Kortárs válaszok: a Minusplus 3. díjas terve

A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar épületének bővítésére kiírt pályázatára benyújtott pályaművükben a Minusplus csapata a részvételen alapuló, átjárható, közösségre és együttműködésre hangolt környezetet tervezett, melynek eredménye egy olyan épület, amely képes a kortárs kihívásokra válaszolni.

Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Szentkirályi utca épületének bővítése építészeti tervpályázat

Kortárs válaszok a felsőoktatási terek kihívásaira

Tervpályázati javaslatunkkal nem egyszerűen a kiadott építészeti program és a meglévő épületstruktúra szintézisét akarjuk megvalósítani. A funkcionális igények kielégítésén túl célunk, hogy az új bővítés által a meglévő, XIX. századi struktúrájú épületegyüttes olyan új terekkel gazdagodjon, melyek képesek választ adni a felsőoktatási intézmények kortárs kihívásaira.

A tervezett épületben a program megvalósítása mellett részvételen alapuló, átjárható, közösségre és együttműködésre hangolt környezeteket hozunk létre. A belső térbe beálló tartószerkezetek nélküli alaprajzi kialakítás maximális lehetőséget ad a jelenleg tervezett belső felosztás későbbi újrakonfigurálására: a terek egybenyitására, felosztására, flexibilis használatára.

A meglévő épületegyüttesben jelenleg háttérbe szorított hallgatói terek pótlása kiemelt célunk. Az új épület és a hallgatói közösségi élet szíve az új átrium, ami szellős, világos terével nemcsak a belső és a külső közötti átmenetként szolgál, hanem a hidak, lépcsők által kapcsolatot, kommunikációt teremt az emeleti szintek között is.

Fontos szerepe van tervünkben a külső és a belső terek összekötésének, a közöttük létrehozható átmenetek megteremtésének. A bővítés által körülzárt udvar aktiválása ugyanannyira célunk, mint az emeleti szintek számára is megadni a külső térrel való kapcsolatot.

Építészeti koncepció

Az Egészségtudományi Kar két egymáshoz kapcsolódó oktatási épülete mind térbeli, mind funkcionális szempontból befejezetlen együttest alkot. A beépítetlen terület megakadályozza, hogy funkcionális és közlekedési szempontból kedvező, körbejárható struktúra alakuljon ki, megszakítja Szentkirályi utca térfalát és az épületegyüttes belső udvarának terét és használatát is definiálatlanná teszi.

Az építészeti program adottságai miatt az épület földszintje a felmenő emeletektől eltérően kezelt mind tömegformálásában, mind építészeti arculatát tekintve. Az alsó szinteken a program helyigénye miatt kénytelenek voltunk teljesen kitölteni a rendelkezésre álló építési területet. A belső udvar jó térarányait a felsőbb szintek visszahúzásával tudtuk biztosítani. Az emeletek tömbjét a meglévő északi épületszárny homlokzati síkja határozza meg.

Az emeleti szintek épülettömegét a központi átrium félig külső, félig belső tere osztja tovább. Ez nem csak a belső terek bevilágítását biztosítja, hanem az épületek által körülzárt udvar terét is bővíti. Az átriumot egy félig áteresztő hártyaként működő üveg-polikarbonát homlokzat határolja.

Az elválasztott épülettömegek összekötésére a belső közlekedőket hidak formájában vezetjük át az átrium terén. Az alaprajz flexibilitásának köszönhetően a hidak szintenként más vonalban kötnek be, így térbelileg is erős és látványában izgalmas kapcsolatot teremtenek.

Homlokzatok

Az épület külső homlokzatai déli és nyugati tájolásúak, a természetes megvilágítás minél nagyobb arányának igényét ezért össze kell egyeztetni a laborok és oktatási terek számára kedvezőbb szórt fény biztosításával.

A homlokzati architektúra minden főfunkciójú helyiséghez nagy méretű nyílászárókat rendel. A napvédelem és a szórt fény biztosítására a külső homlokzatok elé zártcellás polikarbonát homlokzatburkolat kerül. A nyílászárók nagyobb részének lefedésével egyenletes fény biztosítható a belső terek számára. A belső terek természetes szellőztetése és a vizuális kapcsolat biztosítása érdekében a burkolat helyenként felszakad. Az így szabaddá váló nyílászárók körül egységes, festett fehér felületű bélletek alakulnak ki, amibe a külső redőnyök is simulnak.

