Körner József emlékkiállítás a HAP Galériában
A szeptember 2-án nyíló kiállítás Körner József munkásságának teljes keresztmetszetét adja, hiszen az épületei mellett a látogatók megismerkedhetnek üzletterveivel, belsőépítészeti alkotásival, plakátjaival, grafikáival. A szakma általában a második világháború utáni tevékenységét ismeri, pedig az 1930-as években a modern építészetet terjeszteni kívánó első magyar szervezet alapító tagja volt.
megtekinthető szeptember 3. – október 3. között
Körner József (1907–1971) építész emlékkiállítása a HAP galériában
2008. szeptember 2-án 18 órakor nyílik a HAP Galéria tárlata, ahol Körner József munkássága kerül bemutatásra (megemlékezés Körner Józsefről születésének 100 évfordulóján az építészfórumon 2007-ben). A kiállítás az építész munkásságának teljes keresztmetszetét adja, hiszen az épületei mellett a látogatók megismerkedhetnek üzletterveivel, belsőépítészeti alkotásival, plakátjaival, grafikáival. A szakma általában a második világháború utáni tevékenységét ismeri, pedig az 1930-as években a modern építészetet terjeszteni kívánó első magyar szervezet alapító tagja volt. Egy görög árvaház épületegyüttesére készített terve, amellyel 1937-ben nemzetközi pályázaton első díjat nyert, a két világháború közti modern magyar építészet egyik legjobb, bár kevéssé ismert dokumentuma.
Körner József emlékkiállítását fia, Körner András építész nyitja meg.
Az ingyenes kiállítás 2008. október 3-ig, hétfő-péntek 14–19 óra között tekinthető meg.
Budapest II. ker., Margit krt. 24. földszint
Életrajz
Körner József fiatal építészként a modern architekturát terjeszteni kívánó első magyar szervezet alapító tagja volt. Egy görög árvaház épületegyüttesére készített terve, amellyel 1937-ben nemzetközi pályázaton első díjat nyert, a két világháború közti modern magyar építészet egyik legkíválóbb, bár sajnálatosan kevéssé ismert dokumentuma. Körner nem csak építészként, hanem belsőépítészként, bútortervezőként és reklámgrafikusként is jelentős volt.
Körner ritkán beszélt magáról, érzelmeiről pedig szinte sohasem. Szemérmes, nem kitárulkozó alkat volt – ezért tűnik olyan szokatlannak Károlyi Antalról 1969-ben írt nekrológjának személyes hangja. Családja és az őt jól ismerő néhány kollégája úgy érezte, hogy itt talán nem csak Károlyiról, hanem önmagáról és szeretett szakmájához való viszonyáról is írt. Bár ekkor még csak 62 éves volt, de a munkaszolgálatban szerzett betegsége – ami miatt 1949 óta délutánonként csak otthon volt képes dolgozni, ahol lepihenhetett, ha fáradt volt – egyre inkább legyengítette. Érezhette, hogy az ő pályája is a végéhez közeleg, s ezzel kapcsolatos érzései tették ezt a kis írást nála szokatlanul vallomásossá.
“Milyen nehéz egy építészpálya summázatát megírni! Hiszen nem egyszerűen életrajzi adatokról, épületekről van szó. Egy teljes életről, az emberről kellene írni. Írni kellene arról a sok gondról, amit minden épület magába foglal és amiről a nagyközönség nem sokat tud. Azután arról a sok munkáról, tervről, ami meg sem épült, csak papír maradt. Írni kellene arról, ami az építészpályát olyan széppé teszi, az alkotás öröméről és a sokszor nehezen elviselhető fájdalmas csalódásokról. Minden épület mögött – akár kicsi, akár nagy – ott van a küzdelem az anyaggal, viták, nehézségek az építtetőkkel, hatóságokkal, a kivitelezéssel való küzdelem. Némelykor szinte azt hisszük, hogy az építész tehetségén kívül a körülmények szinte csillagászati konstellációja kell ahhoz, hogy jelentős épülete jöjjön létre.”
