Kötéltánc

2008 szökőév: benne olimpia. Helyszín Peking, Kína fővárosa. Ebből az alkalomból az építészfórum.hu következő fókusztémája az építés világa Kínában.
Bevezető tanulmány Abonyi Anitától.

Kína, az ébredő óriás

Itt épül fel hamarosan a világ legnagyobb gátja, s itt rendezik meg a 2008-as olimpiát. Itt ölelkezik össze az ókortól fogva a jin és jan fogalompár, itt tiltott országszerte a szerencsejáték, s itt robbant a gazdaságot hajtó gyújtómotor a legnagyobbat a legrövidebb idő alatt a világban. Itt nyíltan eltiporják a tibeti emberi jogokat, s környezetszennyezésben és műemlékek ledózerolásában is itt törnek a világ élére. Ma már innen szólnak bele a világpiaci és geopolitikai kérdésekbe…

Az utóbbi évtizedek izgalmas teljesítményeit látva és elemezve könyvek, cikkek sora próbálta feltérképezni a kínai gazdasági boom-ot, s annak a világra gyakorolt hatását. Sinológusok és gazdasági elemzők, Kína-szakértők szólaltak meg mind többször hazánkban is, elemezve a helyzetet: hogyan lehetne a robogó kínai gazdaság áldásaiból mindenkinek, még az Európai Unió erős gazdaságainak is mind jobban részesülni. "A Demos Magyarország tanulmányából kitetszik, a német állam évente 600-800 millió euróval támogatja a cégek kínai befektetéseit, Spanyolország 2005 és 2007 között 690 millió eurót költ ugyanerre, Írország pedig 2009-re már ötezer kínait invitál saját felsőoktatásába.
A magyar kormány egyik területen sem jeleskedik, támogatási politikája egyelőre abban merül ki, hogy a 2010-es sanghaji világkiállításra 3,3 milliárd forintot, vagyis alig 13 millió euró támogatást szavazott meg. Budapest még azoknak a kínai diákoknak is nehezen ad vízumot, akik a Zeneakadémián óhajtanak tanulni."¹

Mielőtt azonban belemerülnék a kínai csoda elemzésébe, ismerjük fel, Kína megkerülhetetlen minden színtéren. 2008 nyarán az építészfórum.hu is célkeresztjébe állítja ezt az országot. A kortárs kínai építészet szinte ismeretlen előttünk. A nemzetközi építészek betörtek Kínába, de a kínai építészek munkája nem jelenik meg a világ előtt. Egy sajátos helyi rendelet értelmében minden külföldi építésznek legalább egy kínai tervezővel együtt kell működnie. Ennek eredménye vajon tanulás, egy új kínai építészeti stílus kialakulása lesz, vagy a nyugati építészet másolása? Körbepásztázzuk a mega- és gigaberuházásokat a világ nagy építész vállalatainak szemüvegén át, s bemutatjuk számos helyi iroda építészeti projektjeit, mint ahogy bemutatjuk Ladislaus Hudecet (Hugyecz László) is, Sanghaj első építészeti virágkorának kulcsfiguráját, aki magyar építészként közel 70 épületet tervezett a messzi keleten a XX. század első felében. És kitekintünk a kínai építészirodák segítségével számos európai országba is, ahova beszivárogni látszik a kínai építészek Amerikából eltanult gondolatvilága.

Kína két arca
Az országról kontrasztok sorát olvashatja bárki, aki kicsit is beleássa magát annak gazdasági, történelmi, földrajzi és társadalompolitikai világába. Röviden én magam is felvázolok egy állapotrajzot, hogy ne csupán a tucatáruiról vagy a drámai környezetszennyezési adatokról híresüljön el a „világ műhelye”.

"A Kínai Népköztársaság területe (9,6 millió km²) akkora, mint egész Európáé. Földünk legnépesebb állama, 1,3 milliárd lakossal. Az Amur folyótól a déli országhatár beszögelléséig húzott választóvonal két azonos területű, de merőben eltérő arculatú részre osztja Kínát. A belső országrész Nyugat-Kína - a kietlen fennsíkok és a szélsőségesen kontinentális, sivatagi-félsivatagi éghajlatú medencék világa. Legzordabb része a Himalája és a Kunlun lánchegységei között elterülő Tibeti-magasföld. Nyugat-Kínában alig van művelésre alkalmas föld. Az őshonos népek – a mongolok, ujgurok és tibetiek – közé csak az oázisvidékeken és a városokban telepedtek le kínaiak. A ma is nehezen megközelíthető Nyugat-Kínára az ország lakosságának alig 5–6%-a jut. Annál sűrűbben lakott viszont a birodalom ősi magterülete, Kelet-Kína. A lakosság a termékeny síkságokon és a medencékben tömörül."² A népsűrűség sok helyütt az 1000 fő/km² értéket is meghaladja.

