Kőbányai capriccio – 27 lakásos épület Kőbányán
„Összerakhatnánk egy kísérleti projektet a Kis és (nagy) Sörgyár utca közé, a Kocka utca sarkára!" – dobta fel az elég magas labdát Vonnák Kata (Vonnák és Társai Építész Stúdió), az ötletéhez pedig „játszótársát" Csontos Györgyiben (MIXA Stúdió), a barnamezős területek problematikájához közel álló építészben találta meg. Az eredményt a két építész mutatja be.
Az izgalmas felütés mögött még jó pár pozitív adottság és specialitás is állt: a történetesen kőbányai származású, valamint köztudottan komoly lakóházépítési portfólióval rendelkező Vonnák család megrendelője ebben a beruházásban a szintén lokálpatrióta Hollik család volt. A „hazai pályán" így otthonosan mozgó projekt-csapatnak feltett szándéka volt az értékteremtés, hozzájárulás a környék presztízsének emeléséhez, egy nívós épített környezet megteremtésével.
A „Sörgyár 37" beruházás alapvető célcsoportja a környékbéli cégek, üzemek, gyárak dolgozóinak fiatal családos rétege volt, akik számára – a koncepció szerint – CSOK-kompatibilis, flexibilis méretű lakások, valamint jól élhető, de ezzel együtt egyszerű otthonok kialakítása volt a cél. Ez az építési szándék hasonló a két világháború között épült munkáslakótelepekével, melyek hosszú tömbökbe szervezve állnak a szomszédos telkeken. Mint a régi munkáskolóniáknál, úgy itt is alapvető szándék volt a takarékos telek- és alaprajzi használattal együtt az életterek intimitásának biztosítása. Ezeket a szempontokat vette alapul a tervezési metódus, aminek az eredményeként létrejött épület hamar népszerű lett a környéken, még az építése alatt elkelt a ház mind a 27 lakása.
Az épület konkrét elhelyezkedését tekintve közvetlenül a sörgyár mellett, az ipari terület és a lakótelep közötti átmeneti zónában helyezkedik el. A telepítésben a szomszédos munkás sorházak között a legérdekesebb igazodási pont a közvetlen északi szomszéd szintén átmenő telken álló épülete, annak „vonatszerű" hosszúkás tömbje volt az utca felé tömör bütükkel, az oldalkert felé viszont megnyitott homlokzataival. A tervezendő új társasház speciális arányú átmenő telkének adottságaiból kiinduló telepítés is egy olyan „hosszú házat" eredményezett, ami mindkét határoló utcát eléri egy-egy lépcsőházával.
A szikár alaprajzi szerkesztés a szűk telekre reagál: a telek adottságainak megfelelően az északi oldalára kerültek pufferzónaként – a közösségi térként is működő – nyitott oldalfolyosó és a lakások kiegészítő helyiségei, a déli oldalra pedig a saját intim „belső udvaruk" felé forduló nagy teraszos lakóhelyiségek. Az épület meghúzott arányából származó monotonitás tudatos, melyet a színek identitást adó jelölőrendszere old: a hosszú közlekedőre felfűzött lakásbejáratok ennek segítségével, így mozgás közben is felismerhetővé válnak. Ennek a dinamikus térérzékelésnek korábbi tervezési fázisokban más-más építészeti kerete volt a teljesen átlyukasztott tömegtől, a színárnyalatok hullámzásába öltöztetett lamella-falakon keresztül, a végül megvalósított színes mellvédszalagokig és a más-más színnel megjelölt lakásbejárati dobozokig.
Az épület rendhagyó, gazdag és funkcionális színezése és plaszticitása mellé szerény, visszafogott anyaghasználat társul. Az expresszív külső szerves részeit képezik az épülethez tartozó terepépítmények: a garázsszellőzők, a rámpa és a kapuépítmények is – mindez egy feszes ritmusú speciális kőbányai capriccióvá összekomponálva a Kis és (nagy) Sörgyár utca között.
Csontos Györgyi, Vonnák Katalin
Szerk.: Somogyi Krisztina
