Közösségi folyóház - Római-part

A Római-part minden összevisszasága, bizonytalansága ellenére népszerű a budapestiek körében. A folyóval, a vízzel való találkozás lehetőségét nyújtó kevés fővárosi partszakaszok egyike. A parton azonban sok problémát is észlelhetünk. Ennek mentén, egy üres épület felhasználásáról, újrahasznosításáról kezdett el gondolkodni Csáki Klaudia diplomatervében.

1. A helyszín ismertetése

A Római-part a budapesti Duna északi szakaszán található, Óbudának ez a része valamikor a főváros legnagyobb összefüggő üdülő- és sportközpontja volt. A partszakasz mintegy 5 kilométer hosszúságban nyúlik észak felé az Újpesti vasúti hídtól egészen a Szentendrei-sziget déli csúcsáig, amelyet a Kossuth Lajos üdülőpart, valamint a Királyok útja és a Nánási út határol.

A Szentendrei út és a Duna közötti városrészt a múlt század harmincas éveiben még Lőpormalomnak nevezték a vízpart környékén található malmokról.

Három fő területre osztható:

1. A klasszikus római parti részt a vendéglátó egységek és a vásári tömeg képviseli.
2. A csónakházakkal és családi házakkal tagolt partszakasz, ahol már a part mentén futó sétány is elkeskenyedik. Itt bizony sok a régi elhagyott üdülőépület.
3. A Mátyás király útjától a Pünkösdfürdő utcáig tartó szakasz már kevésbé mozgalmas.

2. Római-part
2.1 Megközelítése

A főváros sűrűn lakott területeihez közel fekvő partszakasz könnyen megközelíthető, gyorsan elérhető autóval, HÉVvel, autóbusszal vagy akár biciklivel. Egészen háborítatlan, kiépítetlen partszakaszt találunk itt, kavicsos-homokos-fövenyes partokat, amik olyan érzetet keltenek, mintha már nem is egy világvárosban lennénk.

2.2 Története

A Római-part egy igazi üdülőhely volt már az 1800-as években. Itt volt a budai vízi élet felkapott központja, ahol a szabad természet ölén folyó Duna vize még tiszta, fürdésre alkalmas volt. A magyar evezősport meghonosítói gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós voltak.

Az első hazai evezőversenyt 1842-ben rendezték, melyet Clark Ádám a budai Lánchíd építtetője nyert meg. Az Evezős Szövetség végül 1892-ben alakult meg, a dunai vízi sport ezt követően indult óriási lendülettel útjára. A Római-parton ezt a fejlődést az egyre növekvő számú csónakház jelezte. Ezekkel egy időben megjelentek a szórakoztató és vendéglátó ipari egységek is, vendéglők, csárdák, szabad strandok.

A legismertebb vendéglő a Bivalyos, amelyet a gázlónál kialakult vásártér mellett építették fel. Nevét onnan kapta, hogy a bivalykereskedők itt vásárolták meg a gazdáktól állataikat. Itt alakult ki a későbbi vízi élet központja is, amelyet a csárda köré települő kézművesek kirakodóvására színesített.

A Római-parton alakult ki a főváros legnagyobb összefüggő üdülő – és sportközpontja. Több száz kisebb, nagyobb üdülőház, csónakház, vállalati, intézményi és magánnyaraló, vendéglő, cukrászda, fagylaltozó sorakozott itt, kihasználva a terület üdülésre alkalmas körülményeit, a főváros közelségét, a jó megközelíthetőséget és a kedvező partviszonyokat. A Római-parton építették meg a főváros egyik nemzetközi campingjét is.

A terület gyakran került víz alá a Duna áradásai miatt, ezért az épületek védelmére az ötvenes években megépült a Nánási út és a Királyok útja mentén futó úgynevezett nyúlgát.

A Római-part, mint a főváros vízisport-paradicsoma azonban a vízi sport iránti tömeges érdeklődés hiányában a hetvenes évektől kezdett elnéptelenedni. Ahogy nőtt a programkínálat, és fejlődött a motorizáció, már egyre kevésbé volt vonzó célpont a hétvégi programokra. Valószínűleg a vízminőség romlása is szerepet játszott ebben, hiszen a kijelölt fürdőhelyeket 1973-ban fürdésre alkalmatlannak nyilvánították és bezárták.

1997-ben másfél évtizedes szünet után aztán újjáalakult a Budapesti Evezős Szövetség (BESZ) és a csónakházak mellett egyre több szórakozóhely, étterem is megnyílt.

A gondot az jelenti, hogy a befektetők ezekkel a változtatásokkal a Római-part lényegét ölik meg, a területnek azt a sajátos jellemzőjét, ami idecsalogatja az embereket.

2.3 A konkrét tervezési terület

A Római-part tanulmányozása és kutatása után találtam meg a tervezési helyszínemet. Egy meglévő, rossz állapotban levő épület, melyet itt a Római-parton „sajtházként” emlegetnek. Régen a Kohó- és Gépipari Minisztérium üdülője volt. 1930 körül épült Lóránd Sebestyén tervei alapján.