Az utcára és a belső udvarra is jellemző feszes térarányok miatt lefelé haladva a homlokzati felületekre egyre kevesebb fénymennyiség jut. Ennek ellensúlyozására az alsóbb szinteken a nyílászárók előtt nagyobb mértékben nyílik fel a polikarbonát burkolat, kiegyensúlyozva a kedvezőtlenebb bevilágítást.

A szintmagas transzparens burkolat egységbe fogja a homlokzatokat. Homogén, többrétegűséggel játszó felülete kortárs megjelenést kölcsönöz az épületnek. Fehér, áttetsző és sávosan építkező rétege felidézi a géz megjelenését, felületi minősége tisztaságot és sterilitást sugall.

Az utcai homlokzat lezárásaként egy olyan koronázatot tervezünk, mely kortárs módon, a homlokzatburkolat transzparenciájával játszva hidalja át a két szomszédos épület párkánymagassága közötti különbséget. A polikarbonát homlokzatburkolat túlfut az ereszvonalon és a ferde tetősík előtt szintmagas kulisszát alkot. Utcai nézőpontból a tetősík már nem látszik, így az ég félig áttetsző képével jön létre átmenetet a két szomszédos ház között.

A földszint tömör kialakítása ellenére sem akar elzárkózni az utcától, ezért alaprajzi értelemben nyílik fel. A keskeny járdát egy visszahúzott, fedett térbővület szélesíti ki. Eltérő építészeti kezelését a szomszédos épületek magas lábazati felületei és a mögöttes kiszolgáló funkciók indokolták, anyaghasználata is ehhez a szerephez illeszkedik: beton felülete egyszerre áll kontrasztban a polikarbonát burok légiességével és kapcsolódik az utca kő-műkő lábazatainak világához.

Közlekedés, belső kapcsolatok

A meglévő épületek közlekedő rendszere a kapcsolatok hiánya és a két épületszárny eltérő szintmagasságai miatt nehezen értelmezhető és rosszul használható. A bővítmény ezeket a porblémákat a meglévő épületek közlekedő-rendszeréhez való teljeskörű csatlakozás által megoldja.

Az új épületrész közlekedői a meglévő rendszer zsákutcáit összekötik, így mindenhol létrejön az épületegyüttes körbejárhatósága. A meglévő épületszárnyak eltérő padlószintjeit a mezzanin szint rámpás közlekedője, illetve lokálisan kisebb rámpák hidalják át.

A bővítmény nem rendelkezik önálló bejárattal mivel a Szentkirályi utcai bejárat kompromisszum nélkül egybenyitható az új földszint előcsarnokával és egységes térként érzékelhető. A földszinti nagyelőadók mellett futó, két ’oldalhatárra’ szervezett közlekedőtérnek köszönhetően az auditóriumok a lehető legtöbb szintről és irányból közelíthetők meg. A termek szembefordított lejtésű kialakítása lehetőséget ad a kétszintes és egymástól elválasztott megközelítésre. Az auditóriumok felől a jelenleg megközelíthetetlen udvarrészre is kijárást nyitunk.

Az épület tűzvédelme megköveteli egy önálló füstmentes lépcsőház létesítését. A lifttel kiegészülő függőleges közlekedőmag pótolja az épületegyüttesból még hiányzó függőleges kapcsolatot, az épület minden szintjén keresztülhalad. Az emeleti szintek flexibilitása érdekében az udvari épületrész fixen megépített közlekedőmagoktól és folyosóktól mentes. A megszüntetendő lift pótlását a meglévő északi szárnyban javasoljuk megvalósítani, a csatlakozó lépcsőház kibővített előterével együtt.

A szintek közötti vizuális és közlekedési kapcsolatok biztosításával az átrium tere a Vas utcai aula párja. Tere nem csak a belső működés feltárását és megértését segíti elő, hanem a közlekedőhidak közötti lépcsők nyitott és átlátható alternatívát kínálnak a bezárt lépcsőházakkal szemben.