"Az 1950-es évek végén Kína szakított a Szovjetunióval, s ettől fogva önerőből igyekezett fejleszteni gazdaságát. A kommunista pártvezetés egyenlősdivel váltotta fel a javak munka szerinti elosztását, majd kampányt indított az értelmiség ellen. Ilyen körülmények között persze lelassult, sőt megakadt a gazdasági fejlődés. A kudarcokból okulva a '70-es évek végén célul tűzték ki az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány és hadsereg korszerűsítését. Visszatértek a kisparaszti gazdálkodásra, teret nyitottak a magánvállalkozásnak és a külföldi tőke beáramlásának."³

Kína hatalmas területén jelentős különbségek vannak mind a gazdasági fejlettség, mind pedig a lakosság jövedelme tekintetében. Nagy eltérések figyelhetők meg a városi és a vidéki területek között, gyakran pedig az egyes nagyvárosokon belül is. Az új gazdasági rendszer alig fordít figyelmet a szociális helyzetre. Ennek fényében a társadalmon belüli különbségek egyre nőnek. A szegények elsősorban a bezárt gyárak volt dolgozói, a vidéken élő földnélküli parasztság, vagy a nyugdíjasok, akik az államtól szinte semmi pénzbeli juttatást nem kapnak, csak a személyes vagy családi kötelékeken függnek.

Az óriási ütemben gyarapodó magángazdaság mellett Kína termelésének egy nagy részét továbbra is az állami vállalatok adják, ahol nemhogy fejlődésről, de inkább hanyatlásról lehet beszélni. A kínai állami vállalatok nagy többsége nem alkalmazkodott a piaci versenyhez, túl sok embert foglalkoztatnak, elavult technikával dolgoznak, és jelentős veszteséget termelnek. A kínai gazdaságot beárnyékoló másik tényező a korrupció, amely a hivatalok minden szintjén óriási mértéket ölt. Bár látszólag az állam megpróbál ellene fellépni.
Központilag támogatják a magánvállalatokat, egyrészt mivel így próbálják orvosolni a munkanélküliséget, másrészt felismerték, hogy az állami szolgáltatások rendkívül hiányosak, ennek pótlását próbálják ezekkel a cégekkel megoldani. Magánvállalatok így elsősorban a szolgáltatási szektorban működnek: a szállodai szolgáltatások, éttermek, autószervizek, fodrászatok, taxi- és autóbusztársaságok többségére már ez a tulajdoni forma jellemző.

A mezőgazdaság foglalkoztatja a kínai munkaerőpiac legnagyobb részét, ugyanis az 1,3 milliárdos népességből közel 900 millió főt tesznek ki a farmerek. Kína világelső több termény előállításában, így rizs-, burgonya-, köles-, földmogyoró-, árpa- és teatermesztésben, valamint még a sertéstenyésztésben sincs vetélytársa.

Az ipar, amely Kína GDP-jének mintegy felét adja, az ország legfejlődőképesebb ágazata. A legnagyobb kínai vállalatok az olaj és a nehézipar területéről kerülnek ki, s őket az informatika majd a járműgyártás követi. A jövőben az autóipar nagyfokú bővülése várható, ami csak tovább fokozza Kína így is óriási környezetszennyezését. Az első három kereskedelmi partnere továbbra is az EU, az USA és Japán.

 

Név	Szektor	Forgalom (milliárd €)
Sinopec	olaj	39,3
Petrochina	olaj	30,4
Cnooc (Chinese national off-shore oil company)	olaj	16;5
Baosteel	acél	10,8
Lenovo	informatika	9,2
Saic (Shanghai Automotive)	jármű	9,0
Haier	háztartási gépek	8,0
Huawei	telekommunikáció	3,8
TCC	elektronika	2,6
Chalco	alumínium	2,2

 

Kínát gyakran éri bírálat azért, mert valutája nem kivihető az országból. Ezzel kényszerítik a külföldi turistákat, befektetőket, hogy ők vigyék oda külföldi valutájukat, amit azután külföldi államkötvényekbe fektet be a kínai állam, így szerezve még nagyobb befolyást a nemzetközi gazdaságban. Másrészt e rendszer hátulütője az is, hogy terepet biztosít a feketegazdaságnak. Tény azonban, hogy az utóbbi időszakban Kína regionális hatalommá vált, az elmúlt években a csúcsra tört, többek között embert küldött a világűrbe. Immár közel negyven éve bír nukleáris fegyverekkel, önálló műholdakat lőtt fel, ballisztikus rakétái pedig akár Amerikát is elérik. Kína olyan közúti és vasúti összeköttetést fontolgat Európa felé, amely a közép-ázsiai országokon haladna keresztül, és függetleníthető lenne Oroszországtól.