Végighaladva a Rómain, és vizsgálva a körülményeket, hallgatva az embereket kialakult a saját képem a helyről. Minden jóindulattal teljes összevisszaság az, ami jellemzi a területet. Lakópark, étkezde, lakópark, talponálló, mobil wc, hajóállomás, csónakház, kajálda… stb.

A partszakasz elején erőszakosan építik a lakóparkokat, amik nagyrészt üresen állnak. Előttük hatalmas yacht „parkoló”. Közben itt-ott még próbálkozik a műanyagszékes vendéglátó egység. A növényzettel takart kertkapun túl pedig megbújik a csónakház, amit még nem gyújtottak fel, hogy le lehessen bontani, majd egy újabb lakóparkot építeni a helyére.

A partot azonban még ebben az összevisszaságban is látogatják a lelkes, kikapcsolódni vágyó emberek, és szeretik minden viszontagságával együtt. Azonban ezek a körülmények és a lelkesedés is mutatja, hogy van igény arra, hogy legyen itt parti élet, vízi élet. Rengeteg sportolni vágyó jár ide evezni, szinte időjárástól függetlenül. Jönnek a közösség miatt. Mert itt van közösség, akik ennyi éves szeretet után megérdemlik az igényes körülményeket. Itt megszűnik a beosztás, és vezetéknév nélkül mindenki egyenrangú.

A Római-parton minden adott, csak építészetileg, tájépítészetileg kéne egy olyan megoldást találni, ami meghagyja a terület romantikáját, és megteremti a minimális komfortérzetet is.

A diplomatervemnél nem elég csak az épülettel foglalkoznom, mert ide nem lehet határozottan egy könyvtárat vagy óvodát tervezni. Bármi is kerül a területre, az az egészére hatással lesz.

Három fontos összetevőt találtam. 1. sport, 2. evés, 3. közösség.

3. Sport - Vízi sport

A futás, kerékpározás is jelen van, de a vízi sportok ereje a legnagyobb a Duna mellett. A sport közösségkovácsoló ereje az, amire lehet építeni. Az, aki sportol, megtanul küzdeni. Függetlenül attól, hogy milyen társadalmi réteghez tartozik, és mennyi pénze van, mit ért el az élet más területein, stb. A sport hobbi, munka, önismeret, alázat, szabályok elfogadása és megértése, és még sok más.

Minden sportnak megvannak a maga szabályai. És ez egy egyezményes jelrendszer az adott sport szerelmesei közt. A vízi sportoknál ez nagyon jelen van. Vízen mindenki köszön a másiknak, motorcsónakkal van, vagy kenuval, vagy a tavon vitorlással, vagy szörfön. Ez akkoriban alakult ki, amikor még valóban mindenki ismerte egymást a vízen, hiszen nem volt annyi hajó.

Amit még megfigyeltem a vízi sportolóknál, hogy megszűnik a túlzottan nagy komfortigény. Ez nem az igénytelenséggel egyenlő, hanem egyszerűen nincs igény olyannyira felszerelt szállásra. Egészen lecsökkennek ezek az igények, mert nem emiatt mennek hajózni. Itt a Római-parton régen úgy épületek a csónakházak, hogy kialakítottak a környezetükben hálókabinokat. Ezek 5 m²-es kis fülkék voltak, amiben csak aludtak. Az egyéb funkciók mind közös használatúak voltak. Közös mosdó, közös konyha, közös étkező. Korábban még nem volt olyan gyorsan megközelíthető a hely, a tömegközlekedés se volt ennyire fejlett, így 2-3 órákat utaztak a pihenni vágyók. Emiatt  volt indokolt a szállások kialakítása. A vitorlások kicsiny kompakt terében se sopánkodik senki a „helyhiány” miatt, vagy, mert a mosdó 100 méterre van a hajójától.

4. Evés

Ivás. Az étkezés és iszogatás mindenképp közösségkovácsoló erő, és lévén, hogy a szórakoztatás is, vagyis a vendéglátás is erősen jelen van a területen, ez is meghatározó. Ez a kettő az evezés és étkezés külön-külön és egymás miatt is erősen jelen van.

5. Közösség

Az előbbi kettőből egyértelműen következik.

Ezen három összetevő, ami itt évtizedek óta engedi és igényli a fennmaradást. Észrevettem azonban nagy hiányosságokat. Mint például azt, mennyire nehéz ebbe a világba bekapcsolódni. A kezdet információ hiányában nehézkes. Nincs semmi központosítás. Aki ismeri a helyet, tudja hova kell menni, de aki még csak most szeretné megismerni, annak már nehezebb dolga van. Több embert megkérdeztem a környezetemben, tudja-e, hogyan működik a Római-parton a csónakbérlés, vagy, hogy hogyan kéne elkezdeni és fogalma se volt a legtöbbnek. Persze az interneten minden információt megkap az ember, és végül is, csak kérdezni kell, de mégis hiányzónak tartom az információs csomópontot. Ahol információt lehet kapni és ami feltűnő, könnyen meghatározható helyen van. Mint valami fejépület.

