Kortárs design műhely Debrecenben – egy cívis lakóház újragondolása

Harangi Attila diplomamunkája egy debreceni civis lakóháznak talált új funkciót. A meglévő polgárházban és az udvarán, illetve a szomszédos telken egy közösségi alkotóteret tervezett a fiatalok és a helyi kreatív ipar számára. 

Diplomamunkámban a Debrecen történeti belvárosában még meglévő cívis lakóházak megmaradásának lehetőségeit kutattam. Egy meglévő polgárházban és az udvarán, valamint a szomszédos telek új telepítésével összekapcsolva egy közösségi alkotóteret terveztem a fiatalok és a helyi kreatív ipar számára.

Kutatás

Kutatásomban arra kerestem a választ, hogy a megmaradt cívis lakóházak hogyan maradhatnak meg a fejlődő és jelentősen átalakuló városszövetben? Elkészítettem a megmaradt házak kataszterét és másfél éve dokumentálom a változásukat. A kutatásom az egyes házaktól haladt a városszövet komplex vizsgálatáig, majd a városléptékű akcióterülettől redukálódott egy házig.

Nagyjából 1400 ingatlanon maradtak cívis lakóházak valamilyen formában, amiből nagyjából a kétharmaduk jelentősen átalakított vagy műszakilag elavult, rossz állapotú. A nagy mennyiségű fejlesztésre szoruló területen fontos szempont volt a megőrzendő értékek meghatározása. Nagyjából 300 általam értékesnek tartott ház maradt, ami láthatólag megőrizte eredeti karakterét és reálisan hasznosítható lehet.

A legnagyobb probléma, hogy összefüggő városrészekről (például az Árpád-kori településmagok) már régen nem beszélhetünk, de még csak egységes utcaképekről sem. 33 olyan akcióterület maradt napjainkra a városban, ahol 4-6 ház egymás mellett utcaképet alkot, vagy egy területen összesűrűsödik. A 33 terület, a 300 ház pedig még inkább, zárványként szóródik szét a városszövetben, ezért az összekapcsolásukat vizsgáltam egy hálózat kialakítása által, így öt negyedre tudtam osztani a várost, ahol különböző központok is kialakultak.

Összességében két lehetőségre redukálódott a megőrizhető helyszín meghatározása. Vagy a fejlődő városközpont  vérkeringésébe integrálva, a sokemeletes társasházak között abszolút zárványként maradnak meg az utcafronti fő épülettömegek, ugyanakkor életképes és önfenntartó pozícióban. Vagy pedig a belváros peremterületein, ahol nagyobb eséllyel megőrződhet a falusias lépték és hangulat, itt viszont már a területrehabilitáció és területrevitalizáció is fontos szerepet kap. Debrecen kortárs építészeti rétegének a meghatározása a feladat, a régi és az új kapcsolata, a kontinuitás és egy érzékeny léptékváltás biztosítása.

Helyszín

A kutatásom alapján tervezési helyszínemnek a belváros kevésbé intenzív keleti felének peremén választottam a Méliusz teret és környékét. Az egykori Debrecen falva területe egy főútvonalak és paneltömbök által jól körülhatárolt zárványként maradt meg. Homogén településképről itt sem beszélhetünk, viszont az újabb korok markáns lenyomatai nem annyira meghatározóak, mint a város többi részén. Az ősi településszerkezet kanyargós utcáiba tökéletesen illeszkedik Pecz Samu 1887-ben megépült neogótikus templomának tégla architektúrája, ami a városrész fókuszpontja, meghatározó jelként őrzi a terület karakterét, az elmúlt évszázadok hangulatát. A nemrég megváltozott forgalmi rend által a templom körüli nagy tér egy zsákutcává vált, amihez összefüggő cívis lakóház egységek kapcsolódnak, így kiváló fejlesztési lehetőséget hordoz magában a környék. A helyszín közvetlen közelében két általános iskola található, más közintézmény nincs a területen, csak a lakóházakban kialakított közfunkciók, üzletek, irodák, stb. Jelentős területrevitalizációra lenne lehetőség, városi közterek kialakítására, valamint a megmaradt régi házak rehabilitációja mellett egy új építészet megteremtésére.

