Kórházépítészet – Már harmadik évezrede I.

Az Egészségügyi tematikus héten a kórházak típusának történeti kialakulásával is foglalkozunk. Dr. Kiss Zsolt István, aki többek között az Építészek Nemzetközi Szövetsége által alapított Egészségügyi Munkacsoportnak is a tagja, egészen az ókortól kezdve vezet be minket a speciális épülettípus történetébe, és legmeghatározóbb példáinak ismeretébe.

"Az építészet a feltalálás tiszta művészete, mert formáihoz nincsen a természetben kész minta, hanem ezek az emberi képzelet és értelem szabad alkotásai. Erre való tekintettel a leg­szabadabb ábrázoló művészet lenne, ha nem függne egyenként és teljesen az általános termé­szeti törvényektől és az anyag mechanikai törvényeitől: mert az építőművészet bármely tárgyát tekint­sük is, annak első és eredeti koncepciója mindig valamely anyagi szükséglet kielégítéséből ke­letkezett." (Gottfried Semper 1854.)

A kórházépítészet történetének kutatása összetett feladat. Építészettörténeti leírások, a gyógyítás, gyógyászat múltjával foglalkozó tanulmányok és nagy múltú, e témakörben érintett uralkodókkal vagy tudósokkal kapcsolatos leírások segítenek benne. A betegek gyógyulását szolgáló építmények létrehozásánál az építészetre ható törvényeket kell összhangba hozni a gyógyítás emberi, technikai és társadalmi tényezőivel. Az építészet ötezer éves története mellett a gyógyító házak építésének is vannak több mint háromezer éves emlékei. Éppen ezért jelen írásomban a kórházépítészet fejlődéséről adok rövid keresztmetszetet az ókori és középkori kórházakról a teljesség igénye nélkül, szubjektíven kiemelt példák segítségével.

Az ókori törvénykönyvekben Mózes, az indiai Manu vagy az Óbabiloni Birodalom létrehozójának, Hammurapi királynak a 282 cikkelyt és epilógust tartalmazó, egy 2,25 m magas diorit kőoszlopra felvésett törvénykönyvében is találunk több olyan utalást, mely szerint uralkodása idején (kb. Kr.e. 1850-1690) betegek gyógyításával is foglalkoztak. Ezek a törvények említik többször az orvosok tevékenységét. A Hammurapi törvénykönyvét tartalmazó sztélé egyébként a párizsi Louvre-ban található, de másolatát a berlini Pergamon múzeumban is láthatjuk.

A mai kórházaink elődeit az ókori keleti népek történetével foglalkozó tanulmányok alapján a Távol-Keleten kell keresnünk. Időszámításunk előtt mintegy félezer évvel Ceylon szigetén már voltak kórházak, amelyeknek azonban csak létezéséről van tudomásunk, elrendezésüket nem ismerjük.

Aszklépiosz kultusz
A görög mondák szerint Epidaurosz városában született Aszklépiosz, a gyógyító isten, Apollón és Koronis fia, aki sokszor az epidauroszi templomában háló betegek álmában nyilatkozott meg mint gyógyító isten. Aszklépiosz és Épióné leánya az egészség és a tisztaság istennője Hügieia, elsősorban a betegségek megelőzésének és az egészség megőrzésének alakja, akit a megújuló életerő szimbólumát jelképező, csészéből ivó, teste köré tekeredő kígyóval a művészek sokszor ábrázoltak. Az Aszklépiosz tiszteletére emelt templomokban alakult ki az Aszklépiosz kultusz, melyek mellett gyógyítással foglalkozó iskolák létesültek.

A török partok mellett, Rhodosztól északra terül el Kósz szigete, melyen az Aszklépiosz szentélyt, a híres gyógyászati központot három, egymás felett kialakított teraszon helyezték el. Gyönyörű kilátás tárul északra a tengerpart és a közeli város felé. A dór stílusú templomot két oszlopsor fogta közre, lentről pedig monumentális lépcsősor vezetett az épülethez.

Ezen a szigeten volt az egyik leghíresebb ilyen iskola, melyben tanult és tanított Hippokratész, a híres görög orvos, akit feltehetően édesapja vezetett be az orvostudományba. Életrajzírójától, az epheszoszi Szóránosztól tudjuk, hogy Hippokratész a 80. olümpiasz első évében, feltehetően Kr.e. 460-ban született, és ismereteink szerint Larisszában Kr.e. 375-ben halt meg. Legismertebb tőle a Kósz szigetén működő Aszklépiosz orvos-papok fogadalmi szövege, melynek csak elejét idézem:

„Esküszöm Apollónra, az orvosra és Aszklépioszra és Hügieiára, és Panakeiára (Hügieia testvére, a növényi eredetű orvosságok istennője), és az összes istenekre és istennőkre … hogy … ahány házba csak belépek, a betegek hasznára fogok belépni, távol tartva magamat minden egyéb szándékos és kárt okozó jogtalanságtól …"

Számos általános tartalmú műve maradt fent a propedeutikus művek, az egyetemes orvostudományi művek, az orvosbölcseleti művek és a népszerű felolvasások, illetve monográfiái: az anatómiai művek, az embriológiai művek, a fiziológiai és általános patológiai művek, a speciális patológiai művek, a szemészet, a nőgyógyászat, kórtörténet, prognosztikus művek, a krízisek tanaival foglalkozó művek, a dietetikus művek és a sebészeti művek között is számos területet bemutató könyv.

A kora középkorban – A középkori muszlim világban
A görög iatriek, a római valetudináriumok és az első keresztény xenodocheionok elsősorban csak a környezeti hatások ellen nyújtottak védelmet, minimális fűtési követelményeket, ivóvíztárolást, ellátást és a járványok idején a betegek elhelyezését szolgálták. A hospicium, illetve hospital elnevezés a IV. század környékén alakult ki. A különböző korszakok orvostudományának fejlettsége, a rendelkezésre álló anyagok és építési módok, illetve az adott társadalmi berendezkedés elvárásai ha különböző irányokba hatottak is, de  folyamatosan elősegítették, fejlesztették a kórházak kialakulását.

A középkori muszlim világ területén különös figyelmet fordítottak a betegek gyógyítására, illetve az egészségügyi ellátások megszervezésére. Az oktatási funkciókat is ellátó iszlám gyógyító intézmények középkori arab neve, a marisztán, a perzsa bimarisztán szóból ered, melynek jelentése: „a betegség helye".