A másik, ami inkább a vendéglátással kapcsolatos. Ott vannak ezek a bódészerű "kajáldák" a színes műanyagszékekkel, amiket erőszakosan tolnak ki a lakóparkok mindenféle kordonnal. Minden átmenetinek tűnik, mintha már költöznének. Igazából nem is nagyon látom, hogyan lehetne a lakóparkok alatti területeken igényesen kialakított, ugyanekkora embertömeg fogadására képes, és a lakóparkokkal is összhangban levő, üzletsort kialakítani. Erre a sorra szükség van, mert valóban nagy embertömeget vonzanak a nyári estéken, de nem ilyen formában.

Egy ütemezett áttelepítésre gondoltam. Itt a kis egységek nem maradhatnak, mert ellehetetlenednek a lakóparkok erejétől. Átköltözéssel megmaradhatna a háborítatlan hangulatuk, ugyanekkora területet foglalnának el és nem zavarnák az összképet. Itt emiatt a nagy léptékváltás miatt váltak groteszké, és a küllemük se a legmodernebb. Átköltözéssel az épületek újak lennének, és léptékében is inkább a családi házas részhez illenek. Itt persze felmerülhet, hogy ki örülne egy étterem szomszédságának a kerti tava mellett, de ezt építészeti és tájépítészeti eszközökkel meg lehetne oldani konfliktusmentesen. A Kopaszi–gát újjáépülése irányadó lehet.

Sajtház

A tervezési helyszín azon a területen van, ahol az éttermek már felszakadoztak, és már csónakház sincs a közelben. Félúton Pünkösdfürdő és Római fürdő között helyezkedik el. Azért ezt az épületet választottam, mert ahogy végigsétálunk a parton rengeteg használaton kívüli épületet találunk. A Római-part a kiépítetlensége miatt vonzó, azonban minél többet építünk ide, annál inkább tűnik el ez a jellemvonás. Így nem találtam indokoltnak bármilyen újabb épület tervezését. Inkább a meglevőből építkeznék. A Sajtház olyan helyen van, hogy fel tudja venni ezt a fejépület-szerepet, sőt ösztönözni tudná az éttermek ütemezett áttelepülését is. Minden étterem nem tudna átköltözni, mint a Bivalyos, vagy a Csónakház, de a kisebbek, amiknek valóban nincs létjogosultságuk a rendezett környezetben és meglehetősen idejétmúltak, azoknak mindenképp el fog következni az idő, mikor menniük kell.

Jelenleg az épület meglehetősen romos állapotban van. Teljesen kibelezett, lecsupaszított és a végtelenségig megrongált. A tartószerkezeti részek szerencsére menthető állapotot mutatnak. Sőt, így a mostani állapotban izgalmas alapot ad.

Meg kell említenem, hogy az épület bauxitbeton. Efelett szemet lehet hunyni, de ez az egyetlen bárki által fellelhető adat a házról. Kikértem az ÉMI szakvéleményét az épületről. A tartószerkezeti- és épületszerkezeti mellékletben bővebben ismertetem a témát. Elvileg 1997-ig munkásszállóként üzemelt az épület, noha egy 1967-es felmérés már akkor életveszélyesnek nyilvánította. Ez a „bauxitpánik” miatt történt, miáltal akkor sokkal szigorúbban vették a szabályozást és a felméréseket, ami az évek múlásával sokat enyhült. Ennek köszönhetően még most is áll az épület. Tény az, hogy értékes területen áll, és ingatlanfejlesztők számára az elbontás kecsegtetőbb, mint a rekonstrukció, lévén, hogy az épület nem éppen hatalmas tereiről és a belmagasságairól híres.

6. A tervezési program

A Temesvári utca és Mátyás király út közt helyezkedik el az épület. Háromszintes vasbeton pillérvázas épület, egy földszintes téglaépület toldással. Sajátossága még, hogy közvetlenül a parton helyezkedik el. Ez az egyetlen ilyen szakasz, ahol a Duna közvetlen szomszédságában a sétány dunai oldalán is épültek házak.

A tervezett funkció, - ami a korábbi kutatások eredménye - összetett.
Csónakház - bisztró - közösségi klubház- iroda - alternatívan kialakított szállás.

6.1. Koncepció

Mivel itt a területen nem találtam semmilyen összefogó szervezetet, arra gondoltam, hogy egy közösségi folyóház magába foglalhatná mindazt, ami itt jelen van. Találtam egy szervezetet, Valyo csoport a nevük, és a Dunával foglalkoznak. Az az elképzelésem, hogy ez az épület lehetne az ő bázisuk, ezáltal végül is ők lennének a gazdái az épületnek. Ők kapnák meg az irodát, amit terveztem. Az ő programjaik és eseményeik lennének a mozgatórugók.
A csónakház inkább hobbicsónakházként működne, és korlátozott lenne a vendégcsónakok tárolása is.

Bisztró azért lenne, mert a kajakultúra erős jelenléte indokolja.
A Klubház meg az idelátogatók közösségi tere tud lenni télen-nyáron. Főleg az ifjúság számára.

