KOMPOZIT: FLUGT – Menekültek Múzeuma Dániában
Egy menekülttábor régi kórházának két, derékszögben egymás felé futó, ám szervesen nem érintkező pavilonjáról volt szó. A régi, kihasználatlan épületek kétségkívül egy rendhagyó múzeumnak adnak ezentúl otthont, a BIG építészei pedig egy "csavarral" oldották meg az új bejáratot és a két architektúra találkozását.
Jütland kvázi délnyugati részén, Oksbøl-ban járunk, Dánia egyik szomorú emlékeket is őrző városában. Itt működött ugyanis egy olyan nagyméretű menekülttábor, mely a községet az itt letelepültek létszáma után az ötödik legnagyobb várossá tette az országban. A II. világháború vége felé, a Németországra mért szovjet válaszcsapások mintegy kétszázezer német menekültet kényszerítettek Dániába is. Bár, ma már a tábor épületei helyén zöld réteket látni, a téma – azaz egy új ország küszöbéhez érkezni teljesen idegenként, külső hatások miatt – újra aktuális lett Európában. Ma Dánia majdnem hatmillió főt számláló lakosságában körülbelül hatszázötvenezren bevándorlók. A régi menekülttábor kórházépületeiben létrejött Flugt – ami dánul menekülést jelent – a betelepültek történetét meséli el és nyújt róluk új perspektívát az idelátogatóknak. Ahogy Claus Kjeld Jensen kurátor mondta: a múzeum célja, hogy "a számokat, statisztikákat emberré változtassa".
A munka a második megbízása a BIG csapatának a Vardemuseerne-től (Tirpitz, Blåvand, Dánia, 2017.), amely Dánia egyik történeti, kulturális örökségéért felelős szervezete, több múzeum kezelője. A szemfülesek észrevehették, hogy a stáblistában egy magyar alkotó is jelen van, méghozzá Horváth Ákos Márk személyében. A szóban forgó komplexum ezentúl 1600 négyzetméteren terül el el egy olyan felújítási projekt eredményeként, amelyben két tábori kórház épületet kötnek össze egy fluid formával kontrasztot nyújtó elemmel. Ez az imperatívusz lesz az új fogadócsornok, hiszen vizuális felkijáltójelként kommunikálja már messziről, hogy hol is kéne kezdenie a látogatónak.
A tervezők külön kiemelték, hogy a corten acélból készült külső burkolat kiválasztása részükről érzékeny lépés volt az archaikus vonalakat képviselő, hagyományos téglafelületű épületek textúráihoz viszonyítva. A téglához azonban megfelelőbb esztétikai élményt nyújtott volna vagy egy szintén téglafelület, de eltérő színárnyalatban, eltérő sűrűségben, téglavastagságban, vagy mondjuk egy külső faburkolat kiválasztása is elegáns, még mindig kontrasztos, de nem konfrontáló esztétikát eredményezett volna. A forma viszont roppant sokatmondó: a rendszerbe idegenként becsatlokozó új jövevény ugyan más, de nem feltétlen kiiktatandó, megvetendő, ám kétségtelenül egy új függvényt alkotó tényező a régi koordináta rendszerben.
A beltérben már más a helyzet az anyagválasztás tekintetében. A déli szárnyban egy konferenciaterem, kisebb kiállítási terek, egy kávézó és a kiszolgáló egységek kaptak helyet. Az északi szárnyban vannak a nagy galériák, amelynek kialakításához több kórterem válaszfalait is le kellett bontani. Az új funkció ellenére azonban mégis, amit lehetett azért megtartottak, hogy minél kevesebb legyen az építkezés karbonlábnyoma. Így maradtak meg a fedélszék egyes elemei, a régi gerendák látványa pedig kellemesen tűnik ki a kortárs belstő tér fehérre festett faburkolataiból. A régi épületben tapasztalható eredeti anyagok kortárs alkalmazása, ám azok másfajta felületkezelése, színezése, megformálása – a régi és új harmóniájának egyik kétségtelenül sikeres receptje.
A kortárs épületrész az udvar felé üvetáblákkal enged be természetes fényt, így maga a bejárati csarnok is alkalmas lesz kisebb időszaki kiállítások megtartására. Ezen kívül a hullámos vonalvezetés egy kisebb belsőudvart is eredényezett a hozzáépítésen belül, melyben egy kis medence tükrözi vissza az eget, körülötte pedig a tábor helyén keletkezett rét őshonos cserjéit ültették. E kis belsőudvaron át lehet kijutni az épületek által közrefogott nagy belsőudvarra, amely különféle rendezvényeknek is helyszíne lesz a jövőben.
