KOMPOZIT: tervpályázat a Terezín Gettó Múzeum megújítására
Egy nagy csillagerőd, amely a 18. századi hadászati és fogvatartói funkciója után gettó lett, ma pedig az emlékezés helye és a szomorú történelem mementója. A tavaly kiírt megújítási pályázat egyik eleme egy új kortárs bővítés, melynek alakját egy itt életét vesztett fiatalember rajza inspirálta.
A Marcela Steinbachová és a SKUPINA Studio által beadott pályamű nyerte a csehországi Terezín Gettó Múzeum megújítására tavaly kiírt pályázatot, melyen 22 konzorcium versenyzett a komplexum fejlesztésének megtervezéséért. A nagy múltú csillagerődben kialakított intézmény egyik új eleme egy kortárs, mondhatni Gesamkunstwerk lesz, melyet a tervezőcsapat részeként a Stephen Holl Architects is jegyez majd építészként.
A helyszín egy nem mindennapi építészeti létesítmény. Terezín tulajdonképpen egy városméretű csillagerőd, amelyet II. József alapított 1780-ban, nevét eredetileg pedig édesanyjáról, Mária Teréziáról kapta. A náci megszállás alatt Teresieanstadtként üzemelt, és ekkortól használták munkatáborként is, ahol becslések szerint 33.000 ember vesztette tragikus módon életét. A csehek a helyet a Csehszlovák Köztársaság óta nevezik saját nyelvükön Terezín-nek.
A II. világháború után, 1947-ben megalapították a Nemzet Szenvedésének Emlékhelye (1964-től Terezín Emlékhelye) szervezetet, amely egy itt kialakítandó központért, múzeumért felelt. Az organizáció és múzeuma az 1990-es évek óta tudott anyagilag is oly módon függetlenebbé válni, hogy most egy új projektbe kezdhessenek: az erőd legtöbb épülete mindig is fogvatartási célokat szolgált, amelyeket valahogy múzemi célokra kellett átalakítani. A mostani komplex felújítás ezeket a régi épületek rehabilitálná a kortárs igényekhez, a parkok és közterek revitalizációja mellett pedig még új korátrs építményeket is emelne, köztük kifejezetten kérésként tűnt fel egy olyan szempont is a pályázatban, miszerint különleges audiovizuális élményekkel tudják stimulálni a nagyközönséget a történelem megismerésére.
Ezen kívül az újonnan készülő kiállítások részletesebben fogják ezentúl bemutatni a tábor 1941 és 1945 közötti történetét és borzalmait, ezzel együtt a zsidó nép történelmét, valamint magának Terezín-nek a politikai emlékezetét és a háború utáni években betöltött szerepét is új kontextusba helyeznék.
A nyertes pályaműben a Stephen Holl Architects például egy új információs centert is tervez, de részben ők jegyzik a Fény Tornyát is, mely a kiírásban megemlített, több művészeti ágat ötvöző többletet is jelenti majd. Ez két historizáló építmény közé ékeldődő kortárs bővítményt jelent, mely a résből egy ponton önálló hangsúllyal, kürtőként emelkedik majd ki a régi épületek fölé. Az épület csúcsűnak megfogalmazását égő fáklyaként is értelmezik a tervező, mely a tábor új életét és a reményt szimbolizálhatja. A társtervezőkkel, fénytechnikusokkal karöltve, nappal az épület belsejében a homlokzati felületeken átjuttatott fényspektrummal keltenek majd nem mindennapi térélményt a látogatók számára.
Éjjel viszont az épület megvilágításával és a világítótorony víziójával emelik ki az új tömeget az archaikusabb részletek közül. Az épület felszíne, és kürtő alakja ráadásul még egy másik ember alkotta emléket is megidéz majd. Petr Ginz egyik rajzáról van szó: a fiú Terezínben töltött napjainak naplóbejegyzései fennmaradtak, benne rajzokat is találni a keze által. Köztük egy „A Föld a Hold felszínéről nézve" skicc is nagyon ismert. Ez a kép itt készült Terezínben, és a rajta látható alakzatokat idézi meg a Stephen Holl Architects új bővíténye is. Ginzet Terezínből 1944-ben szállították Auschwitzba, ott vesztette életét – 16 évesen.