Alternatív szállás - ez egy kicsit magyarázatra szorul. Úgy voltam vele, hogy nem lenne indokolt egy szállásépület megtervezése, noha korábban üdülő volt az épület. Nem találtam magyarázatot arra, minek kéne itt állandó szállás, hiszen minden közel van, gyorsan haza lehet menni, aki pedig külföldi és itt szeretne megszállni, annak sok más lehetőség adott. Mégsem akartam egészen kihagyni a funkciólistából a szállást, mert miért ne aludna itt az, aki egész nap sportolt és másnap is sportolni akar, és egész hétvégét töltene itt, esetleg ivott is, így hát minek zötyögjön hazáig, ha itt is van zuhany, mosdó, és ágy.

Fontos a téli használat lehetősége, mert bár sokan úgy gondolják, semmi értelme itt a téli üzemnek, van sok olyan ember, aki mégis kilátogat csodálni a Dunát, aztán fűtött hely hiányában hazamegy. Ez is a kérdőívből és beszélgetésekből derült ki.

Fontos a fiatalok vonzása, mert a régi öregek szeretik a helyet, de a hely csak úgy tud fennmaradni, ha idecsalogatjuk a fiatalságot. Divatba kell hozni a Római partot és ezt egy modern, közkedvelt épülettel talán el lehet érni.

6.2. Beépítés

A már meglevő épület geometriáját használtam. Pince, földszint, emelet, a torony épületben még egy szint. Elég erős alaprajzi forma, amihez nehéz hozzányúlni, főleg amiatt is, hogy úgy is jó, ahogy van. Én mégsem a teljes rekonstrukció mellett döntöttem. Később kitérek rá, miért nem.

A pinceszinti részeket időszakosan lehet használni, mert az árvíz feltehetően teljesen el tudja önteni, ha úgy adódik.

A földszinten található egy utólagosan hozzátoldott földszintes épület, életveszélyesnek tűnő födémmel, és csúnya csatlakozással. Ezt teljes egészében elbontom. Maga a tér, amelyet belül létrehozott ez a földszintes egység nagyon ígéretes volt, ezt szerettem volna valahogy megőrizni. Így ide kerülnek a csónakok, melyek vizuális zárást is biztosítanak.

Mivel íves épületről beszélünk, aminek minden mérete szűkös, nagyon nehéz a hozzáépítés. Olyan erős karakteres épülettel álltam szembe, aminél semmi nem indokolta, hogy egyik vagy másik pontjára betegyek egy tégla, vagy üvegfalat. Itt más megoldást kellett találnom. Rekonstruálhattam volna az eredeti állapotot, azonban ez is nehéz lett volna, mivel olyan keskeny fülkék vannak kialakítva szoba gyanánt, amelyek a mai igényeknek nem tesznek eleget. A belmagasság, ami a szerkezeti magasság, 2,7 méter, erre még különböző szigetelések kerülnének, padlórétegrend és már 2,2 méter, rosszabb esetben még kisebb tiszta belmagasságokat kaptam volna. Ezen kívül megint csak arra jutottam, hogy ha teljes rekonstrukció, akkor tervezek egy újabb fogadót/szállodát a Római-partra, amiről már írtam, hogy indokolatlan.

Ekkor vettem alapul a vízi sportot, a campingek világát, a kikapcsolódást, és mérlegeltem, mi az, ami itt az igényszint, mitől lesz igényes, hol az a minimum, amit még megengedhetek magamnak. Mitől lehet különleges.
Az épület évszakonként változó használatát is elemeztem. Arra jutottam téli és nyári üzemmódú épület lenne a célszerű. Mind a látogatók számának változása miatt, mind a használat módja miatt.

Míg nyáron minden a szabadban mocorog, télen minden begubózódik. Ezt alapul véve két elemmel építkeztem. Vannak fix dolgok és vannak olyan dolgok, amik szabadabban kezelhetők. Fix dolgok, vagyis nem igazán variálható elemek a mosdó, zuhany, gépészeti helyiség. Az iroda is inkább a fix csoportba tartozik, de mivel kreatív munkát folytatnak benne, nem kell annyira szigorúan kezelni. Variábilis részek a bisztró vendégtere, a közösségi térrészek. Az épület két részből tevődik össze; toronyépület, íves épületrész. A torony magában foglal minden funkciót, a legminimálisabb helyigénnyel szerkesztett alaprajzi elrendezésben, az íves épületrész csak vázként szolgál, csak egy keret, amire aztán ráakaszkodnak az elemek. A torony úgy lett kialakítva, hogy akár ekkorára be tud zárni az épület, és minden szükséges alapfunkció benne van.

Állandóan változtathatóra terveztem az épületet.

Két állapot: téli és nyári; két elem: fix és „mobil”.

