Diplomamunkám alapját az a személyes észrevétel adta, hogy az utóbbi 10-15 évben szülővárosomban, Szolnokon, a könnyűzenei élet általános visszaszorulása figyelhető meg; mára egy hely kivételével az összes jelentősebb koncerthelyszín bezárt. Célkitűzésem egy olyan – elsősorban – kistermes koncerthelyszín megteremtése volt, amely részben pótolhatná a mára megszűnt ikonikus szórakozóhelyeket, ezáltal növelve a város lakosságmegtartó erejét.
A helyszín kiválasztásakor két kritérium mentén folytattam a keresést:
Ez utóbbi kritériumnak megfelelően, a város belső lakóövének déli-délnyugati határán fekvő sáv adódott a legígéretesebbnek. Itt végül a vasútállomás közvetett szomszédságában található Véső úti ipari zárványban találtam meg egy régi malomépületet, valamint a hozzá kapcsolódó épület- konglomerátumot, amely kiméretében megfelelőbb volt, mint a keresési területen található többi épület, valamint építészetileg is rendelkezett a századfordulós – XX. századi ipari építészet tetszetős attribútumaival, amit a magam részéről megmentésre érdemesnek találtam.
A telken mind az épületek állapotában, mind a fellelhető használatmódokban jelentős a szórás:
A malomépület meglehetősen romos állapotban van, az északról hozzákapcsolódó íves raktárat jelenleg is eredeti funkciójának megfelelően használják, a malomhoz nyugatról csatlakozó kétszintes épület egy villamostechnikai cég székhelyéül szolgál, a telek nyugati oldalán található sorház jelenleg is lakott.
Ezt az entrópikus helyzetet mindenképpen fel akartam számolni, így azonban szükségesség vált egy egész telekre megalkotott koncepció, amely a következőket mindenképpen magában foglalja:
Az előképek vizsgálata során több tanulság is adódott, ezek közül a fontosabbak:
Már a tervezés elején látszott, hogy diszkrepancia van a választott épület és a funkció között. A malomépület tartószerkezetét tekintve vasbeton vázas, hossztengelyében pillérsor található, kevesebb mint 4,5m rasztertávolsággal, így nemigen alkalmas kistermes előadásokra.
Mivel az eredeti tartószerkezetet nem akartam megbolygatni, így a tervezés egy kulcskérdése az lett, hogy a malomépületen kívül hol helyezkedjen el a koncertterem meglehetősen nagy tömege? A régi és új épületrészek közötti reláció milyen legyen?
A tervezési folyamat végén a következő konklúzióra jutottam: kívánatosabb hogyha a hangsúlyt a meglévő épületre fókuszálom és az új épületrészek nem uralják le túlságosan, hanem egyfajta keretként közrefogják, illetve kiemelik azt.
Ezek alapján a következő épületegységek jöttek létre:
Meglévő malomépület
A csatlakozó épületek teljes vagy részleges bontását követően, a malomépület felújítása a teljesség igénye nélkül a következőket foglalja magában:
Az egyes emeletek hasonló alaprajzi elrendezést kaptak: mindegyik emelet közepén található egy funkcionális mag: ez jellemzően egy úszópultot + vizes helyiségeket, raktárakat jelent.
A földszinten található bár helyiség közvetlen kapcsolatban áll az előtérrel, a keleti homlokzaton bontással létrehozott nyílásokon keresztül. Közepén úszópult található, ez a helyiség alapvetően azokat a vendégeket szolgálja ki, akik két előadás között a nagytermen kívül tartózkodnak vagy esetlegesen nem koncertre érkeztek. Az ő részükre számos ülőhelyet alakítottam ki.
Az első szinten galéria található, melynek célja a földszintről a malom vázszerkezetének legalább részbeni megmutatása, valamint az alaprajzi monotónia elkerülése volt. Ezen a szinten egy kisebb befogadóképességű, meghittebb bárt alakítottam ki, ahova nem szűrődik be a koncertzaj. Innen közvetlenül elérhető az előtér tetején kialakított terasz, valamint a lépcsőzetes kiülő, amin keresztül elérhető a földszinti kerthelyiség, melyek jelentősen növelik a vendégszámot.
A második szinten helyet kapott egy kisebb táncterem, melyben inkább az elektronikus zenei műfajok előadására nyílik lehetőség. A tánctermen kívül vizes helyiségek és egy pult található.
A harmadik emeleten egy nagy összefüggő teret alakítottam ki, melyet flexibilisen lehet használatra kiadni, valamint sportközvetítéseket, táncestet, állófogadást, közönségtalálkozót stb.-t lehet benne rendezni.
Lépcsőház
A nyugati homlokzaton egy általános függőleges közlekedésre szolgáló lépcsőházat alakítottam ki. Megközelítése az előtérből vagy a földszinti báron keresztül lehetséges. A lépcsőház szerkezetét tekintve acél váz, a termikus buroknak nem képezi részét. Külső burkolata mindazonáltal kettős, belülről kifelé haladva egy réteg függőleges helyzetű kopolit üvegpalló, ill. kívül perforált kazettás corten acél homlokzatburkolat, melyek védik a bent közlekedőket a csapóesőtől, széltől. A perforált homlokzatburkolatnak köszönhetően az esti órákban a kiszűrődő fény a malom kontúrját festi meg, így landmarkként funkcionál, amely ráerősít az épület tektonikus, nyújtott ház formájára.
Bejárat/előtér
A bejáratot egy kissé beugratva helyeztem el, annak érdekében, hogy alaprajzi értelemben egy öböl, illetve függőleges értelemben kapuzat jöjjön létre, amely egyértelműen jelzi a bejáratot az udvar felől nézve. A nyugati homlokzathoz csatlakozó előtér közvetlen kapcsolatban van a malom földszintjén kialakított bárral. Közvetlenül a bejárat mellett a ruhatár található, a koncertterem felé haladva egy megnyitást alakítottam ki a nyugati oldalon, amely a kerthelyiségbe vezet. Tovább haladva a férfi WC, ill. a bejárattal szemközti oldalán a koncertterem bejárata található. A tetején egy terasz, valamint egy onnan a szintén kerthelyiségbe vezető kiülő/lépcsősor kapott helyet. Ez a lépcsősor külön építészeti elemként funkcionál, amely fölfele irányítja a tekintetet a malomra, valamint növeli a vendégek számára igénybevehető felületet.
Koncertterem
Az előtérből közvetlenül nyílik és a malom déli homlokzatához csatlakozik egy 500 ember befogadására alkalmas koncertterem. A megérkezés oldalról történik, középen egy hangosító-pult, az egyik végében a színpad, a másik végében egy bárpult található, annak érdekében, hogy a látogatónak még az italvásárlás erejéig se kelljen elhagynia az előadást. Tömegalakítás szempontjából a koncertterem egyszerű téglatest formát kapott, annak érdekében, hogy semleges hatású legyen a malom mellett.
Kiszolgáló blokk
A kiszolgáló blokk „L" alakban húzódik végig az épület déli és keleti oldalán. Ebben egyetlen szervízfolyosóval elérhető a zenekari backstage, ahol külön vizes helyiségek állnak a művészek rendelkezésére, valamint rögtön, a hátsó bejárat közelében helyezkedik el egy színpadra vezető rámpa, amelyen a hangszerek és egyéb színpadi berendezések könnyen mozgathatóak. Ebben a blokkban található továbbá a vezetőség irodája, a dolgozók öltözői, vizes blokkjai, illetve a gépészeti helyiség.
Lipták Dávid