S ahogy már említettem, Kína megépíti a világ legnagyobb gátját is. A Három Szurdok (vagy Torok) gát hossza 2309 m, magassága 185 m és felépítéséhez 16 millió m³ betont használtak fel. A munkálatok 1993-ban kezdődtek, és a tárolót 2003. június elsején kezdték feltölteni. A tervek szerint 2009-ig kell a turbinákat beindítani, s miután a nagy betonfal készen áll, ez már 2008-ban megtörténhet. A gát 2009-ben Kína energiaszükségletének 10–15%-át elégíti majd ki. Negatív hatása is gigászi: környezetvédők szerint az építkezés hatalmas károkat okozott, ugyanis a folyót egy ipari hulladéktárolóba és pöcegödörbe terelték, valamint számos 10–12 ezer éves régészeti emlékeket tettek tönkre. Ráadásul közel 2 millió embernek kellett elköltöznie és új otthont, munkahelyet találnia.

S ha már régészeti leletekről esett szó, végül egy magyar vonatkozású tudományos érdekesség: P. Szabó Sándor sinológus, az ELTE Kelet-ázsiai Tanszékének oktatója az újonnan felfedezett ókori kínai szövegek nemzetközi konferenciáján is részt vehetett nemrégiben. Kínában az utóbbi években a régészet fellendülése, valamint a látványos gazdasági fejlődést kísérő építkezések miatt egyre több régi szöveg kerül elő a föld mélyéből. "A közelmúltban P. Szabó Sándor birtokába jutott egy olyan, Kr. e. 4. századból származó, bambuszlapokra írt Tao Te King (Lao-ce)-kézirat, amelyhez kapcsolódott egy eddig teljesen ismeretlen szöveg is. Ez a szöveg egy világkeletkezési elméletet ír le, ugyanakkor új megvilágításba helyezi az ókori kínai filozófia számos alapvető fogalmát, így a jin és a jang fogalompárt is. A szövegből kitűnt, hogy a korabeli elképzelések szerint a jin és a jang a világot felépítő anyagi szubsztanciának, a párának a két ellentétes természetű alapmódosulata. A "szellemi" az összesűrűsödő földi qit jelöli, míg a "ragyogó" a táguló égi qit."⁴ A magyar kutató ezzel a munkával szerzett meghívót az említett konferenciára is, ahol Európát csupán három tudós képviselte.


"Ha a 15–20 évvel ezelőtti Kínára gondolunk Peking utcáin, ahol ma Audik és BMW-k hemzsegnek, korábban leginkább lovas kocsik és kerékpárok közlekedtek. A sanghaji Bund sétányról láthatók voltak a szántóföldek és parasztházak, melyek helyén ma százával nőnek ki a mocsaras talajból a felhőkarcolók. Guangdong tartományban az autókerekek a sarat szántották – ma hatsávos autópálya köti össze a lüktető megavárosokat."⁵ A fejlődés kilátásai és az ezzel járó gyors pénzmegtérülések hazai beruházásokra ösztönzik az amerikai elitegyetemeken végzett kínai ifjak tízezreit, akik szilícium-völgyi sikereik után most hazatérnének. A tőkének, a tudásnak, az óriási piacnak és a tömeges, olcsó munkaerőnek ez az egyedülálló keveréke a világ minden más országáénál virágzóbbá teszi a kínai gazdaságot. Nemcsak a külföldi multik telepednek ide: kínai globális konszernek is keletkeznek. Mint korábban a japánok és a koreaiak, most Kína készül globális szerepre a világpiacon, s e folyamatban tekintélyes európai cégek felvásárlása is várható. A környezetszennyezés drámai méretű növekedése nem áll meg Kína határain. A közeljövő világpolitikáját minden bizonnyal Kína és az Egyesült Államok viszonya határozza majd meg.

Abonyi Anita
fotók: Szomor Szandra

---

forrás:
1 http://www.demos.hu/Sajto?page=details&news_id=193
2 http://kina.lap.hu
3 http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%ADna_gazdas%C3%A1ga
www.hudecproject.com/hu
4 http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=10451
5 Wolfgang Hirn: Kína, a nagy falat, HVG Kiadói Zrt. 2006.