Könyvajánló: Szocreál és késő modern Budapest

Nemrég jelent meg Budapest építészettörténetének talán legnegatívabb megítélésű épületállományáról Kovács Dániel sétakönyve, a Szocreál és késő modern Budapest. A könyv 420 épület részletes körbejárásával mutatja be az 1945-1989 közötti időszak építészeti sokszínűségét, városi sétára invitálva az olvasót, megtermetve a kötődés és a korszak mélyebb megértésének lehetőségét. A gazdagon illusztrált mű fotóit Gulyás Attila készítette.  

Különleges érzékenységet és elköteleződést kíván az 1945 és 1989 közötti időszak építészettörténetének feldolgozása, népszerűsítése, a korszak építészeti értékeinek nosztalgiamentes kidomborítása. A magyarországi államszocialista diktatúra négy évtizede politikailag, társadalomtörténetileg és kulturálisan terhelt időszak. Téralkotása, felületkezelése, anyaghasználata, plasztikái, tömegkezelése és általánosságban az épített örökség esztétikája még az építészet iránt elkötelezett olvasókban is gyakran rosszérzést kelt. Mégis, az elmúlt közel nyolcvan év legmeghatározóbb állami lakhatási projektjei, a háborúban megsérült főváros újjáépítésé, és a kortárs városstruktúrába mára észrevétlenül beolvadt téralakítás és a városszövetet radikálisan átalakító módosítás ebben az időszakban történt. Ahhoz tehát, hogy Budapesthez őszinte, szeretetteljes és a város építészeti valóságát értő viszonyulást tudjunk kialakítani, elengedhetetlen, hogy megismerjük, megőrizzük és feldolgozzuk a háború utáni és a rendszerváltást megelőző időszak épített örökségét.

A Szocreál és késő modern Budapest ezt a feladatot látja el. Szemléletformáló zsebkönyv, amely feltárja a sétáló-olvasó előtt a főváros egy olyan rétegét, melynek emlékezete hosszú évtizedekig az államszocializmus traumái és nosztalgiája teremtette politikai kontextusban jelenhetett meg a nyilvánosságban.

A könyv nem választja le a megjelenített sokszínű épületállományról annak politikai kontextusát, nem távolítja el az építészettől azt a társadalmi viszonyrendszert, amely létrehozza például a Szovjet felszabadítási emlékművet, ugyanakkor az építészetet, az épületet, az építészt és a várost helyezi centrumba. Nem szakkönyv, nem építészettörténeti mélyfúrás, hanem olyan könnyen fogyasztható, gazdagon illusztrált és egyszerűen forgatható sétakönyv, melynek segítségével élő kapcsolatba kerülhet a várost járó olvasó a huszadik század második felének építészeti értékeivel.

Növekvő érdeklődés és fenyegetettség

A téma nehézkes megítélése ellenére is egyre divatosabbnak mondható. A könyv jókor jelent meg.  Egy egyre táguló diskurzusteret bővít tovább. Olyan, nem egy tervezőre vagy tervezőcsorpotra fókuszáló és a korszakkal foglalkozó művek sorába illeszkedik, mint például Haba Péter Magyar ipari építészet 1945-1970 (2019), Branczik Márta Brutalizmus (2020) vagy Hartmann Gergely Salgótarján modern építészete 1945-1990 (2022) című munkái. Az államszocializmus időszakának építészettörténeti feldolgozása tehát egy táguló terep, melyben a kulcsfontosságúak azok a művek, melyek megteremtik és fenntartják az olvasói érdeklődést a korszak iránt, valamint ráirányítják az építészetet fontosnak tartó közönség figyelmét a rendszerváltás előtti időszak védendő értékeire. A Szocreál és késő modern Budapest egy paradigmatikus épület (Országos Villamos Teherelosztó), valamint egy társadalomtörténeti jelentőségű és a korszak ideológiája szempontjából központi téralakítást (a Sztálin-szobornak helyet adó Felvonulási tér) leszámítva, kizárólag még álló és megtekinthető műveket mutat be. Nem pontos rekonstrukcióra törekszik, nem a negyven év komplett építészeti horizontját kívánja bemutatni, hanem azt, ami ma látható, olvasó így a tértapasztalaton keresztül személyes viszonyt tud kialakítani a korszak építészetével. A könyv tehát lehetőséget teremt a papíralapú megismerésen túl arra is, hogy az olvasó lássa használatban az épületállományt, a városélménye bővüljön új ismerős helyekkel és élőként tekintse meg a jól körülhatárolt építészettörténeti időszak emlékeit. Mindez különösen fontos, hiszen a háború utáni építészeti örökség, a kortárs műemlékvédelem válságos helyzetének ismeretében, különösen rászorul a társadalmi támogatásra és arra, hogy az építész-szakma szűk körein túl is megőrzésre és védelemre érdemesnek tartsák.

