Könyv(kötő)ház terve a zsidónegyedben

A könyvkötő mesterek műteremháza újabb vonzerőt adhat a régi pesti zsidónegyed valamikori legforgalmasabb utcái egyikének, és támogatni tudná a negyed régi kereskedő életének felélesztését. Varga Piroska diplomamunkája

Tervem elsődleges célja a magyarországi könyvkötészeti és papírműves hagyományok felélesztése, összefogása, megújítása, és ezzel ezen iparművészeti ágazatok jövőjének biztosítása.

A teljes projekt magába foglalja a foghíj beépítése kapcsán a két szomszédos ház felújítását és rehabilitációját is: a régi kóser hentesüzem épületének megőrzését és galériává alakítását – ha a kerület lakói nem igénylik a régi bolt újbóli üzembe helyezését -, és a volt Gömbös Teréz-féle bérház teljes körű felújítását, szociális lakásokká való alakítással.

Építészeti kialakítás
A tervezést a könyvkötészet, a mai könyv- és papírművészetek világának érdekességeivel illetve a helyszín megismerésével kezdtem. A helyszínt egyre kisebb léptékben vizsgáltam, VII. kerület, régi zsidónegyed és a konkrét háztömb vonatkozásában. A háztömbben amelyet a Kazinczy utca, a Kis Diófa utca, a Király utca és a Dob utca határol, található helyi védettségű műemlék (41-es házszám, volt kóser hentes üzem), két világháború között épült bérház (37-es házszám alatt), az 1980-as években épült közintézmény (jelenleg a Táncművészeti Főiskola épülete), vendéglők, bezárt kisiparos üzemek (cipész és esztergályos) és új építésű lakóházak is.

Meghatározó élmény számomra a negyed feléledőben lévő „régi” hangulata, az emberekkel teli szűk utcák világa: régi belső udvaraival és kisiparos üzleteivel. Minden, ebbe a negyedben épült ház ezt az újjászületést hivatott segíteni: a mai világhoz való kapcsolatainak erősítésével, a terek újraértelmezésével és megőrzésével.
Nem volt szándékom a régi házak imitálása. Az építészet mai eszközeit használva igyekeztem a régi beépítéshez illeszkedő, de mai formavilágot tükröző és az új igényeket kielégítő házat tervezni. Erre nagyon jó lehetőséget adott az érdekes, zegzugos régi telekosztás. A ház egyik meghatározó eleme a két épületet összekötő „gang” átértelmezése.

A tervezett beépítés zártsorú, ezt töri meg a helyszín különlegessége, a kötelező előkert (amely a másik ház utcavonaltól elhúzott beépítéséből adódik). Fontos volt számomra, hogy az épület magában válhasson a könyv(kötő)ház jelképévé. Törekedtem az épület szoborszerű megformálásra, amelyre ráerősített a telek keskenysége és a két szomszéd közötti nagy eltérés.

A régi szabályozásból megmaradt hátul kiszélesedő telek adta az ötletet a funkciók két épületben való elhelyezésére.

Az első nagy tömegben található a kiállítótér, az üzlet és az egyterű műtermek, amelyek így két oldalról is természetes megvilágítást kapnak. A hátsó kisebb tömbben a kiszolgáló funkciókat helyeztem el. A két tömeget egy üvegezett „gang” köti össze.
A két tömb és az előkert a telket is több érdekes térre osztja, mindegyik zártsága és emiatt intimitása eltérő. A szabadon maradt területeknél fontosnak tartottam a zöld növényzet megőrzését (a régi fával együtt), főként itt, a túlépített belvárosban. Ezekben az eltérő terekben mindig az adott funkcióhoz tartozó kert alakult ki, „horizontális” és „vertikális” értelemben is.

A könyvkötő műtermeket technológiai szempontból két csoportba lehet osztani: a száraz- és a vízes műteremre. Az egyterű műterem segítségével sikerült ezek kapcsolatát megtartani, mind vizuálisan, mind technológiailag, és kialakítani a könyvkötők számára legideálisabb egyterű műtermeket, középen nagy „bázisasztallal”. (Eddig erre máshol példát nem láttam.) A két műtermet födémsüllyesztésbe kerülő rács határolja, amely egyben a szükséges technológiai és vizuális elválasztást is biztosítja, megőrizve a két műterem egységét.

A műtermek szintenként külön használhatóak, mindegyikhez tartozik külön kiszolgáló funkció is. Ugyanakkor az egész ház egységként is kezelhető. A 3. emeleti műterem külön műterem-galériával rendelkezik, ez az oktató műterem. Ezt világítja meg a teljesen északi tájolású üvegtető, ami egyben a felülvilágító is.

Egyedi épületszerkezet:
Az épületben több funkció található. Fontos volt számomra, hogy maga az épület határolja el ezeket a funkciókat és irányítsa az épületben az embereket. A homlokzaton is megjelenő egyedi tervezésű mozgatható acéltáblák adták erre a megoldást, amelyek az épület több pontján jelen vannak mozgatható térelhatárolóként.

Anyagok:
A főhomlokzat 25 milliméteres acélkerettel megerősített egyedi tervezésű acéllemez árnyékolókból áll. A hátsó tömb burkolata UV-védelemmel ellátott lőtt poliuretán vízszigetelés. A gang homlokzata egyrétegű üvegezés („kerámiaüveg”)
A belső burkolatok: a könyvesboltban és a galériában az utca burkolatát folytató aszfalt (bitu-Terrazzo®), a műtermek fala látszóbeton, a padlóburkolat fehér műgyanta, egyéb helyeken a falak fehérre festettek, a falnyílások a nyílászáróknál a nyílászáró anyagával megegyező fémmel béleltek, a födémek felülete ásványadalékos csiszolt aljzatbeton.
A ház hangulatához és anyagához illő pórszórt alumínium nyílászárókat terveztem.

Varga Piroska

Könyv(kötő)ház
Budapest, VII. kerület, Kazinczy utca 39.
Varga Piroska
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Középülettervezési Tanszék
Diplomamunka 2008. június

konzulensek
építészet: Karácsony Tamás DLA
épületszerkezettan: Dr. Becker Gábor és Dr. Lányi Erzsébet
épületgépészet: Dr. Palócz Miklós
épületvillamosság: Dr. Majoros András
építés kivitelezés: Klujber Róbert
tartószerkezettan: Pintér Imre