Koller Stúdió pályamunkája a gdanski II. Világháború Múzeuma tervpályázatra
Már korábban bemutattuk a gdanski II. Világháború Múzeuma győztes tervét, mely kiírásra rengeteg pályázó jelentkezett. A 328 iroda közül 4 magyar jutott a második forduló 240 csapata közé, most ebből a Koller Stúdió munkáját ismertetjük.
ELŐZMÉNY:
A gdanski II. Világháború Múzeumának megtervezésére kiírt tervpályázatot hatalmas érdeklődés övezte. Az első fordulóra 328 iroda jelentkezett a világ 42 országából, a második fordulóba 33 országból összesen 240 iroda jutott, köztük 4 magyar résztvevővel. A végső leadásra 129 pályamunka érkezett 32 országból. A zsűri értékelése alapján irodánk nem részesült díjazásban.
KONCEPCIÓ:
Gdansk városának, Lengyelországnak nem ismeretlen a háború, nyomot hagytak rajta az évszázadok. Az 1939-ben váratlanul beindított harci gépezet, acélfogait lengyel szívek ezreibe mélyesztette. A bekerített, széttépett országban a lélek ép maradt, ellenállt és küzdött, míg újjáéledt. Tervezett épületünkkel nem burát akarunk a történelmi eseményeket megelevenítő, felidéző kiállítás köré építeni, épületünk az embereknek szól, éppúgy hat az érzékekre, mint a lélekre.
Építményünk két tömegre osztottuk, a szembenálló, egymásnak feszülő felekre. Egy “harci lényre”, mely fojtogatóan körülölelni próbálja áldozatát, ez az agresszió pedig harchoz, háborúhoz vezet... A másik tömeg pedig az ellenállás, a tiszta lélek, mely bátran feszül neki a hazáját fenyegető veszedelemnek. A bekerítő test és az abba belefeszülő ék kettős hatást vált ki, emléket állít a hősiességnek és figyelmeztet a szörnyű borzalmakra, a váratlanul bármikor, bárhol kialakulható háborúra. A külső, körülölelő tömegben kapott helyet az állandó és az ideiglenes kiállítás az ezekhez közvetlenül kapcsolódó funkciókkal, raktárakkal.
Az állandó kiállítás kialakításában a kiíró szándékának megfelelő terek láncolatát terveztük, míg köztük a pihenőszobákat két összefüggő folyosóra osztottuk, ami pánikfolyosóként egy gyors menekülési útvonalat biztosít a kiállítási termektől függetlenül, így aki rosszul érzi magát, a pihenőszoba sem nyújt megnyugvást számára, az a legrövidebb úton, a többi látogatót nem zavarva menekülhet ki az aulába. A kiállításokon kívül minden egyéb funkció a másik tömegben, az ellenállásban kapott helyet, ez a tömeg egy külső, Radunia csatorna felőli bejáraton át is megközelíthető, biztosítva a múzeumtól független megközelítést, nyitvatartást. Az üvegfalaknak köszönhetően úgy választható le, hogy még az aula légtere, légköbmétere sem tartozik bele, ezáltal gazdaságosabban üzemeltethető, független épületként is funkcionálhat.
Az ellenállás tömege a Radunia csatorna felől egy lépcső-rámpa-pihenőhely hármasa alkotta részen közelíthető meg, ezáltal az ék alakú ellenállás végére állva, egyre feljebb lépve “csatlakozhatunk az ellenálláshoz”.
KÖZLEKEDÉS, MEGKÖZELÍTÉS:
Délről, a hídon át érkezve, a szabadtéri kiállítás felől a terület történelmi feltárulkozása jó rálátást biztosít a feszültséggel teli építményre, ahol az egymástól karakterében és színében is eltérő, dőlt síkokkal egymásnak feszülő tömegek kompozíciója egy épületet alkot. Itt kerül kialakításra a Radunia partján egy zöld sétány, szoros kapcsolatban az épülettel, melynek a csatornára tájolt díszlépcsője a kávézó kitelepülése mellett egy megpihenő találkahelyül szolgálhat minden korosztály számára a zöld és a víz kapcsolatával. Ez a lépcső gyalogos bejárást biztosít nyugat és dél felől egyaránt.
Az északi főbejárat felől egy körforgalmat terveztünk, amely csomópont magába rejt egy buszok számára kialakított megállót, ahol a le és felszállás idejére maximum két-három busz egyidejű megállása biztosított, valamint taxi behajtása megengedett. Ez bármelyik irányból érkező járművek számára használható kialakítású, helyközi és távolsági, turista buszok egyaránt használhatják, az épülettől elhúzva van kialakítva, hogy a fel-, és leszállás idejére se takarják ki a buszok a homlokzatot. A buszok parkoltatását a rendezési terv 003-32 helyrajzi számú telkén biztosítanánk, amely telek a tervezett körforgalmat használva helyközi végpontként is funkcionálhat. A lépcsők alkotta kiemelés alatt egy, a kiíró szándékának megfelelő megközelítéssel és darabszámmal ellátott garázs és árufeltöltő, illetve múzeumrakodó funkcióval kibővülő szint került, megoldott természetes szellőzéssel. Erről a zsilipelhető árufeltöltő-folyosóról mindkét tömegbe érkezik egy-egy teherlift, így az épület minden funkciójának áruigénye kielégíthető, feltölthető intim módon, a látogatók szeme elől rejtve.
