Közösségi
Finta Sándor, az Építész embe®. Május hónap földalatti beszélgetője a SPORA építésze, a Kortárs Építészeti Központ vezetője volt. Eszmecsere közösségi munkáról, építészetről hörcsögökkel, kutyával a KÉK-ben.
A tavasz utolsó Építész embe®-e Finta Sándor volt, aki KÉK-alapítóként és vezetőként hazai pályán került terítékre. Mielőtt a vendég-házigazda helyet foglalt volna az általa vezetett műegyetemi „2 szék” kurzus termékein, Pásztor Erika Katalina elővezette az első kísérővideót, Kiss Gergő Összhang című munkáját. A magyar filmzörej-művészet szürke eminenciásainak munkájába nyertünk bepillantást a film által, a Hukkle, a Mézga család, Pom-pom, Frédi és Béni világát megtöltő zajok háromfős szerzőgárdáját láthattuk bizarr mozdulatok közepette, vetítővászonra szegezett tekintettel, vizes rongyokkal és deszkákkal operálva dolgozni. Kezdésnek nem volt rossz.
A film szereplőinek is másodállása a zörejkészítés, ahogy Finta Sándor is a SPORA építésze elsősorban, a KÉK csak ezután következik. Elmondta, hogy a Kortárs Építészeti Központ létrehozásával egy „hűsítő jégkockát” akartak dobni a hazai építészpocsolyába, utat nyitva annak a fajta építészetnek, amit ők csinálnának és amire itthon még nem nagyon érett a köz. A KÉK-es munkában azok a partnereik, akik szűknek érzik a hazai szakmai kereteket, akiknek „nemzetközi gondolataik vannak”.
A SPORA mint iroda számára ez a „generációs alapú kultúraszervezés”, vagyis a KÉK-hez kapcsolódó munka nem része a piaci érvényesülés tudatos stratégiájának, nem tekintik kommunikációs eszköznek szolgáltatásaik népszerűsítésére. Fokozatosan ki is akarják vonni magukat a működtetésből-irányításból, és ezzel jelenleg néhány hónapos csúszásban vannak ugyan, de idén várhatóan sikerül.
A KÉK illusztris európai építészeti kultúrintézményekkel ápol kapcsolatokat (NAi, AzW). Pedig először a holland kultúrattasé és az Architekturzentrum Wien vezetője is csak udvariasan mosolygott rájuk, mint naiv bolondokra - előbbi tavaly már kiállítást (Archiprix) nyitott meg itt. Egyébként volt olyan, hogy a külföldről érkező együttműködési felhívásokra itthon egyedül a KÉK reagált. By the way, most éppen az Architectural Review kiállítását mutatják be. Arra a kérdésre, hogy programjaikkal az Ötpacsirta utcának (Építészek Háza) akarnak-e konkurrenciát csinálni, Finta Sándor visszakérdez: Miért, ott mi van? (halk derültség a közönség soraiban). Az egyetemi hallgatók aktivitásának hiányán nem csodálkozik, oktatóként közelről látja az „egyetemi leszívást”.
Bodóczky Antal (Medence Csoport) filmje következik, az 1-100, benne mindazzal, ami a bújócska hunyójának szemeket takaró kezei mögött lejátszódik számolás közben: egér, csigák, vízözön, egyszóval emlékek, amik úgy törnek elő a tudat mélyéről, ahogy a papír szakad.
Finta Sándor az egérről lánya szapora hörcsögeire, a vízözönről pedig arra az ötletre asszociál, miszerint üzemeltetője a West Balkánt úgy bontaná le, ha eljön az ideje, hogy vízzel teleszivattyúzza a szinteket. Ahogy visszaül a helyére folytatni a beszélgetést, a projektor az arcára vetíti filmrendező nevének –zky végződését. Ezzel testművészeti multimédia-performansznak is részeseivé válunk, a nézőtéren grasszáló göndör fekete háziállat pedig tovább gazdagítja az élményt.
És a bújócska természetesen nem véletlenül kerül elő, a következő kérdéscsokor ugyanis a gyerekkort firtatja. A Kelenföld-környéki kvázi-falusi környezetet, az éjszakai hazagyaloglásokat a Kelenföldi Pályaudvar vágányain át és a vasutasmikrofonokkal elkövetett verbális visszaéléseket. Az egy évet a Kecskeméti Műszaki Főiskolán, majd a menekülést a kiábrándító szellemi környezetből. Az építészet megtalálásáról: „lerajzoltam a kezemet és megtetszett”. Ebből lett egy építészkari felvételi, abból meg mostanra a nagy lépték vonzerejének a fölénye, mert a családi ház, mint műfaj az átlagos megrendelő paraméterei miatt nagyon problémás dolog.
Juhász Dávid filmje (ESP) a jövőre vonatkozó kérdéseknek ágyazott meg. A tömör válasz: „nagy házak és sok hörcsög”. Finta Sándor alkotó építészként szeretne dolgozni, továbbra is abban a közösségi szellemben, amit alapvetőnek tekint a munkában – Finta Sándor annyi, mint Finta Sándor plusz egy nagy horizontális struktúra, vagyis emberek, akik nagyon sokat tesznek hozzá az ő egyéni munkájához.
A KÉK is megnyitotta a maga kis udvari kocsmáját az épület mögött, lassacskán lesz saját áram, telefon és wc, tehát infrastrukturálisan le tudnak válni a Múzeumról. Nemsokára egy évesek lesznek.
szöveg és képek: Török Tamás