Meglévő ház

A kiválasztott házam, a Lorántffy utca 42. szám alatti helyi védettségű cívis lakóház önkormányzati tulajdonban van. A közelmúltban szépen felújították az utcafronti homlokzatot, a ház viszont méltatlan körülmények között pusztul, az udvaráról már mindent elbontottak. Az 1903-ban épült polgárház 96,65 m² alapterületű, egy középső kapuáthajtó két lakóegységre osztja, amik teljesen alá vannak pincézve, szuterénként használható minőségben. A 718 m² nagyságú telek a Verestemplomtól északra, a Kígyó és Lorántffy utcák tölcsér torkolatában található, előtte egy nagyobb teresedéssel. A ház bal oldalán, a 40. szám alatt egy szintén értékes polgárház található, hézagosan zártsorú beépítéssel, kulisszahomlokzattal, ami lakatlanul pusztul. A ház jobboldalán, a 44. szám alatt egy újabb építésű, többször átépített, bővített ház áll, ami nem cívis karakterű ház, ezért egy egységes utcakép kialakítása és az értékes házak megőrzése érdekében a ház elbontása mellett döntöttem. A 46. szám alatti saroktelken egy téglaboltozatos mennyezet kialakítású polgárház áll, amiben üzletek működnek. Tehát a 42. szám alatti polgárház meglévő állapotából és a 44. számú telek tabula rasa rendezéséből kiindulva szerettem volna a tömbrészt hasznosítani és megőrizni, a három értékes házat egy neutrális kortárs réteggel egységes utcaképbe rendezni.

Koncepció

A koncepciómat az udvarokat keretező meglévő téglafalak, a múlt lenyomatai határozták meg. A házak udvarában érezhető hangulatot a szomszédos épületek tűzfalai és tégla kerítései teszik egyedivé. Ennek a talált helynek a bemutatását, megtapasztalását szerettem volna kiteljesíteni, így a tervezés során az udvar terek és a fedett-nyitott terek váltak a fő vezérfonalammá a téglafalakhoz és a meglévő házhoz.. Az eredeti téglafalakat önmagukban, vagy az új épületekbe építve őriztem meg, az alkotóterek szerves részét képezik. A közösségi alkotóteret teljes egészében a téglafalakra nyitottam, a műhelyek estében pedig már közvetlenül a belső tér részévé váltak a téglafalak. A közösségi alkotótér raktáránál a meglévő fal mellé terveztem a teherhordó szerkezetet, így ott csak előtétfalként funkcionál, a műhelyek esetében pedig az épület haránt irányú rendszere teszi lehetővé, hogy vázkitöltő falként működjön.

Meghatározó tervezési szempontom, hogy a régi és az új részek legyenek megkülönböztethetőek és világosan felismerhető, értelmezhető legyen mi az eredeti és mi a kortárs rész. Ebből adódóan a meglévő szituációhoz objektként illesztettem a mai kortárs réteget. A lapostetős fehérre vakolt kubusok telepítésük és léptékük által illeszkednek a régi rétegekhez, tiszteletben tartva azokat. Ezen elvek generálták az utcafronti galériás épülettömeg formáját.

Funkció




Egy olyan kortárs  alkotóteret szerettem volna létrehozni, ami a hely szelleméből adódóan utal a hagyományokra, a régi mesterségekre is.  Fontos volt számomra, hogy ne egy hagyományőrző látvány műhelyet, és ne is egy kortárs műteremházat tervezzek, hiszen mindkettőre vannak már jól működő példák a város cívis lakóházaiban is. A nagyvárosokban számos nyitott közösségi műhely működik, ami Debrecen kulturális stratégiájával is összhangban áll, így ebben az irányban kerestem az alkotóterem létjogosultságát. Építészetileg a hagyományos és kortárs beépítés kontrasztjával terveztem a két különböző minőségű telket, de funkcionálisan mégis egy házban egyesül a régi és az új, lehetőséget biztosítva a generációk  összekötésére is.

