Közös alap - David Chipperfield kurátor közzétette a 13. Velencei Építészeti Biennále főtémáját
A 13. Velencei Építészeti Biennále főkurátora, David Chipperfield az együttműködésre és a párbeszédre helyezi a hangsúlyt, a központi pavilonba a kurátori csapat által meghívott építészektől pedig azt kéri, hogy ők hívjanak majd további szereplőket, akikkel szívesen dolgoznak együtt. A „Közös alap” lehetőséget kíván adni a résztvevőknek arra, hogy munkájukat az építészeti praxis tágabb kontextusában fejezzék ki, nem csak saját tehetségük demonstrációjaként, hanem azért is, hogy egyesítsenek minket ambícióink és felelősségünk tisztázásában.
A 13. Velencei Építészeti Biennále címe a „Közös alap”. Azt akarom, hogy ez a biennále az építészeti kultúra vitális, egymással kölcsönösen összefüggő területeit ünnepelje, és kérdéseket tegyen föl azokról a fizikai és szellemi territóriumokról, amelyeken osztozik. Az én biennálém a résztvevők kiválasztásának módszerével ösztönözni fogja azt az együttműködést és párbeszédet, amelyről hiszem, hogy az építészet lényege, és a cím is, mint metafora, az építészeti tevékenységet kívánja előtérbe helyezni.
Azok a dolgok érdekelnek, amelyeken minden építész közösen osztozik, a szakmagyakorlás körülményeitől kezdve azon befolyások, együttműködések, történetek és kapcsolatok összességéig, amelyek keretezik és kontextusba helyezik munkánkat. A Biennále által adott lehetőséget arra akarom használni, hogy az építészeti kultúra megértését támogassam, és hogy kiemeljem azokat a filozófiai és tapasztalati folytonosságokat, amelyeket ez meghatároz. A „Közös alap” cím egyben utal az épületek közötti földre, a város köztereire is. Olyan projekteket akarok bemutatni a Biennálén, amelyek komolyan gondolkoznak az épületek által létrehozott terekről: azokról a politikai-, társadalmi- és közterületekről, amelyeknek része az építészet. Nem az építészet tárgyát akarom szociológiai, pszichológiai vagy művészeti spekulációk mocsarában elveszejteni, hanem annak - a jól megkükönböztethető közreműködésnek - megértését kívánom támogatni, amellyel az építészet járul hozzá a város szilárd közös alapjának értelmezéséhez.
A téma azzal a – kortárs média által propagált - képpel szembeni ellenállás átgondolt aktusa, amely azt sugallja, hogy az építészeti projektek - szinte teljesen készen - egyéni tehetségek fejéből pattannak ki. Azt a tényt szeretném hangsúlyozni, hogy az építészet intellektuálisan és a gyakorlatban is belső összefüggések rendszere, osztozik a közös gondokon, befolyásokon és akaratokon.
Az építészek kiválasztásának módszerével a Biennále fő témáját, az együttműködés és a dialógus koncepcióját emeljük ki. Meg fogunk hívni szereplőket, hogy kiállításra vagy installációra tegyenek javaslatot, de arra is megkérjük őket, hogy a továbbiakban javasoljanak olyanokat, akikkel majd együtt kívánnak dolgozni. Így a kurátori csapat által eredetileg kiválasztott építészeket azok további kapcsolati hálóinak sora egészítik ki.
A javasolt párbeszéd remélhetőleg átlépi a kor, stílus, földrajz és diszciplína által szabott határokat. S feltehetőleg az építészeti kultúra olyan más részeinek kritikus szerepét is beazonosítják majd, mint média, kutatás, intézmények, iskolák, kiadók, galériák, alapítványok, stb. Az eredmények – remélem - az összes lehetséges médiumot használni fogják arra, hogy a szakma és a város "közös alap"-járól történeteket meséljenek el.
Szándékaim szerint nem szeretnék előítélet vagy adott ízlés alapján kiválasztott, exkluzív válogatást csinálni, de kritikátlan körültekintést sem tervezek. Szeretnénk lehetőséget adni a résztvevőknek arra, hogy munkájukat az építészeti praxis tágabb kontextusában fejezzék ki, nem csak saját tehetségük demonstrációjaként, hanem azért is, hogy egyesítsenek minket ambícióink és felelősségeink tisztázásában.
2012. január 17.
David Chipperfield
fordította: Pásztor Erika Katalina
