Koppenhága olyan város, amely teret biztosít az embernek, ahol valódi "élet-helyzetek" alakulhatnak ki. Város, ami AD és ami HAT: az ember-város kölcsönhatás intenzíven jelen van. Lendületes, rétegzett és organikusan fejlődött: az élet áramlik át rajta és a város is átáramlik az életen, az érzékelésünkön. Így befogadó közösséggé és nem közönséggé válhattak maguk az utazók is – Fónagy Dóra (építész-designer), Bihary Sarolta (építész, belsőépítész, KREA oktató), Bagdiné Fekete Orsolya (tájépítész, kertművész, MATE oktató) és Vörös Erika (építész, PTE MIK oktató).
Design, (városi) táj és építészet élményszerű megélése: a know-how felfedezése történik. A DEFO Laborban megszületik a "design kalandtúra" műfaja, melyet a decemberben inspiráló előadáson mutattak be a résztvevők. Kétrészes úti beszámolónkban először Fónagy Dóra és Bihary Sarolta egymásra felelő gondolataival járjuk be a várost.
Fónagy Dóra: A dánok őszintén képviselik azt a meggyőződést, mely szerint a világot magunknak formáljuk, olyan lesz, amilyenre alakítjuk. Az emberi lojalitás és élményközpontúság révén, mint város és városi közösség, élményeket és értékeket hoznak létre. Nyitottak és érzékenyek, és tudják, hogy ma kell jól dönteni, mert a jövőt most építjük. Céljuk, hogy az emberek felszabadultan merjenek és akarjanak tenni a saját jövőjükért.
Bihary Sarolta: Így építkezik Koppenhága, befogadva a funkciók sokféleségét, helyet adva a hétköznapi, mégis létfontosságú történéseknek. Talán azt mondhatjuk: valóságot épít. Empátiája nem felvett viselkedésforma vagy magamutogatás, a korszellemnek való megfelelés, hanem mélyről jövő és őszinte. Azt üzeni: "nekünk, koppenhágaiaknak jó itt, jó így, aki részt tud venni benne, csatlakozzon hozzánk!". A tervezők teremtik meg ehhez a kapcsolódási lehetőségeket. A kint és bent, privát és közös terek közti átmenetek nagy léptékben is megvalósulnak. Sok esetben például a víz maga válik átmeneti térré: az egész várost átszövő, áramló karakterű csatornarendszer közös érték: fél-publikus területként egyszerre elválaszt és összeköt. Finoman képlékeny aurát képez a privát terek körül, mégis definiál egy határt.
A köz- és magánterek között a magas zárt kerítések helyett sokszor csak érezhető utalások vannak arra, hol húzódik a határ. E kettősséget természetesen, kulturális szempontból harmonikusan képesek kezelni. Minden átlátható, de mindennek megvan a tere, helye: működik és racionális. Egyféle északi karakter talán ez: az egymásra utaltság természetes közösségi létet generál, amely számunkra szokatlannak tűnhet. Olyan helyeket terveznek tehát, amelyek képesek később ellátni a kívánt funkciókat és befogadni bizonyos tevékenységeket. Építész szemmel ránézve ugyanúgy komplex, mint egy mese: mindenkihez szól, mindenki a magáénak érzi, és mindenki annyit vesz magához belőle, amennyit be tud fogadni. Ezt a gondolkodást figyeltük és tapasztaltuk meg a város számos helyén, a rakpartokon vagy a játszótereken is.
Az Építészeti Központ /BLOX, Danish Architecture Center, Ellen van Loon, OMA, 2006-2017/ is egy ilyen integrált térkompozíció. Az élet különböző tereihez való kapcsolódás kérdéseit járja körül. Közvetlenül szeretné letapogatni és megmutatni, ami a városban történhet. Mert mi is történik a városban? Áramlás, tapasztalás, mozgás – sokféleképpen! Az épületet épp egy forgalmas útvonalon helyezték el, és az esztétikai megfontolásokat felülírta a mondanivaló: "city in a box". Olyan téri együttességet hozott létre, amely tudatosan használja a házon belül és kívül a mozgásokat arra, hogy kapcsolatba kerüljünk az épülettel. Mozgólépcsők, rámpák, liftek, vagy akár a több emelet magas csúszda, mind más-más épület-élményt ad. Természetesen ennek apropóján az épülethez integrált játszótér is rámpák és csúszdák szintézise - egy játszó-tér felnőtteknek és gyerekeknek, amely a mozgásra alapul.