Nyár: Az egész ház mozog, a rajzok mutatják, hogy minden egyes funkciónak megvan a helye, minden négyzetmétert felhasználtam, kitöltöttem. A pincétől a tetőig mindenhol történik valami. És mivel minden nyitott, vagy fedett-nyitott, nyáron könnyen használható, még esős időben is megvan az épület arca, amit mutat a vendégeknek. Olyankor egészen kihasználható a pinceszint is, ami teljesen zárttá tud válni. A pinceszinttel áradáskor adódhatnak problémák. Ez nagyban befolyásolta az alaprajzokat. A pinceszint úgy kapcsolódik az egész épület mindennapjaihoz, hogy az a hiány is bele van kalkulálva, hogy a pinceszint elárad. Azonban nincs itt olyan funkció, amely a ház többi részén nem lenne. Ez a szint a nagyobb vendéglétszám fogadását teszi lehetővé.

Tél: A nyári házból valahogy télit kell csinálni, ugyanakkor a vendégjárás intenzitása a „rossz idő” beálltával egyre csökken, így semmi nem tartja indokoltnak a hatalmas terület teljes használatát. Vannak azonban az évben még télen is olyan helyzetek, amikor kell a hely.

A funkciók összetettsége valahol segítette a tervezést, valahol bonyolította. A sokfajta igényt összegyűjtve jött az a gondolat, hogy ideiglenes szerkezetet használnék. Egy állandóan változó ideiglenes tartózkodásra szánt épület tudná megadni a választ a felmerült kérdésekre.

Vagyis van a téli, nyári változás, és van egy téli és nyári időszakon belüli változás. Az épület máshogyan viselkedik télen, és máshogyan nyáron, és ezen belül máshogy viselkedik a látogatók létszámának intenzitásától.

Régebben a csónakházakban kis kabinok voltak kialakítva, amit egy-egy család birtokolt. Az evezés alatt főleg sátraznak az emberek a folyóparton. A kis hely és a sátor metszete lett a megoldás. Sátrazás a házban. Valamiért már az épület formája és szervezése is ezt a beleköltözést, berendezkedést kívánta. Mind az alaprajzi kialakítása, mind a külső megformálása miatt. Nem találtam olyan építőanyagot, amivel hozzá tudtam volna tenni ehhez az épülethez. A háznak a mostani állapotában megvan ez az íves pillérvázas szerkezete, amiben a válaszfalak nagyrészt teljesen ki vannak ütve, van ahol csak egy átütés található a közepén, meglehetősen rossz állapotban van, de ez vitt el ahhoz a megoldáshoz, hogy teljesen lecsupaszítsam a szerkezetet. Amúgy is újra kéne építeni mindent, ha ezt ilyen elrendezésben szeretnék használni, így az épület kibelezése mellett döntöttem. Így kaptam az épületvázat, amiben el kellett helyeznem a funkciókat. Erre rengeteg választ vizsgáltam, dobozok, elkerítések, körbekerítések, egységek, de minden válasznál a kibélelés, beköltözés, rácsimpaszkodás volt a leginkább erős gondolat.

Puha anyagot választottam, a ponyvát. Ponyvaszerkezetekkel, sátrakkal differenciáltam a teret. Ez onnan indult, hogy mivel többféle funkció szeretne egy helyen működni, mobil szerkezetekben gondolkodtam, amik nyitogatással, mozgatással más képet adnak. A mobil szerkezeteket vizsgáltam. Főleg a lakókocsi, vitorlás hajó vonalon indultam el. Minden kompaktan benne van egy befoglaló formában. Aztán a vitorlás hajók nagy hatása bennem maradt, az, hogy mennyire kis helyen, mennyire komfortosan lehet nyaralni, hogyan lehet esővédő tetőt kialakítani a takaróponyva patentozásával, máshova cipzárazásával.

Milyen jó lenne, ha a nagy egybefüggő térből úgy alakíthatnék ki szállást, hogy csak leengedek egy anyagdarabot és a padlóhoz cipzárazom. Vagy miért legyen télen 100 m² fűtött terület, mikor elég csak 20 m². Itt jött a sátrazás. Nem a klasszikus értelemben vett sátrazás. Ezek beépített, az épületbe tervezett lakóegységek, fülkék sátorponyvából, melyeknek a kifeszítését az épület szerkezetéhez szerelt elemek segítik. Amint nincs szükség a szállásra, mert éppen buli lesz a földszinten, felhúzzák és a mennyezethez húzzák ezeket a ponyvákat, amik így fenn, nem akadályoznak tovább. Vagy télen, amikor nagyobb hely kell, akkor kijjebb tolják a falakat, míg mikor csak néhány vendég van, visszahúzzák.

Télen becsomagolnám az épületet egy mobil szerkezettel. Minden olyan rész, ami eddig térfalaktól mentes volt, most kap egy átmeneti burkot. Nyáron pedig kis burkok lennének a vázszerkezetben. Két típusú burok lenne; egy olyan ponyvaszerkezet, ami egy kettős falú tömlős szerkezet, és egy teljesen egyszerű egyrétegű szerkezet.

