Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központ, Budapest - Buddhista épület kulturális adalékokkal

Furtenbacher Adrienn diplomamunkája 2008
NYME – FMK – Alkalmazott Művészeti Intézet – építész-tervezőművész szak

Furtenbacher Adrienn diplomamunkája 2008
NYME – FMK – Alkalmazott Művészeti Intézet – építész-tervezőművész szak
Témavezető: Csíkszentmihályi Péter DLA h.c.

részlet a koncepcióból 

Diplomamunkám egy valós elképzelés formába öntése. A Karma Kagyüpa Buddhista Közösség Budapest belvárosában egy új központ létrehozását tervezi: mely egyrészt az épület kedvező megközelíthetősége miatt a gyakorlóknak napi rendszerességgel biztosítana lehetőséget a rohanó városi életből való kiszakadásra, másrészt az is cél, hogy a városi – buddhizmushoz is köthető – kulturális élet színterévé váljon. Olyan kulturális intézmény létrehozása a feladat, ahol az élő szellemiség jelen van. Ezért a szakrális funkció, mint a működés gyökere, mint az épület szíve, kiemelt szerepet kap, viszont az épületben elfoglalt területe alapján a kulturális funkciók kerülnek túlsúlyba. Ennek az aránynak köszönhetően egy hiteles, de pezsgő kulturális élet alakulhat ki, ahol aktív közösségi lét folyik.

Úgy vélem, ebben az épületben a kapu – út – meditációs tér szimbólumának megformálása a leghangsúlyosabb építészeti feladat.

A kapu a kint és bent közti határ, a váltás tere, a zűrzavaros külvilág hátrahagyása, és a saját bensőnk felé fordulás.

Az úton járni azt jelenti, a belső lényünkkel, a szellemi életünkkel foglalkozunk. Ez egy folyamat: előre jutás, fölfelé haladás. Az út tehát térben és időben is megformált. A kaputól egy tisztulási folyamatot elindítva fölfelé gyűrűzik a meditációs tér felé.

A meditációs tér az épület lelke, elménk megtisztulásának színhelye. A legtisztább tér, ahol a „föld” és „ég” összeér, ahol valóban megtapasztalhatjuk saját bensőnk igaz természetét. Fontosnak tartom, hogy az építészeti megjelenés ezt a szellemi tartalmat közvetítse, de mindezt jelen időben és jelen térben kell megvalósítania.

A tervem helyszínéül a követelményeknek megfelelően Budapest belvárosában, könnyen megközelíthető helyen, lehetőség szerint kulturális övezetben kerestem befogadó teret. Úgy döntöttem, egy tipikus belvárosi zártsorú beépítésben hozom létre az épületet, ahol építészeti eszközökkel kell megteremteni a funkcióhoz szükséges „meditatív” környezetet. Választásom a VI. kerületben fekvő Vasvári Pál utca 4. szám alatti foghíjtelekre esett.

A zártsorú beépítés révén egyetlen utcai homlokzattal rendelkezik az épület. Ez a homlokzat viszont a külvilág kizárására törekszik, a környezete felé csak egyetlen kapuval nyit, mely finom plasztikaként jelenik meg a homogén felületen.

A kapun belépve az egész épület feltárul. A belső mag köré szerveződő tereket a természetes fény fölülről, a kultikus tavon keresztül világítja meg. A rámpa - mely a földszintről a legfölső szint felé gyűrűzik - szerepe is egyértelmű: hangsúlyos tömegével és kapaszkodójával jelzi, „út” megtétele vár ránk.

A földszint a világi funkciókat befogadó szint. Itt kapott helyet az információ, a teázó, bolt és a „közösség csarnoka”, mely különböző programok (könyvbemutató, előadás, filmvetítés, koncert stb.) befogadására szolgál. Ezt a szintet hátrahagyva túljutunk a profán dolgokon.

A középső szint a „tudás szintje”, ahol a szellemi funkciók már elősegítik az elmélyülést. Itt találjuk a könyvtárat és a kiállítóteret az időszakos és állandó (Kőrösi Csoma Sándor életét és szellemi örökségét bemutató) kiállításokkal.

A legfölső szint a „meditáció szintje”, ahol megjelenik a szakrális funkció: a meditációs tér, melyet egy kultikus tó övez. A meditáció térrel szemben, előkészítve az oda való belépést, a felajánló helyiséget találjuk. Az egyetlen kőből faragott polcon mécsesek és füstölők égnek. A fölöttük hasított keskeny nyíláson át a homlokzaton is megjelenik ezek pislákoló, meleg fénye – jelezve, az épület „él”. Az út utolsó szakasza a tavat átszelő híd, melyen keresztül a meditáció térbe léphetünk. A helyiségbe a fény fölülről oldalról érkezik a hagyományos módon – ez teremti a kapcsolatot „föld” és „ég” között. A tető és a fal szerkezete úgy van kialakítva, hogy a természetes fény beereszkedik, lekúszik a térbe, s lefelé haladva fokozatosan szórt fénnyé alakul. Összességében így egyenletes fényhatás jön létre, mely az állandóság érzetét adja. Ugyanezt a hatást erősíti a kocka, mint tiszta geometriai forma alkalmazása meditációs térként. A tér tetején a középső rész ki van emelve egy újabb szintként, a buddhista épületekhez hasonlóan. Ez egy újabb kocka, aminek a belső osztásának aránya megegyezik az alsó nagy térével, viszont kívülről arányaiban nagyobb részen keresztül közvetlenül is beáramolhat fény, ez a rész így szinte úszik a fényben. Az egyszerű, fehér vakolatú, szórt fényben úszó helyiség a meleg, sötét színű fa padlóburkolatával megadja a meditációhoz szükséges legfontosabb két elem érzetét: a földet, mely szilárd, biztonságot nyújt, s amelyre minden terhünket rábízhatjuk; és a tér érzetét, mely határtalan, mint az ég, s mely elménk nyitottságával egyenértékű.
Így válhat ez a tér szellemünk teljes megtisztulásának színterévé.