Olykor az épületek maguk is több funkciót integrálnak. Például az Ejler Bille parkolóház /JAJA Architects 2016./, melynek primer funkciója mellett a tetején kilátópontot és játszóteret hoztak létre. A több funkció találkozása az élet különböző rétegeit fogadja be. A tervezők vezérfonalként egy piros vonalat adnak a használók kezébe, amely korlátként elindulva végigkanyarog az épületen és interakcióra hívja a látogatót a felvezető "versenyfutó" lépcsősortól keresztül-kasul a játszótéren, miközben egyetlen egyszer sem szakad meg folytonossága.
F.D.: Erre a komplexitásra egy másik példa a Design Museum koncepciója. Az egykori 18. századi kórházat 1920-ban alakították múzeummá, és 100 év után a COBE építészcsapata fogalmazta újra. Nyitott közösségi térként formálva, fókuszba helyezi az utcát és a belső udvart. Erre nagyon jól reflektál a "Future is present" nyitó kiállítás is, melyet Spacon & X design és építész stúdió hozott létre. A program célja, hogy aktivizálja az embereket, és részesei legyenek az általuk képviselt nyitott gondolkodásmódnak. A Design Museum kertjében valósult meg a Fritz Hansen Pavilon, amelynek koncepciójában a tradicionális dán design karakterét képezte le a Henning Larssen Studio. E gondolkodásmódban közösségi térként ikonikusan integrálódik a fény tér - geometria.
A fény, a természet, a fa mint anyag a helyi designerek gondolkodásának alapvetései, együtt lélegeznek velük, és ezt a szemléletet örökítik generációról generációra, a korábbi igazságokra alapozva munkásságukat. Minden esetben tisztelik az anyagokban rejlő energiát és a múltjukat. A sok éves ikonikus design-t, annak értékeit bátran átemelik a jelenbe.
A gondolkodásmódjukból adódóan mára a furniture brand-ek prezentációja is megváltozott. A Gubi központi irodája a bemutatóteremmel együtt egy tágas, nyitott tér, ami workshopszerűen bevonja az látogatókat. Vagy az új gondolkodásmódnak egy másik irányt adó példája, az Audo Hotel, ahol a Menu design márka működik együtt a Norm Architects Studioval. A multidiszciplináris helyzetben egyszerre van jelen a tervezés, showroom és hotel mint közösségi tér. A Hay és a Ferm Living kollekcióikkal egy komplex szemléletet közvetítenek, és e szándékukat karakteresen meg is jelenítik mind a termékeikben, mind a kommunikációban.
Ahogy az Audo Hotel egy közösségi tér. Ezekben a nyitott terekben közös történet íródik, legyen szó találkozásokról, spontán vagy szervezett előadásokról. Példaként a Next House Hotel /Kim Utzon Architects & SLA Landscape Architects, 2021/ összetett terei vagy CityHub kapszulahotel /Spacon & X/ is. A privát egységeket arányosan egészítik ki a közösségi terek. Ezt csak megerősítheti a múlt értékeivel való természetes együttélés: a Hotel Ottilia /Arkitema Architects/ négycsillagos szálloda az egykor sörfőzde örökségét építi tovább, személyes történetté formálva azt. Erős, képi gondolkodásával az egykori technológia berendezései és a mai design organikusan kapcsolódik össze.
B. S.: Koppenhágában számomra meghatározó volt a (városi) táj és építészet együttessége. Ez olyan atmoszférát hoz létre, ahol az érzéseket, milyen itt lenni, előbb veszem észre, mint magukat a téralkotó épületeket. A Bymilen egy ilyen városi tér. Maga a terület magánterület, mégis közteret hoztak létre a bank és apartman épületek mellett. Egy városi erdőt álmodtak ide alkotóik, melyet az északi homokdűnék inspiráltak. Anélkül, hogy definiálnák a pontos használatát, természetes módon érzések ébrednek a használókban.
F. D.: Koppenhága progresszív, vagány, kreatív tanítómester, designereknek kötelező "olvasmány". Tendenciáit vizsgálva tetten érhetjük, ahogyan művészet, landscape, design és építészet különböző léptékekben, de mindig együtt formálja a várost a benne élő gyermek- és emberközpontú társadalommal és a szabályozó hivatali közeggel. Más kultúra, amelyet legerősebben talán az épített környezeten és design-on keresztül lehet letapogatni. Tervezőként érdeklődésünk homlokterében az ember és életmódja áll, épp ezért februárban folytatjuk a design-kalandtúrát: a Stockholm Furniture Fair alkalmat ad arra, hogy ismét találkozzunk az északi design és építészet legjavával, tanuljunk és részesei legyünk az élményalapú életmódnak, amelyet képviselnek.