A nyári sátrak egyszerűen elkészíthetők, lévén hogy egyrétegűek és a födémek közé vannak kifeszítve, szoknyaszerűen mozognak. A tömlős szerkezet kicsit bonyolultabb. Ezt nagyon sok kutatás előzte meg, mert nem mindennapos a ponyvaszerkezetek használata, pláne a mozgó ponyváké. Rengeteg probléma adódik belőlük. A tömlős szerkezet olyan szerkezet, ami változik, hol távolabb húzzák ki, hol visszább húzzák. Míg két egységhez kevesebb folyóméternyi ponyva kell a körbeburkoláshoz, öt egységhez már sokkal több. Ennek a tömlős szerkezetnek van szerkezeti vastagsága, de behúzott állapotban nem szerencsés, ha fennmarad ez a vastagság, mert nem lehetne helytakarékosan eltárolni. Úgy kell elképzelni ezt a falat, mint egy előre megadott hajtogatási módszer szerint felharmonikázott gumimatracszerű, tömlős ponyva, amit sínen mozgatnak, és a levegő és kötelek segítségével behúzható.

Ez egy kísérlet is lenne arra, hogy hogyan lehet könnyen, gyorsan fedett fűtött tereket létrehozni. De itt most nem csak kísérlet szintjén kell gondolkodni. Valóban létrehozható szerkezetet kellett kitalálni. Számos példát találtam erre a pulzálásra, mind a természetben, mind az építészetben, vagy a design és a divatvilágban. Sok mozgó szerkezetet használnak a stadionoknál, vagy árnyékolásnál. Vagy a repülőgép harmonikája, vagy az esernyő. Természetben a virágok hol bezárnak, hol kinyílnak, a béka is hol felfújja magát, hol kiengedi a levegőt. Mindenféle területen kerestem a választ, hogy mi tudná leginkább megfogalmazni és bemutatni a víziómat az épület újrahasznosításával kapcsolatban.

Végül is egy ruha ihlette az épületet. Vörös Gyöngyi fázisruhája, ami egy ruha és hatféleképpen lehet összehúzni.

6.3. Tömegformálás

Ideiglenesség, mozgathatóság, gazdaságosság, innováció, tudatosság, épület újrahasznosítás, amik alakították. Csontvázszerű pillérvázas épület, végén egy torony, mely mint egy csomó, minden fix funkciót magába foglal. A csontvázra rá- vagy beleépült a ponyvaszerkezet. A toronyépület olyan, mint egy mag, ami élettel tölti meg az élettelen csontvázat.

Ez a puha anyag pedig ráhúzódhat az épületre, vagy közé gyűrődhet, belefúvódhat, belefeszülhet. Ez a pillérváz kívánja is a rácsimpaszkodó parazita elemeket, amiktől élővé válik, bár kissé paradox, hogy a parazita, amitől életre kel. A régi épület elrendezését szerettem volna megtartani. Vagyis ezt a zárt belső udvart, ami az elbontandó épület és az ív között jött létre. Ezért idetettem a csónakokat. Ez sokkal szellősebb takarást ad, de a vizuális zártságot valamennyire biztosítja.

A tornyot úgy próbáltam kibővíteni, hogy az épület régi képéhez képest ne legyen zavaró a változás. Ezt a részt a torony moduljának forgatásával és duplázásával hoztam létre. Úgy hogy minden beleférjen a befoglaló formába. Nem a régibe költöztek bele a funkciók, hanem ezeket az új részbe helyeztem el. A régi tégla épületrészben pedig a reprezentatív lépcső pattog a zárt magban. Tudatos döntés volt, hogy ne kívülre tegyem a lépcsőt, mintegy hozzáragasztva, hanem inkább a funkciók kerüljenek ki az épületen kívülre, míg a lépcső legyen a régiben az új. Egy hozzátoldott éltető épület, nem pedig egy beköltöző befeszülő rendszer.

6.4. Alaprajzi kialakítás

A toronymag foglalja magába a kiszolgáló funkciókat, az íves rész, ami a közösségi funkció tere tud lenni.

Nyáron minden szinten élhetnek az emberek. Télen a torony és a földszint és az emelet, ami használatba vehető és tágul, vagy szűkül.

6.5. A folyóház működése és működtetése

Talán a világ változása és a gazdasági helyzet miatt az egyre egyszerűbb és egyre alacsonyabb költségvetésű dolgok felé orientálódunk. Ugyanakkor, ha a tudatosság is előtérbe kerülhet, akkor amin spórolunk, azt máshol kiereszthetjük, így megmarad az egyensúly és igényes épületeket lehet létrehozni.

Az épület működését úgy képzelem el, mint egy családi ház. Nappali-közösség, háló-szállás, konyha-bisztró, mosdó, zuhany-fürdőszoba. Mintát adtak az olyan fogadók ahol a háziak és a vendégek egy asztalnál esznek, egy nappaliban olvasnak, vagy tévéznek. Beszélgetnek, megismerik egymást. (pl.: Légli Géza szőlőskislaki bormanufaktúra, síházak Ausztriában) Ez igazából ott van jelen a tervezett épületben, hogy amit lehetett, összevontam. Vagyis nincs mindennek elkülönített tere. Mindent használhat mindenki. Egyedül az iroda az, aminek elkülönített része van, mert a munkához elengedhetetlen az elvonulás, bármennyire is kötetlen a munka, amit végeznek. A bisztró és klubhelyiség teljesen összemosódik, és ezekkel a mozgó szerkezetekkel nyáron is különböző privát tereket lehet lerekeszteni. De nincs külön állandó szállás rész, vagy állandó vendégtér, vagy állandó mozi szoba, nincs állandó privát tér.

