Kollektív álmok és burzsuj villák – A magyar CIRPAC-csoport helyszínrajza

A két világháború között a CIRPAC-csoport volt az „Új építészet” egyik legfontosabb képviselője Magyarországon. A Bauhaushoz, illetve annak szellemiségéhez több szálon kötődő Molnár Farkas, Fischer József és társaik tevékenysége átlépte az építészet határait. Társadalmi kérdésekben írtak publikációkat, szerveztek előadásokat, rendeztek kiállításokat – akár a hatalommal is konfrontációt vállalva. Helyszínrajzukon így építészeti eredményeik mellett az 1930-as évek összetett politikai kondíciói is megjelennek.

Az egyes nemzeti CIRPAC-csoportokat a nemzetközi modern építészeti szervezet, a CIAM első kongresszusa hozta létre 1928-ban. A CIRPAC-csoportok feladata volt, hogy a CIAM-kongresszusokon meghatározott építészeti, urbanisztikai irányelveket közvetítsék mind a szakmai és a nagyobb nyilvánosság, mind a megrendelők és a döntéshozók irányába. Ennek megfelelően a magyar CIRPAC-csoport tevékenysége is az 1920-as, 1930-as évek – a világháború, Trianon, illetve a gazdasági világválság nyomán kialakult – lakhatási válságára összpontosult. Tervezői megbízásaik mellett a CIAM-kongresszusok és általánosan az új építészet vívmányait népszerűsítették publikációkon, előadásokon és kiállításokon. A leginkább Molnár Farkas és Fischer József építészek által meghatározott kollektíva átlépte a szokványos építészeti kereteket, a csoport tagjai önmagukat nem pusztán az építészeti mező, de egy tágabb társadalmi folyamat szereplőiként értelmezték. Helyszínrajzukon így a követendő vagy ellensúlyozandó külföldi szakmai hatások mellett a hazai és nemzetközi társadalmi-politikai terepviszonyok is láthatóvá válnak. Ezen a helyszínrajzon a tervek és megvalósult épületek – kollektív álmok és burzsuj villák – nem építészeti, hanem közéleti létesítményekként jelennek meg, a nyilvánosságért folytatott harc taktikái és eszközei, valamint a kortárs (művészeti, értelmiségi, politikai) körökkel kötött alkalmi szövetségek mellett.

A magyar CIRPAC-csoport történetének bemutatásán keresztül a kiállítás ahhoz az elmúlt években folyó diskurzushoz csatlakozik, amely a 20. századi történelemben keres a mára nézve tanulságos mintázatokat. Nemzetközi folyamatokba illeszthető tevékenységük azért is figyelemre méltó, mert építészként építészeten túli, társadalmi kérdésekben foglaltak állást. Ez akár a hatalommal vállalt konfrontációhoz is vezetett; a falak, amelyekbe ütköztek és a válaszutak, amelyekre kényszerültek, az 1930-as évek összetett politikai kondícióit rajzolják ki.

A kiállítás társrendezvénye a Budapest100 idei, A Bauhaus nyomában című hétvégéje. A két kiállítás közös nyitóeseménye:

2019. május 3., 18:00

Köszöntőt mond:

Rév István, a Blinken OSA Archívum igazgatója

Kádár Bálint, a Kortárs Építészeti Központ elnöke

Blinken OSA Archívum, Centrális Galéria

1051 Budapest, Arany János utca 32.

kedd–vasárnap 10:00–18:00