Középpontban az egyedi tervezés – szállodák

A speciális tervezői igényeket kielégítő, egyedi lámpatestek gyártásáról ismert Zengővári Világítástechnikai Kft. munkáiból szemezgető sorozatunk második részében a székesfehérvári Magyar Király Szálló és a budapesti Bohém Art Hotel épületében alkalmazott világítástechnikai megoldásokat mutatjuk be.
(x)

Székesfehérvár, Magyar Király Szálló

„A székesfehérvári Magyar Király Szálló épületénél Somogyi Pál belsőépítésszel álltunk kapcsolatban, együtt gondolkodva alakítottuk ki a világítás végeleges koncepcióját. Igyekeztünk a történeti épület tereihez illeszkedő, mégis modern világítótesteket alkotni. Az egyik legnagyobb problémát a gépészeti vezetékekkel (és tervekkel) való folyamatos ütközések okozták, de Palinak művészemberként sikerül felülkerekednie ezeken az akadályokon" – emlékszik vissza Líbor Zoltán, a Zengővári Világítástechnikai Kft. munkatársa.

Az egyik fő kompozíciós elem az előcsarnokban elhelyezett 2,10 m magas, „fáklya" formát idéző állólámpa volt, amelynek motívuma végigvonul az épületen; különböző méretű változatai megtalálhatók a közlekedőkben, falfülkékben és az étteremben is. A három részből álló, felfelé haladva fokozatosan karcsúsodó tartóvázzal rendelkező belsőépítészeti elem világítótestje az összetettnek tűnő dizájn ellenére is könnyen cserélhető, karbantartható.

Az előcsarnok boltozati mezőibe, a – nem teljesen szabályos – eredeti kör alakú stukkókhoz igazodva 1,5-2,5 m átmérőjű, cikkelyekre osztott, rejtetten megvilágított üveglapok kerültek, amelyek kiemelik az alattuk elhelyezkedő – részben eredeti, részben utángyártott – ún. „Dezső" lámpákat, valamint a felfüggesztéseket is takarják.

Középületekben – főként szállodákban – kiemelten fontos kérdés a biztonsági világítás kialakításának módja. Székesfehérváron a történeti terek egységének megőrzése érdekében ezt a kérdést a szobaszámok, illetve különböző feliratok (étterem, konferenciaterem, mosdó) világításával való kombinálással oldották meg. Az ajtókon található kártyafogadók méretéhez igazított fémlapokból kivágott negatív számokon, illetve betűkön keresztül átjutó fénymennyiség (az előírt 1 lux) sok esetben szinte önmagában elegendő a teljes megvilágítás biztosítására is – a kivitelezés során sajnos ezek nem mindenhol kerültek azonos magasságba.

Az étteremben is megtalálhatók az ún. „kis fáklya" világítótestek, párosan elhelyezve az ablakmélyedésekben. Az előcsarnokban és közlekedőkben látható társaiktól méretükben különböznek, valamint tartóvázuk alsó „láb" része üres, itt nem található világítótest. Ezek csupán kiegészítő-, hangulatvilágítást jelentenek a térben. Az étterem elsődleges megvilágítását az U szelvényű sínekre helyezett „Calcium" lámpák adják, amelyek formáját - a tulajdonos kérésére - egy régi típus lámpa mintájára alkották meg. A hagyományos külső mögött korszerű belső rejtőzik: ún. csapos kompakt fényforrásokat építettek be, amelyek a szabványos izzóknál jóval környezetkímélőbbek, foglalatuk elektronikája professzionálisabb és hosszabb élettartamú, s nem utolsó sorban 30%-kal világosabbak is. Ezzel kapcsolatban Líbor Zoltán megjegyezte: a jól ismert, mindennaposnak számító E27-es foglalat ma már elavultnak számít (az ezen alapuló világszabvánnyal együtt), ezért a Siemens, az Osram és a GE szakembereiből álló mérnök-munkacsoport dolgozik az új világszabvány irányelvein, amelyek várhatóan 1-2 éven belül készülnek el. A „Calcium" lámpákat - bár kismértékben mozgathatók - nem sikerült mindig pontosan az asztalok tengelyéhez igazítani.

Az összenyitható tárgyalókba (Szent István I. II. terem) kis kristálycsillárok, föléjük pedig 80 cm átmérőjű opeillionok (körcikkelyekből álló üveglapok) kerültek, amelyek az előcsarnokban találhatók kisebb testvérei. Az építészeti koncepció szerint ezekben a terekben néhol láthatóvá tették a vakolatlan téglaboltozatokat. A belső udvar lefedésével létrehozott nagytárgyalóban a szükséges megvilágítást (500 lux) 8 db nagy teljesítményű, párosan elhelyezett halogén reflektor, valamint az 5, illetve 8 m átmérőjű „fény-gyűrű" adja. Az egyedi íves elemekből szerkesztett, szegecs kinézetű csavarokkal összeépített, I-szelvényű tartóvázon körbefutó világítótestek a bovdenes felfüggesztésnek köszönhetően szinte lebegnek a gúla formájú üvegtető alatt. Egy középről lelógatott, a történeti terek hangulatát sugalló „nagy Dezső" lámpa sajátos összképet alkot a modern szerkezetekkel.

Bohém Art Hotel

Budapest belvárosában, az V. kerületi Molnár utcában, az egykori Szénásy-féle Írószer- és Körzőgyár épületében, az udvar beépítésével kapott helyet a Bohém Art Hotel Bodzán Antal építész tervei alapján. A tiltakozásokkal kísért építkezés nagy sajtónyilvánosságot kapott. A tervezők a „ház a házban" elvet követve egy színvonalas, modern szálloda létesítését tűzték ki célul. A feladat nehézségét az jelentette, hogy az épületben szinte mindegyik lakóegység eltérő méretű volt. Göde András, Kéry Balázs és Gál Béla belsőépítészeti koncepciója szerint a fürdőszobákba „faltól falig" tartó tükrök és vízszintesen föléjük illesztett, AHS fantázianevű világítótestek kerültek. A szerkezetépítésből eredő pontatlanságok miatt Zengőváriéknak egyenként fel kellett mérni az összes (mintegy 100) helyiséget, folyamatosan egyeztetve és együtt dolgozva a bútorkészítőkkel. A szobákba az asztalláb folytatásaként megjelenő, ernyős burával ellátott „Erika" lámpák kerültek, amelyek különlegességét a steppelt bőrrel bevont nyakrész adja. E motívum arányainak felnagyításával és megnyújtásával jöttek létre az állólámpák is. A szobák előtereibe süllyesztett álmennyezeti lámpák kerültek.

Garai Péter