Kötésben
A Kortárs Építészeti Szimpóziumon Moravánszky Ákos A téglafal pátosza címmel tartott előadást.
Az Építészet Világnapja alkalmából rendezett Kortárs Építészeti Szimpóziumon október 2-án Moravánszky Ákos a téglaépítészetről tartott előadást. A téglafal pátoszáról beszélve a szerkezet néhány fő jellemvonására világított rá, metaforákat és értelmezési tartományokat tárt fel. Az alanyi jogú, csupasz tégla mellett megjelent a téglafelület, mint vakolt falak sebe, a Pink Floyd téglája mellett az angol „perfect brick”, mint a megbízható ember metaforája, és a sárga téglaút, az otthonosság jelképe, amely hazavezeti Dorothy-t Óz birodalmából. Beszélt a tégla ambivalenciájáról, a benne egyszerre megjelenő kézművesség és ipariság közötti termékeny ellentmondásról, továbbá az időhöz való viszonyáról, a maradandóság kérdéséről.
Emblematikus építészegyéniségek munkásságát követve Gottfried Semper elméletétől Sullivan, majd Wright, illetve Plečnik építészetén keresztül illusztrálta a tégla szerepváltozásait, a hozzá kapcsolható különböző jelentéstartalmakat, különösen a téglafal szövetként való felfogását.
Visszautalt Róma és Bizánc téglaépületeire, a középkori Lombardiára, egyidejűleg tovább haladva időben Pikionis, Scarpa, Dominikus Böhm, Hans van der Laan, Rudolf Schwarz, Döllgast és Lewerentz épületein keresztül az utolsó téglaszerkezetű chicagói felhőkarcolóig (Burnham & Root).
A sor itt nem ért véget, következett Venturi, a SITE csoport falról leváló téglatapétája, Burkhart & Meyer és végül a falazórobotok, amik egyébként kivitelezhetetlen finomságokat is képesek kifalazni.
Visszalépve időben a téglafalat a kőfal utódjaként értelmezve egy másik vonulat is feltárult a hallgatóság előtt. Az erő pátoszát Per Kirkeby, Hobson, Nyrop, Jensen-Klint alkotásai jelenítették meg egészen Magyarországig, a budapesti Nagyvásárcsarnokig és a Szilágyi Dezső téri templomig, vagy Lajta Béla Vas utcai iskolájáig nyúlva.
A tégla, mint drágakő (Höger: Chilehaus, Fritz Schumacher, Theodor Fischer) és mint az ellenállás eszköze (Aalto: Baker-house, Louis Kahn), majd mint éteri könnyedségű anyag (a katalán boltozott héjak, Gaudí, az uruguayi Eladio Dieste) is megjelent.
Bearth & Deplazes befejezésképpen bemutatott marktoberdorfi könyvtárépülete visszatérés egy archaikusabb felfogáshoz. Itt a hőszigetelés nélküli, vastag, súlyos téglafalak maguk is helyiségek sorát rejtik, mint előképeiknél, a skóciai kastélyoknál.
Török Tamás
