Az egykori Szentbalázs középkori falu templomának romja, a Szent Balázs-hegy szőlősei közül tekint le a Balaton északi partjára, és a Nivegy-völgyre. Az apró plébániatemplomon az egyes korok mindig más és más jellegű, de újabb rétegeket hagytak maguk után a falakon. Közben az idő hatására a természetes folyamatok is megmutatkoztak rajta. Számos réteg, mely mind egy-egy változást jelentett az épület életében, mégis mind együtt eredményezik azt a romot, mellyel ma találkozhatunk. Ez a terv kísérlet egy újabb réteg hozzáillesztésére, és ezzel a rom történetének folytatására.
Története
A templom legkorábbi része a XII. századból származik, a XIV. század környékén bővítették. A XVI. században a törökdúlásokkor a falu elpusztult. A romot 1926-ban megvásárolták, és 10 évig nyárilakként használták. 1976-ban Dax Margit, majd 2001-ben Balázsik Tamás vezetésével ásatásokat végeztek. Ezek után megtörtént a romfalak állagmegóvása H. Nándori Klára (OMF) tervei szerint, aki ekkoriban a teljes templom visszaépítésére vonatkozó terveket is készített. Ekkor felmerült a gondolat, hogy a rom környezetének új életre keltését egy művésztelep segítené, azonban ezek a tervek nem valósultak meg.
Napjainkban a rom környezete szeretett kirándulóhely és rendezvényhelyszín, legyen szó akár a Balázs-napi miséről, zarándoklatokról vagy esküvőkről, annak ellenére, hogy a terület igen szűkös ilyen események befogadására.
Anyagválasztás
Fontos szempont volt, hogy az új beavatkozások semmiképp se jelentsenek az épület történeti értékeire vonatkozóan visszafordíthatatlan, pusztító hatást. Emellett, hogy az új épület valóban egy új rétegként élhessen tovább a masszív középkori falakkal, egy tömegében hasonlóan karakteres anyagra volt szükség. Így esett a választás a vert vályogra, mely természetes, helyben készített monolit földfalként rétegződik rá a régi falakra. Folytatja őket, de lényegesen eltér tőlük, így kerül a két falazat szimbiózisba egymással.
Fények
Nem ismerjük az összes egykori ablak pontos helyét, ám a hagyomány miatt következtethetünk a keleti szentélyablak meglétére. Itt, és a déli homlokzaton meglévő résablakoknál a vályog felhasad. Az eredeti periódusokhoz köthető korszakokban a falusi templomokban nem jellemzők a túlzott ablakmegnyitások. A tér megvilágítását az új épületben így nem a fal áttörése, hanem a faltextúrákat kihangsúlyozó, fentről érkező súrlófény biztosítja. A tetőhéjalás a falak mentén egy sávban üvegfedéssel nyílik meg. A keleti közvetlen napfény és a lágy súrlófények sajátos szakrális atmoszférát eredményeznek, mely közel áll mind a kereszténységhez, mind az egyetemes szakralitáshoz a fény, mint legalapvetőbb elem alkalmazásával. A keletről érkező közvetlen fény a szentélyhez vezeti a hangsúlyt, mely hasadékával megadja a főtengelyt.
Rétegek az idő múlásában
A középkori falak védelmének érdekében, és a visszaforgathatóság miatt természetes vályogkeverék kerül alkalmazásra. A fizikai vízvédelem céljából a külső falsíkon kiosztott cserépsorok szövik át a vályogfalat. Ezek lelassítják a víz útját és csökkentik a vályog kimosódását. Több kísérlet és tapasztalat mutatja, hogy a kezeletlen vályogfalak eróziója bár végbe megy, de nem lesz roncsoló mértékű, csupán esztétikai megjelenésükben okoz változást. Így - akárcsak a mostaniakon - az új falakon is látszik az idő múlása. A sarkok, élek megkopnak, az épület folyamatosan alakul. Az új rétegek együtt élnek tovább a régiekkel, különböző korok különböző lenyomataival.
Megformálás
A romfalakból ma már nem következtethető ki egyértelműen, hogy az egykori templom hogy nézhetett ki, ezért az új kiegészítésnek nem célja az épület közvetlen rekonstrukciója. Ez megformálásában is megmutatkozik. A vályog következetesen a meglévő falakat folytatja, de a hagyományos tetőformáktól és ereszmagasságtól eltérően, a ráépítés egyenlő magasságban, lapostetővel kerül lezárásra. A cseréprétegek felfelé sűrűsödnek, ezzel is kihangsúlyozva a fal rétegződő, szövetszerű karakterét, melyet a kívülről nem látszó tetőfedés is erősít. A fa szerkezetű lapostető belül látszó gerendákkal az egyszerű falusi középkori templomokra jellemző fa födémet vagy fedélszerkezetet idézi.
Események a templom körül
A templom nyugati homlokzata előtt a rom körül tartott rendezvények méltó helyet kaphatnak az itt kialakított lépcsőzetes rendezvénytéren, mely a középkori falvak templom előtti főterének idézete. A templom mögött, a telek bejárati kapujaként egy turistapihenő kerül kialakításra.
Művésztelep
A művésztelep egyszerű, fa szerkezetű és lécburkolatú épületekből áll, melyek belső, külső és átmeneti tereikkel összerendezve egy egységet képeznek. Az épületek szinte önálló falut alkotnak, melynek centrumában egy fedett-nyitott szín helyezkedik el, ami használható szabadtéri műteremként, és szabadidős tevékenységekre egyaránt. Ettől északra helyezkedik el a műterem, délre pedig a szállásblokkok, és az étkező-konyha épülete. Akárcsak a templom, nyugatról gyalogosan megközelíthető, az autós forgalom számára pedig kelet felől nyitott a terület.
Zslebics Judit
Forrásjegyzék
Balázsik Tamás: Balatoncsicsó Szent Balázs-templomrom Kutatási dokumentáció, 2001, Magyar Építészeti Múzeum Tervtára, 40577
Balázsik Tamás: A balatoncsicsói Szent Balázs-templomrom kutatása, In: Bardoly István (szerk.): Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére, Budapest, 2004, 45-46. old.
Dax Margit: Ásatási napló, 1971, Magyar Építészeti Múzeum Tervtára, 17011
H. Nándori Klára tervei, OMF, 1976. november, Magyar építészeti Múzeum Tervtára, 54809
Kozák Károly: Keresztalakú nyílások Árpád-kori templomainkon, In: Veszprém Megyei Múzeumok Közleménye, 1967, 151-162. old.
Magyar Építészeti Múzeum Tervtára, 6800
Martin Rauch: Refined Earth, In: Detail Magazine, 2015. https://issuu.com/detail-magazine/docs/978-3-95553-273-4-bk-en-rauch-refin
Medvey Boldizsár, Dr. Dobszay Gergely: Földanyagú külső falak tartóssága – megépült példák és vizsgálati módszerek, In: Metszet, 2019. november/december, 56-63. old.
Szerk.: Pleskovics Viola