Minden funkciót a legminimálisabbra vettem és csak annak adtam állandó helyet, állandó falakkal, aminek nagyon muszáj. A gazdaságos kialakításra törekedtem. Valójában, amit ezeken az összehúzott tereken megspóroltam, azt a mobil szerkezet kialakításába belefektettem, de ezáltal egy olyan házat kaptam, ami rengeteg igénynek eleget tud tenni. Sőt az se biztos, hogy egy ilyen mozgó ponyvaszerkezet annyira drága lenne, hogy behozná a falakon, nyílászárókon spórolt összegeket, arról nem is beszélve, hogy míg azokat állandóan fűtenék, ezt csak akkor kell, amikor van ember, mert bármikor lekapcsolható a toronyépületről, nyáron pedig az egész ház végig nyitva lenne.

Közösségi tér: bisztró, klubhelyiség

Egy olyan tér, amely nyáron teljesen levetkőzi a falait, télen pedig újra visszaöltözik. Amellett, hogy lehetőség van kisebb lerekesztésekkel a terek differenciálására. Nyáron sokkal nagyobb területet foglal magába, meghatározhatatlan módon. Olyan funkció, amely az épületben, közötte és alatta is jelen van. Az esős napokon pedig a fedett nyitott terekbe vagy a pincerészre tudnak visszahúzódni.

Télen ez a funkció összezsugorodik, mivel már nem látogatják annyian a partot. Evezni nem nagyon lehet, nincs szünet, hideg is van. Konferenciáknak, baráti társaságoknak, vagy iskolásoknak, rendezvényeknek időszakosan helyet biztosítana az épület. A bisztró pedig állandóan üzemelne, mivel nincs más hely, ahova be lehet itt ülni. Ilyenkor talán csak a helyi lakosok jönnének le egy kávéra, de a hely népszerűségétől függ, hogy tud-e télen is működni. Nincs megkötés, hogy csak így vagy csak úgy lehet használni. Úgy alakítottam ki az elrendezést, hogy az iroda télen is, ponyva nélkül is el legyen látva egy zárt rendszeren belül.

A ház esetleg úgy is üzemelhetne, mint egy nagy kulcsos ház. Ki lehetne adni szilveszterre, hétvégékre, szülinapokra.

Öltözők, zuhanyzók és mosdók

Két helyen lettek kialakítva a vizesblokkok. A toronyépületben és a pinceszinten egyaránt. A pinceszinti mosdóblokk a nyári megemelkedett vendéglétszám kielégítésére szolgál.

Szálláshely

Nem tartom indokoltnak az állandó szállás kialakítását, mert a területen nagyon sok fogadó működik, ahol a külföldiek megszállhatnak, ugyanakkor nincs olyan közel a város, hogy egy külföldi feltétlenül ezen a területen akarjon megszállni. A budapestiek pedig könnyedén megközelítik a helyet, nem olyan, mint a Balaton, vagy Leányfalu. Fürdeni se lehet a vízben, bár ez nem a vízminőség miatt van, hanem a Duna ezen szakasza nagyon örvényes.

Néhány olyan eshetőséget találtam, amikor jól jön ennek a funkciónak a lehetősége, és arra jutottam, hogy mobil szerkezettel ez is könnyedén megvalósítható. Ez volt végülis az alapgondolat a cipzározáshoz. Ha itt akarnak aludni, akkor a mennyezetről lecipzároznak egy sátrat.

Iroda

Az épület fenntartására nem akartam egy gondnokot, aki állandóan itt van, hiszen egy étteremnél sincs gondnok, vagy egy moziban sincs gondnok. Arra törekedtem, hogy minden „családiasan” legyen megoldva. Itt a személyzet, ha úgy van, akkor recepciós, pultos, barát, asztaltárs. Az iroda pedig egy amúgy is működő szervezetnek adna otthont. Akik a tevékenységüket az épülettel népszerűsítenék, és fordítva, az épületet népszerűsítenék a tevékenységükkel. Ezáltal az egész Római-partot képviselnék. Egy gazda, aki a házat vigyázza és fenntartja jelenlétével. Itt az anyagi fenntartásról nincs szó, bár terveim szerint mivel csak kiszolgál, a ház fenn tudja magát tartani.

Ponyva szerkezet

Az ötlet, hogy ponyvaszerkezetet használjak szintén a hajózáshoz és a sátrazáshoz kapcsolódik. (Kibontják a vitorlát, felverik a sátrat az evezésen.) Ahol ezt a szerkezetet használom, ott azt szerettem volna, ha egy könnyen mozgatható anyagot találok, ami nem olyan súlyos, mint az üveg, de átlátszó is tud lenni és amiben meg tud jelenni a cipzározhatóság szabadsága. Hol kinyitom hol bezárom. Ugyanakkor a hőtechnikai szabályoknak is eleget tud tenni. Ez utóbbi megoldása nem tökéletes, így nem is tud állandó jelleget kapni az épület, de ha úgy vesszük egy sátor sose állandó, pont ezért van.