A főbejárat felől érkezve egy szörnyszerű épülettömeg fogadja a látogatót, melynek izmos testén felfelé haladva a folyamatosan csökkenő, hol besüllyesztet végű, hol pedig kiemelkedő csúcsú háromszögek alkotta finom homlokzati megmozgatás pikkelyek hatását kelti, ez a döntött síkokkal közösen optikailag görbülő felületnek hat, tovább fokozva testszerű mivoltát. A pikkelyeket Gdansk nagy múltú hajógyártásából származó rozsdás hulladék felhasználásával burkolnánk. A pikkelyek közti rész egy erős rácsostartó szerkezete. Ez a test egy hatalmas konzolként nyúlik a főbejárat fölé, figyelmeztetve a látogatót, hogy a háború árnyéka mindig minden korban rájuk vetül.
A szűkös érzetű, nyomasztó hatású, sötét, árnyas konzol alatt elérjük a bejáratot, ami után egy lépcső fogad minket, amin felfelé haladva a fénnyel együtt pillantjuk meg a másik épülettömeget, az ellenállást szimbolizáló homogén fehér épületet. Ennek a burkolata egy finom osztású rács, amely egységes, fehér, homogén megjelenést kölcsönöz neki, de árnyékként, homályos figuraként látszatni engedi sejtelmesen a háló mögötti üvegfal túloldalán közlekedő embereket, akik az ellenállást alkotják, de nem tudjuk meg, nem látjuk, hogy kik is ők...
A két egymásnak feszülő tömeg között van a bejárati zóna, az előcsarnok, ahova bárki bejöhet, és keresztülmehet rajta, innen nyílnak a különböző funkciók is. Ezen a szinten egy üvegfalakkal kibővített előtér fogad minket szemben az információs pulttal, jegypénztárral és a Radunia felé tájolt (kitelepülhető) kávézóval, ha balra indulunk, ott találjuk az ideiglenes kiállító teret, ha pedig jobbra indulunk, ott találjuk az állandó kiállítás kezdetét. Az ellenállás épülettömegén belül való függőleges közlekedést egy díszlépcső, egy művész- és egy alkalmazotti lépcsőház, illetve több lift hivatott megoldani. Ez az épület egy tisztán szerkesztett, feszes, racionális szerkesztésű alaprajzi struktúrával tervezett tömeg. A szintek két részre oszthatóak, elkülönítve az alkalmazotti és publikus funkciókat, a szerkesztés választóvonalai minden szinten végigvitt, tiszta megoldást eredményeznek a funkcionális elvárásoknak megfelelve. A legfelső emeletre került a hotel, a támogatói klub, és egy magas színvonalat képviselő étterem. Egy, a homlokzaton sliccszerűen megjelenő, fedett tetőterasz fogja össze a három funkciót, ahonnan csodás panoráma tárul elénk a belváros irányába.
Az épület emblematikus megjelenése, minden részletében és egészében egyaránt tartalmat hordozó kialakítása, funkcionális elrendezése egy olyan emblematikus, sokatmondó, szoborszerű ikon lehet, amely tükrözi a funkciót, emlékeztet és figyelmeztet egyszerre, kiinduló és végpont, találkahely lehet.
Olyan háza lehet ez a történelemnek, amely ma is él...
SZERKEZET:
Az épület belső magjának tartószerkezete monolit vasbeton vázas rendszerű, ezt 50 cm vastag pillérek, 30 cm vastag födémek és vasbeton merevítőfalak alkotják. A külső üvegfalat acél tartószerkezet hordja. A garázsszint vízzáró monolit vasbeton szerkezet pillérekkel és teherhordó falazatokkal. Az épület alapozása cölöpalapozás gerendaráccsal összefogva. A kiállítási részen a tartószerkezeti rendszer vetül ki a homlokzatokra, ezt a dobozszerű tartószerkezetet vastagfalú zártszelvényű hegesztett rácsszerkezet alkotja. Az oldalfalak rácsszerkezete, a padlószerkezet és a tetőszerkezet acél térrácsszerkezete együttesen egy merev dobozszerkezetet alkotnak, mely a garázsszinti vasbeton falakra és pillérekre terhel. Az oldalfalak rácsostartó-szerkezetét kitöltő külső rozsdáslemez háromszögek a merevítésben is részt vesznek. A tartószerkezet teljes egészében megjelenik az épület külső homlokzatain, jellegzetes megjelenést adva az épületnek.
vezető tervezők: Koller József, Hoffecker Ákos, Lőke Ferenc
építész munkatársak: Bánfalvi Zoltán, ifj. Csatai László
szakági tervezők: Fodor Éva, Kovács Péter, Zambó Terézia
generáltervező: Koller Stúdió
tartószerkezet: Maros Gergely
gépészet: Jeszták Urszula
makett: Halász Péter és Hoffecker Ákos
