Középkori kincsek fölött lebegő zöld tetők
Ptuj városa az őstörténeti korban népesült be, s fejlődésének üteme – váltakozó intenzitással ugyan – mégis egészen napjainkig folyamatos maradt, ennek eredményeképp a terület régészeti leletekben rendkívül gazdag. Ami áldás, az egyben átok is: a történelmi örökség nagyon megnehezíti, néha ellehetetleníti az új épületek kivitelezését. Ezzel a kihívással is szembenéztek a szlovén Enota iroda építészei, mikor elkészítették a Régészeti Múzeum tájhoz, város szövethez és megkívánt funkcióhoz illő terveit.
Ptuj, Régészeti Múzeum
A helyszín, ami a mai Ptuj városának területén fekszik, az őstörténeti korban népesült be. A késő román periódus építészeti öröksége különösen gazdag, a település csak napjainkban nőtt túl az akkori kiterjedésén. Róma bukása után a város fejlődésének üteme ugyan megtorpant, mégis egészen napjainkig folyamatos maradt, ennek eredményeképp a terület bővelkedik régészeti leletekben. Ez egyrészről elképesztően gazdag régészeti gyűjteményt és pezsgő archeológiai tevékenységet jelent, másrészről minden felszín alatti építkezést és infrastrukturális fejlesztést megnehezít.
A középkori Ptuj kelet felől, a minorita szerzetesek kolostorától északi irányban a várig, nyugaton pedig a domonkos-rendi kolostorig húzódott. Mára a történelmi városrész szélét délen a Dráva vonala őrzi, illetve északon ott maradt meg, ahol a várdombot nem építették be, ezzel szemben keleten lassan teljesen elveszik az új építésű házak között. A keleti oldalon ez a határ logikusan jelenik meg a középkori városfalak formájában, melyeket szinte teljes hosszban természetes zöldsáv szegélyez, így teremtve kikapcsolódásra csábító helyszínt a történelmi város és a kortárs fejlesztések között. A zöldsávot csak a tervezett régészeti múzeum helyszínén szakítja meg az egyetlen főút, mely északnyugati irányból a városba vezet.
Az új épületet úgy terveztük, hogy kitöltse a város eredeti, természetes határán keletkezett felszakadást, valamint újrateremtse, kipótolja a zöldsávot a település teljes északi hosszában. A növényzet folyamatos szalagja jól tagolt átmenetet képez a régi városmagból az új kerület felé úgy, hogy közben élesen elválasztja a történelmi és a kortárs városi struktúrát. A régészei múzeum épülete a korábbi, középkori városfalak legszélére kerül, és amennyire a körülmények engedik, besüllyesztjük a földbe. Így az új épület északi oldaláról zavartalan kilátás nyílik a felújított domonkos-rendi kolostorra, lehetővé téve, hogy az utóbbi komplexum tovább erősítse a város életében betöltött domináns szerepét. A kolostor északi udvarának felújításakor az eredeti kontúrt állították vissza, ami az épületegyüttest szintén az eredeti térhatárolásokhoz vezeti vissza.
Az új építkezéshez szükséges földmunkák sok problémát vetnek fel az egész római kori városrészben, mivel nagy a valószínűsége, hogy újabb régészeti leletek bukkannak fel a kivitelezés során. Az elkerülhetetlen földmunkák miatt a kivitelezés sokszor jelentősen csúszik, vagy fontos leletek esetén akár véglegesen le is állhat. Paradox módon, a régészek az új leletek feltárásának leghevesebb ellenzői, mivel a már eddig felszínre került anyagok dokumentálása is számottevő csúszásban van. Így tehát földalatti szintek csak olyan esetben tervezhetők egy új épületbe, ha az adott helyszínen a történeti rétegeket egy korábbi beavatkozás már elpusztította.
A hajdani várárok területén a földmunkák nem jelentenek gondot, hiszen az árok töltése nem rejt olyan emlékeket, melyekre egyébként máshol számítani lehetne. A helyszín egyéb részein három alápincézett épület áll, melyek mindegyike nagy alapozási gödörrel rendelkezik, míg a házak közötti területen sekély szennyvízárok található. Ezek a tényezők meghatározzák azt a mélységet, ahol a kitermelés még problémamentes, ami determinálja a régészeti munkák végeztével összegyűlt leletek bemutatására tervezett új épület padlószintjét is. Mivel az új kiállítóterület padlószintje a várható felfedezésekhez igazodik, ezeket akár „in situ” is a közönség elé lehet tárni, ami – a megmaradt városfalak felújításával együtt – újabb élményekkel gazdagítja a múzeum látogatóit.
Annak érdekében, hogy a város zöldsávjának folytonosságát újra megteremtsük, az egész tető növénnyel borított. Mivel az ilyen jellegű tetőkön – a talajon élő növényzettel szemben – viszonylag alacsony a vegetáció, a tető felszínét a szélek mentén több ponton is megemeljük. A kolostor szomszédságában a tető az egykori falak magasságáig emelkedik, így hozva létre történeti kapcsolatot a térszerkezetben is. Az organikus, tál alakú tető lehetővé teszi, hogy a zöld felszín minden irányból láthatóvá váljon és minősége a természetes zöld területekhez fogható legyen. A környező terep és a „lebegő zöldtető” közötti „felhasításnak” köszönhetően az erre sétálók közvetlenül ráláthatnak a régészeti gyűjteményre, ráadásul a belső tereket természetes megvilágítás is éri. Az építészeti kialakítás következtében a múzeum meglepő hasonlóságot mutat az ásatási helyszín archetipusával, ahol a feltárást egyszerű ponyvaszerkezettel védik a nap és a csapadék ellen.
Ptuj Régészeti Múzeum
tervezés típusa: megbízásos
tervezés éve: 2011
állapot: folyamatban
terület: 6 720 m2
megbízó: Ptuj önkormányzata
helyszín: Ptuj, Szlovénia
építészet: Enota
tervezők: Dean Lah, Milan Tomac, Alja Černe, Nebojša Vertovšek, Andrej Oblak, Polona Ruparčič, Karmen Bovha, Maruša Zupančič, Nuša Završnik Šilec