Bár az alábbi rövid ismertetésbe sem fér be egy teljes élet, mégis megpróbáljuk itt Körnert és pályáját röviden bemutatni.
Már gyerekkorában kitűnt zenei képességével és rajztudásával. Az utóbbinak köszönhette, hogy a zsidó származásúak felvételét korlátozó numerus clausus törvény dacára bejutott a Műegyetemre. Egyetemi évei alatt reklámgrafikákból tartotta fenn magát: plakátokat, szórólapokat és újsághirdetéseket tervezett. Az egyetemen Kotsis Iván tanszékét választotta, mert itt lehetett először modern stílusban tervezni – 1929-es diplomaterve, egy banképület és lakóház is ilyen volt. Mint egyetemista, esténként egy asztalosmester mellett inaskodott, így szerezve meg a bútortervezéshez szükséges ismereteket.
1929-ben Molnár Farkassal, Fischer Józseffel, Révész Zoltánnal és másokkal együtt részt vett a modern építészet terjesztésére létrejött nemzetközi szervezet, a CIRPAC magyarországi szekciójának alapításában. A következő években velük együtt publikált a Tér és Forma című szakfolyóirat számaiban s részt vett a CIRPAC-szekció kiállításainak rendezésében és grafikai előkészítésében. Az 1932-ben az Iparcsarnokban rendezett Ház, város, társadalom című kiállításukat, amely a nyomornegyedek szörnyű lakásviszonyait is feltárta, a rendőrség betiltotta s a kiállítás hat rendezőjét – köztük Molnárt, Fischert és Körnert – hivatalos statisztikák tendenciózus csoportosítása és “osztályellenes izgatás” miatt perbe fogta és egy-egy hónapos felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte.
Diplomája megszerzése után két évig Hajós Alfréd irodájában dolgozott, itt irodavezetőként a tervezésben is fontos szerepet kapott. 1932-től független tervező volt. Első önálló munkái kiállítási pavilonok, üzletportálok, lakásbelsők, bútorok voltak, de néhány évig reklámgrafikai munkáját is folytatta, s többek között ő tervezte 1932-ben a fontos Hogyan építsünk? című kiállítás plakátját.
Körülbelül egy évig CIRPAC-os barátjával, Révész Zoltánnal tartott fenn közös irodát, majd 1934-ben Rosenberg Józseffel társult. A cégen belül Körner foglalkozott tervezéssel, míg Rosenberg elsősorban a munkák megszerzésére és a kivitellel kapcsolatos problémákra koncentrált. Körner szenvedélyes kiránduló és evezős volt, ez magyarázza, hogy első megépült épületei között több csónakház és evezősök részére készült üdülő is volt, köztük a Weiser kollektív nyaralóház (1932–1933) a Szúnyog-szigeten. Ezt az épületet a Tér és Forma mellett külföldi könyvekben és folyóiratokban is ismertették, s a terveit kiállították az 1936-os milánói Triennálén is.
Ekkoriban készült lakberendezési munkái közül kiemelkedik a Fenyves lakásé, amelyhez több csőbútort s más egyedi bútordarabot is tervezett. Kiállítási épületei közül talán legjelentősebbek a Magyar Kender, Len és Jutaipar részére és a Magyar Lajos gépszíj-cégének tervezett standok. Rengeteg üzletportál- és üzletbelső-tervet is készített ezekben az években, közülük legfontosabbak a Hajós Alfréddal közösen tervezett Kovács Victor-üzlet (1935) a Szervita téren, Vadász Miklós üzlete a mai Bajcsy-Zsilinszky úton (1935–1936), és a mai József Attila utcában egykor működött Stop presszó (1940), az egyik legkorábbi ilyen létesítmény Pesten.
1935-től egyre több családi ház és bérház tervezésére kapott megbízást. Bár ezek egy része csak terv maradt, a megépültek közül kiemelkedik a Hollósy Simon utca 17. alatti bérház 1937-ből, a Hollán Ernő utca 38/b. alatti bérház 1940-ből és a Palánta utca 16. alatti kétlakásos villa ugyancsak 1940-ből.
