Kortárs Múzeum létesül Pakson
A Paksi Képtár a régi konzervgyári csarnok átalakításával jön létre. Az épület tervező Kiss Gyula és Járomi Irén (Kiss és Járomi Építésziroda).
Tizenöt évvel megalapítása után a Paksi Képtár fontos lépcsőfokhoz érkezett: rövidesen építeni kezdik a gyűjtemény végleges elhelyezésére szolgáló múzeumot. 2005-ben az Önkormányzat értékesítette a volt Erzsébet Szálló épületét, ezzel párhuzamosan megindult a Képtár új helyének előkészítése. A képtár részéről Hopp Halász Károly, Prosek Zoltán, Ritter János, továbbá Horváth András városi főépítész közreműködésével fogalmazódott meg az építészeti program, amely az építészeti tervezés alapját jelentette. Az egykori konzervgyár épületének sarokrészében állandó kiállítást is tartalmazó kortárs művészeti intézményt alakítanak ki 1100 m2-en, tervezői Kiss Gyula és Járomi Irén építészek (Kiss és Járomi Építésziroda). Az új helyen mód lesz nem csupán az Állandó Gyűjtemény bemutatására, hanem további nagy volumenű, jelentős érdeklődésre számot tartó időszaki és vándorkiállítások befogadására. Az állandó és időszaki kiállító terem – méretei és műszaki adottságai révén – a múzeum szerves része lesz.
A megfelelő infrastruktúrájú kiállítótér létrehozásával a Paksi Képtár bekapcsolódhat a múzeumok közötti nemzetközi vérkeringésbe, s a város így szorosabban társul a közelebbi-távolabbi szomszédokhoz, a „helytárs"-akhoz, úgy mint közelebb Pécs és Dunaújváros, távolabb Szombathely, Győr, Kecskemét, Debrecen, Miskolc vagy éppen Veszprém – ahol a közelmúltban a László Károly Gyűjtemény kapott helyet a Dubniczay-palotában (a városok listája korántsem teljes). Mindebben a lényeg, hogy a főváros, Budapest csak nyer azzal, ha körötte egyre több és több gócpont alakul ki a művészet sokoldalú és jól-komponált továbbadására, kiteljesítésére.
Az épület
A volt palackozóüzemi rakodóterület, mint az új Képtár bejárati előcsarnoka, egyúttal művészeti kávézóként, multimédia-centerként, art-shopként is szolgál, látványlifttel, nagyméretű üvegfallal (volt ipari kapuk mögött, illetve helyén) kapcsolódva az épület fő funkciójához. Az emeleten, a volt csomagolóüzem területén lesz a multimédiás könyvtár (korszerű, gépi mozgatású raktárral, illetve szabad polcos állománnyal a művészeti albumok számára) és a létesítmény adminisztrációs központja (újszerű, nyitott térelrendezéssel a kiállítótér felé). A volt ipari csarnoktér hosszoldala mentén kap helyet a földszinten a művészeti raktár és műhely. Ennek tetején, az emeleten galériaszint alakul ki, amelyet speciális, szórt fényű múzeumi megvilágítással és fapanel padlóburkolattal látnak el, így a viszonylag alacsony belmagasság kihasználásával kamara jellegű kiállítások (fotó, grafika, kisplasztika) rendezésére alkalmas.
A külső
A meglévő gyárépület-együttes beton-blokkja a művészeti központ részén „újvágású" ipari burkolatként rozsdáslemez burkolatot kap. Ennek gazdag formai komponálási módjával, (nyitott, zárt, félig nyitott-félig zárt) felületek újrafogalmazásával, a múzeumi funkció szerinti nyílászáró-átalakításokkal, szükséges bejárati módosításokkal olyan új középület alakul ki a jellegzetes ipari-raktár zónában, amely figyelemfelkeltő jelként új városképi elemmel gazdagítja a várost. A bejáratnál elhelyezett, a homlokzat anyagával azonosra tervezett Nádler István szoborplasztika új kulturális együttes képét mutatja a város felé.
Kiss Gyula, Járomi Irén