Elsősorban a helyi fiatalok alkotásához és együttműködéséhez biztosítana keretet a műhely, de a közönség és a lakosság számra is nyitott, használható. A műhelyet egy vezető és alkalmazott szakemberek irányítanák, illetve rezidensprogrammal mindig új művészek alkotnának és tartanának foglalkozásokat. Alapvetően egy projekt alapú alkotótér, tematikus működéssel. Az egész arculatát pedig egy ready-made szemlélettel lehetne tematizálni, ahol akár hulladékból, vagy újrahasznosított anyagokból alkothatnak design tárgyakat.

Terek és használat

Alapvetően a régi és az új, a privát és a közösségi terek kapcsolataira fűztem fel az épületem telepítését. A meglévő polgárház telkére egy hagyományosabb beépítésű, zártabb egységet terveztem, ami az alkotók számára műteremként használható, lehetőséget biztosítva a hivatásos művészek számára a saját alkotóviláguk kialakításához. Az új beépítésű telken egy nyitott közösségi teret alakítottam ki, ami az alkotók mellett a közönség számára is használható.

Az épület előtt egy tér található, amit városi köztérként, találkozási pontként hasznosítottam, alkalmanként alkotótérként, vagy piactérként is funkcionálhat. A főbejárat és a fogadótér az új épületben található, a régi épületet művészbejáróként használhatják. A megközelítés egy feszes hasítékon, az udvarba vezető sikátoron keresztül történik. Egy infópontnál lehet eligazodni, illetve egy design boltban az alkotásokat megvásárolni. A mosdókat és az üzemeltetési irodát a régi ház szárnyában helyeztem el, egy háromkarú lépcsővel összekapcsolva az új résszel, valamint a galériával. A lépcső alatt helyeztem le a csomagmegőrző szekrényeket. Az utcafronton egy kisebb közösségi alkotóteret alakítottam ki a gyermekek számára, illetve kiállítótérként. Ezt a teret az utcától függönyfallal és perforált fémlemez burkolattal választottam el, biztosítva a kapcsolatot és a hagyományos zártságot is. A zártabb emeleti galériarészben egy számítógépes projekttér, valamint vetítő tér kapott helyet. A nagy közösségi teret egy raktár sáv szolgálja ki, ami forgatható szekrényekből áll, kifordítva tárolóként, befordítva interaktív alkotófelületként használható. Az áramló alkotótér egy fedett-nyitott átmenet után folyik ki az udvarra. A hatalmas tűzfal előtt egy pihenőkertet alakítottam ki, ami közvetlen kapcsolatban van az utcai köztérrel, mégis megőrizve az udvar intimitását.

A polgárházat egy különálló műhely és raktár épülettel bővítettem. Három műhelyet alakítottam ki, amiket technológia szerint különítettem el. Az első a fúrás, faragás, csiszolás számára, a második a vizes technológiák, festés számára, a harmadikat pedig az égető, forrasztó technológiákhoz elektromos kemencékkel ellátva. A műhelymunka elsősorban az udvaron a fedett-nyitott tereken folyna, a belső tereket főleg télen használnák. A polgárház másik szárnyában pedig tisztaszobaként a művészek számára egy műteremházat alakítottam ki projektterekkel és teakonyhával. A meglévő pincében pedig az öltözőket és raktárakat helyeztem el.

A meglévő házat a megmaradáshoz és a használathoz szükséges mértékben újítottam fel a mai igényeknek megfelelően, de alapjaiban nem változtattam rajta.

Küldetés

A diplomatervemmel egy valós problémára szerettem volna egy választ adni. Hiszek benne, hogy Debrecen fejlődésével összhangban a cívis lakóházaknak is van helyük a városszövetben, kötelességünk az értékeket meghatározni és megőrizni. A design műhelyemmel egy ház hasznosítására szerettem volna egy konkrét javaslatot elkészíteni, új tartalommal megtöltve, ami által fenntartható módon megmaradhat. A kör zárásaként pedig a tervezett épületemhez kapcsolódóan a szomszédos épületekre is tettem fejlesztési javaslatot. Egy művész szállás és egy coworking iroda, a későbbiekben egy építészeti múzeum és egy gasztro központ kialakításával egy kis területet lehetne megőrizni a cívisek emlékére.