Az egyetem elvégzése óta rendszeresen vett részt pályázatokon, amelyeken sok elismerést szerzett, többek között első díjat nyert 1932-ben a Lupa-szigetre tervezett hétvégi házakért s ugyancsak első díjat kapott a pécsi zsidó szeretetház pályázatán 1936-ban. Legnagyobb sikerét 1936-ban aratta, amikor egy Athén környéki pavilonos telepítésű árvaház-komplexumra kiírt nemzetközi pályázaton első lett. Vágó Józsefen kívül, aki a genfi Népszövetség épületének pályázatán nyert első díjat, a magyarok közül valószínűleg csak Körner és Rosenberg (közös néven adták be a pályázatot) győzött a két világháború között nemzetközi építészeti pályázaton. A világ legjobb akkori modern építészetével összemérhető beépítési terv s az épületek kiképzése a háború előtti magyar architektúra egyik kimagasló teljesítménye, amely azonban a közelgő háború miatt sajnos csupán terv maradt.
A munkaszolgálatok, összeköltöztetések, a védett ház, a gettó és súlyos betegsége okozta kényszerű megszakítások után, a háború befejeződésekor lelkesen vetette magát a munkába. Eleinte magántervező volt, majd 1947 végétől különböző állami tervezőintézetekben dolgozott. A háborút követő első évek legfontosabb munkái a MÁVAG munkásöltöző épülete (1947, társtervezők: Hegedüs Béla és Málnai László), a Dagály utcai strandfürdő (1948–1950, statika, gépészet és technológia: Darvas Lajos), a Külkereskedelmi Minisztérium a Honvéd utcában (1948–1949), és a Szikra Könyvklub az Andrássy úton (1950, társtervező: Vass Antal). Több jelentős kiállítási épületet is tervezett ebben az időszakban, köztük Gádoros Lajossal a Magyar Állami Szénbányák pavilonját az 1948-as Budapesti Nemzetközi Vásárra, Vass Antallal pedig a Földművelésügyi Minisztérium pavilonját az 1949-es Országos Mezőgazdasági Kiállításra.
A szocreál korszak munkái közül említésre méltó a II. kerületi pártszékház (1952, ma kerületi önkormányzat), amelyért az Ybl-díjat kapta, a vezető politikusok részére készült villák a Szabadsághegyen (1952) és a Szabadság üdülő a Római parton (1954). A dombot szinte folytatni látszó pártszékház épülete jó megoldást adott a helyszínhez képest aránytalanul szűk program problémájára azáltal, hogy az eredetileg a körúthoz közelebbi helyre szánt épületet a domb tetejére telepítette; a jól sikerült, egyáltalán nem sablonos szabadsághegyi lakóházak pedig az átriumos, pergolás mediterrán villák nálunk szokatlan típusát követik.
Az ismét modern stílusban tervezett, de sajnos megvalósulatlan szép isztambuli szálloda (1956, társtervezők: Janáky István, Molnár Péter, Vass Antal és Zilahy István) több későbbi magyar szállodaterv előképéül szolgált. Bár a Duna-parti hotel 1958 és 1960 között készült és ugyancsak meg nem valósult terve (társtervező: Zilahy István) kevésbé karakteres, mint az isztambuli, de szépen illeszkedik a Duna-parti házsor vonalába. E kor megépült munkái közül jelentősek az óbudai kísérleti lakótelep két épülete (1959–1960), a tatabányai könyvtár (1963, társtervező: Lázár János), a veszprémi szálloda (1964–1965) és néhány jól sikerült üzletbelső. Az Olcsai Kiss Zoltán szobrászművésszel közös Kossuth-díjat az 1958-ban a Kerepesi temetőbe tervezett Munkásmozgalmi Emlékműért kapta, amelynek kevéssé ismert belső terei sokkal sikerültebbek, mint a közismert, de meglehetősen nehézkes külső megjelenése. Néhány késői művén sajnos már érződik a fáradtság; ez valószínűleg annak az egyre súlyosbodó betegségnek következménye volt, amely 1971 januárban a halálát okozta.
(Körner András)
forrás: HAP sajtóközlemény
