar állam a 10–11-es számú házakat megfelelő felújított állapotban átadta a követség számára.
A két épület felújításának vezető tervezője Sükösd Zoltán és Lázár Veronika lett, kivitelezését pedig az eredetileg megbízott, de csődbe ment Hérosz Zrt. után végül a HBM SC végezte. A mai műszaki követelmények biztosítása érdekében a százéves, vegyes rendeltetésű épületek szerkezetét a tervezők bontásra ítélték. A homlokzatokat a városkép védettsége miatt meg kellett tartani, és ugyanígy jártak el a tetőformák, magasságok tekintetében is. A tervezők elképzelése szerinti rekonstrukció tehát egy Janus-arcú házat eredményezett: a beépítés módjában, a tömegformában és a homlokzatokban a régit látjuk, szerkezetét, épületgépészeti és elektromos rendszereit tekintve azonban a legkorszerűbb követelményeket kielégítő új épület született.
Mivel a szomszédos épületek városképi és építészeti értéke rendkívüli – mint például a Magyar Nemzeti Banknak otthont adó, Lechner Ödön tervezte korabeli Postatakarékpénztár, a magyar szecesszió remeke - a rekonstrukció tervezése és kivitelezése nagy kihívás volt az résztvevők számára. Ugyanakkor az építkezésnek mind a magyar, mind az amerikai – adott esetben egymással ellentmondásban levő – építésügyi szabályozásoknak is meg kellett felelnie, és további nehézséget okoztak az ilyen objektumoknál elvárt szigorú biztonsági követelmények is.
A vezető tervezők számára külön izgalmat jelentett, hogy az épületek egy olyan korban születtek, amely jelentős módon meghatározza a főváros ma is ismert képét. A tervezés fő szempontja volt, hogy a homlokzatot minden részletében megfelelően, az eredeti pompáját megtartva újítsák fel, mögé pedig modern környezetet teremtsenek az irodák számára. A homlokzat és a szomszédos épületek építési tartószerkezetének, megtámasztásának megépítése komoly műszaki feladat elé állította a tervezőket. A lebontott, majd újjáépített belső terekben az épület egyes eredeti elemei, mint például a lépcső- és gangkorlát részletei, stukkók, rajzok, kerámiák, egyfajta értékmegőrző módon, idézetként jelennek meg.
A belső irodák kialakítása a mai igényeknek megfelelő, szerelt szerkezetek alkalmazásával történt. A gépészeti és villamoshálózatok rendszerét nemcsak a korszerűség, hanem a jövőbe mutató, a fenntarthatóságot is figyelembe vevő gondolkodás jellemzi. Az energiahatékonyságot az esővíz hasznosításával, a legkorszerűbb világítótestek beépítésével és a kifinomult vezérlő rendszerek alkalmazásával oldották meg. A szerkezet vasbeton lemezalapon nyugvó monolit vasbetonváz sík födémekkel, a tetőszerkezet pedig acéltartókra épült. Mivel az új épület szintjeinek száma, födémeinek helye szinte azonos a régivel, a közterületekhez, illetve a homlokzati nyílásokhoz való csatlakozás nem okozott további problémát.
Az udvarban megőrizték a régi rácsok legszebb részleteit, ezekkel is emlékezve az eredeti épületekre. A belső udvar funkcionális kaszárnyahomlokzatot kapott, a korlátelemek besüllyesztésével viszont homogén felület jött létre, ami játékosabb, csipkésebb lett. Ugyanígy a lépcsőházi korlátok részleteiben, a megmentett Zsolnay burkolati elemekkel és a közlekedő előterek stukkóival is hasonló módon jártak el. A homlokzat stukkóinak, aranyozásának, díszbádogos munkáinak teljes rekonstrukciójával az épület visszanyerte eredeti szépségét. Több szakterület összefogásával újult meg a tetődísz, valamint a kő- és műkő elemek, a korlátok pedig szakrestaurátorok közreműködésével keltek új életre.
Bán Dávid
