Március végén a berlini Pro qm könyvesboltban bemutattak egy könyvet, amely az építészet és az elme kapcsolatait vizsgálja. A kulturális neuropszichológia a kultúra és neurobiológia kölcsönhatását kutató új tudományterület, amely azt vizsgálja, hogy a kulturális kontextus milyen hatással van az agy biológiai fejlődésére, vagyis a kultúra hogyan alakítja a biológiát.
A pár éves múltra visszatekintő kulturális neuropszichológiáról a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék „Közeljövő” c. internetes lapjában Bézsenyi Júlianna közölt összefoglalót.
A kötet szerkesztője és egyik szerzője, Warren Neidich Berlinben élő amerikai művész „Neuropower” c. kutatási projektjével elnyerte a 2010-es Villém Flusser Theory Award-ot a berlini Transmediale-n. A könyvben szereplő tanulmánya „From Noopower to Neuropower: How Mind Becomes Matter” angolul itt olvasható.
A könyv ismertetője
A Deborah Hauptmann és Warren Neidich szerkesztésében megjelent Cognitive Architecture: From Biopolitics to Noopolitics című könyv különböző területek szakembereit gyűjti össze, hogy egy új elméleti - ún. „Becoming Brain” - modellt állítson fel, amely összekapcsolja a kialakuló kulturális környezet valamint a tudat és az agy rejtett képességeit. A kötet azt a radikális gondolatot járja körül, hogy művészeket és építészeket – az őket körülvevő változó, diszkurzív mezőkkel párbeszédben – hogyan módosították olyan fogalmak, mint pl. posztkolonializmus, feminizmus, film-/médiaelmélet és faji politizálás, s hogyan tudtak ezzel olyan új kulturális felületeket létrehozni, amelyek átalakítják a figyelmünket - például a városi tereket illetően. Ez hatással van arra is, hogy - mint egyén vagy mint társadalom - mit tudunk feldolgozni és mire fogunk emlékezni.
Az új gazdaságban a munka több olyan jellemzőt is magára öltött, ami korábban a politika sajátja volt. Ma a virtuozitás fogalmát ezen gazdaság logikájának kifejezésére használják, amiben a munka megtalálja saját kiteljesedését annak igénye nélkül is, hogy valóban befejezett terméket hozzon létre. Gondoljunk itt például azokra a különbségekre, amelyek egy PR cég márkateremtő tevékenysége és egy autógyár munkafolyamatai között vannak.
A „cognitive architecture” (megismerő, észlelő építészet) szembehelyezkedik ezzel az olvasattal, és helyette egy alternatív megközelítést kínál, amihez a materializmus olyan új formáját rendeli, amelyben a politikai cselekvés és a munka az agy átformálásával valóban hatni tud, értve ezalatt annak statikus elemeit – neuronok, szinaptikus kapcsolatok, dendritek – éppúgy, mint változó ismertető jegyeit. Ez lesz a hatalom intézményi területei és a művészet által megtestesített ellenállás erői közötti verseny új helyszíne.
Ez az „agyszobrászat” a neuro-biológiai alapok alapvető átrendeződéséhez vezet. A neurobiológiai alapok kihatással vannak a képzeletre, befolyásolják a világról alkotott kép formálását, azt, hogy ez hogyan jelenik meg, illetve hogyan áll össze. Végeredményben tehát hatással van arra, amire Deleuze úgy hivatkozik, mint a gondolat leképezésének történetére vagyis noológiára, amiben a lehetségesen elgondolható dolgok történetét jellemző, szabályos rétegezett elrendezés – amit a filozófia részletesen elbeszél – összetöredezett.
A kötetben közreműködő szerzők:
Deborah Hauptmann,
Boris Groys,
Paolo Virno,
Patricia Reed,
Steven Quartz & Terrence Sejnowski,
Scott Kelso,
John Rajchman,
Ina Blom,
Jordan Crandall,
Andrej Radman,
Philippe Rahm,
Maurizio Lazzarato,
Sven-Olov Wallenstein,
Lisa Blackman & Janet Harbord,
Markus Miessen,
Felicity Callard & Daniel Margulies,
Keller Easterling,
Elie During,
Charles Wolfe,
John Protevi,
Patrick E. Healy,
Bruce Wexler,
Suparna Choudhury & Jan Slaby ,
Lukas Ebensperger,
Yann Moulier Boutang,
Gabriel Rockhill,
Andreas Angelidakis,
Elizabeth Sikiaridi,
Frans Vogelaar,
Warren Neidich,
D. Hauptmann, W. Neidich (Hg.)
Cognitive Architecture. From Biopolitics to NooPolitics
010 Publishers, 2011, 978 90 6450 725 0