Kánonteremtés-kánonbővítés

A könyv külön értéke az érzékeny és sokszínű épületválogatás. A bőséges, szobrokat, neonfeliratot, lakótelepeket, szerkezeteteket és tereket is érintő sétaútvonalak kánonjavaslatként is értelmezhetők: a mű mérete és gazdasága kérdőjelet tesz a 19. századi-eklektikus-historizáló-szecessziós budapestkép mellé, a 420 illusztrált szócikkben bemutatva a második világháború háború utáni építészet városképformáló jelentőségét.

A sétatérképek harminc területre bontják a várost és egymással összekapcsolódva, koncentrikus körökben teszik „sétálhatóvá" az épületállományt, előbb Budán, majd pesten. A Szél Kálmán térről indulva a könyv segítségével bebarangolhatjuk a várost egészen Káposztásmegyerig. A térképek grafikája követi a sétakönyv(-sorozat korábbi kiadványainak) egyszerű és tiszta kialakítását. El tudom képzelni, hogy a térképszemelvények a várost kevéssé ismerő olvasó számára talán kissé túl egyszerűek is lehetnek, de a tájékozódás alapkövetelményeit mindenképpen teljesítik, aminél több nemigen várható féloldalnyi térképtől. A séták vonala minimális helyismerettel jól követhető. A könyvet fejezetekre bontó sétarészek természetesen illeszkednek egymáshoz, ugyanakkor el is különülnek, így a könyv egy-egy területre fókuszáló része önmagában is bejárható.

Fotók

A könyv információgazdagságát, remek szerkesztését és követhető struktúráját jól kiegészítik Gulyás Attila fotói. A Szocreál és késő modern Budapest-et nem kizárólag az írott tartalom teszi vonzó könyvvé, hanem a szócikkek mellé rendelt képanyag is. A séták bejárása nélkül is értelmezhetővé megközelíthetővé és szórakoztatóvá válik a mű a fotókon keresztül. Külön izgalmas helyzetet teremthet az épületfotó és az épületállomány valóságának különbözősége, hiszen a séták során nem minden esetben tündökölnek úgy a felületek, tömegek, részletek, ahogy a könyv képein megjelenő finom surlófényben; a zöldellő, vagy épp téliesen kopár növényzet és az emberek és autók hiánya is inkább hozzátesz a képekhez és rávilágít az épület fotóreprezentációja és anyagszerű valósága közötti éles szakadékra. A könyvet ugyanakkor igazán megnyerő tárggyá a fotók teszik. A könyvben megjelenő épületek szerethetővé válnak a képeken keresztül, hiszen Gulyás fotói azokat a részleteket és beállításokat emelik ki, melyeken keresztül a terek és részletek látványa-erőssége leginkább meg tud nyílni a befogató előtt.

A Szocreál és késő modern Budapest egyrészt hiánypótló, másrészt élvezetes és szerethető olvasmány-séta-élmény. A könyv fontos missziója, hogy a nem szakmai közönséggel is megismertesse a főváros építészetének és egy hosszú évtizedeken keresztül mélyen alábecsült időszakát. Mindezt a tértapasztalaton, a fotón és a történeti-építészettörténeti részletek, háttértörténetek rövid bemutatásán keresztül.

 

Szocreál és késő modern Budapest

519 oldal

Szerző: Kovács Dániel

Fotók: Gulyás Attila

Kiadó: Kedves László Könyvműhelye, Budapest, 2024

ISBN 9786158219150

12980 ft.