Különböző szerkezeteket kerestem, a design minden területén kutattam, hogy megtaláljam azt, amivel el tudok indulni, és amivel valóban azt tudom mutatni, ami a fejemben megfogalmazódott. Maga a ponyva nem bonyolult, de ennek a ponyvának a pulzálása már igen, és ehhez kellett találni valami kapcsolódási pontot, amin tovább lehet haladni. A divat világában találtam erre hasonló példát, a mozgásra és mozgatásra. A mozgás útján pedig a hajtogatás művészete felé haladtam tovább. Végülis arra jutottam hogy 3 dolgot fogok ötvözni. A fázis ruha mozgását, a hajtogatási módszert, és a gumimatracmodelt.

Fázis ruha

Egy olyan ruha amely hatféleképpen viselhető. Ezeket a ruhákat pedig a szálak mozgatásával lehet változtatni, behúzni vagy kiengedni az anyagot. A ruhánál azonban nagy könnyedség, hogy egy lágy, könnyen mozgatható anyagból van, ami az épület esetében nagyságrendekkel merevebb, így a mozgatás se tud kézzel működni. Már a vitorla felhúzásásnál is megannyi csiga és csőrlő segít. De egy egyszerű szörf vitorla felhúzásánál is a megfeszítéshez egyéb eszközöket is igénybe kell venni.

Hajtogatás

Az origami mindenki számára ismert hajtogatás. Ori=összecsukható, kami=papír (gami).

Dr. Tarnai Tibor segített. Ő a Műegyetem Tartószerkezetek Mechanikája tanszék tanára. Tőle kaptam a segítséget, hogyan lehet mozgatható szerkezetet létrehozni. Miura Ori hajtogatását mutatta meg, az egy mozdulattal széthajtható és egy mozdulattal visszacsukható térképet. Ezen az úton elindulva találtam rá erre a hajtogatásra. Az origami eleve olyan módszer, amely a kis szabadságfokkal rendelkező papír anyagot több irányú mozgásra tudja formálni, redőkkel és hajtásokkal.

Tömlős szerkezetek

Kettős falú szerkezetben kell gondolkodnom, mert egyrészt nem szerettem volna öszvérszerkezetet, másrészt a hőtechnikai szabályoknak így könnyebb eleget tenni. Itthon kísérleteztem ilyen felfújt papírlapokból készített hajtogatott és a hajtások mentén ragasztott szerkezetekkel, hogy hogyan mozog. Milyen amikor felfújom, mennyire tágul ki.

Tömlős szerkezetek logikája

Vannak olyan sátrak melyeket a levegő hatására feszülnek ki, így ez a túlnyomás eredményezi a teherbírást. Ezen belül van a fújt sátor és a tömlős sátor. [...]

A nehézség az, hogy sok épületszerkezettani és tartószerkezeti kérdést vet fel az ötlet. Ezért kisérleteztem. Az épületszerkezettani problémák elsősorban a csapadék, a víz, hó és a szél hatásai, és a belső páralecsapódás. Az esővíz elvezetése a hajtogatással megoldott. A szélnél pedig, ahogy a vitorla is mozgatható, ennél is meg lehet oldani, hogy viselje a szél terheit, ne szedje szét a szerkezetet. Ami még kérdéses volt, a hőhidak, hőveszteség, páralecsapódás. Ehhez az uszodák és teniszpályák sátorfedéseit vizsgáltam. A tömlős szerkezet négyféle képpen kerülhet kialakításra: egy rétegű, két rétegű, háromrétegű, és hőszigetelt kétrétegű. A légállapotot gépészeti berendezésekkel lehet megfelelővé tenni.

A tartószerkezeti problémák annyiban merülnek ki, hogy számítógép használata nélkül nem számolható. Különleges tartószerkezetnek számít. Számítások nélkül is annyit lehet tudni hogy síkba feszítve a ponyvaszerkezet 2-3 méternél nagyobb fesztávot nem képes elbírni. Maga az etfe fólia nem bírja viselni a mozgatásból adódó felületi változásokat, egy idő után törik. A PVC már jobban bírja viselni a moztásokat. A megfelelő ponyvaanyag kiválasztása szakértelmet kíván.

A mozgással lehet a legtöbb probléma. Ez a törés az elsődleges, és az, hogy ezeknek a ponyváknak nagy általánosságban a mozgásuk megakad valahol. Azonban, ha ezek a ponyvák már egy bizonyos szabásminta szerint vannak kivágva és összehegesztve, akkor mozogni is tudnak, és el sem törnek.
A gumimatracot kell itt is felhoznom, ahogy abba pumpáljuk a levegőt az összegyűrődött matrac kezdi felvenni tervezett alakját, vannak olyanok is melyek fekvő állapotból ülő állapotba hajthatók. Van olyan melyek külön rekeszekből épülnek fel, külön fújjuk fel a fejpárna részét és külön a fekvő részt, vagy egyben az egészet, de mégis rekeszekre osztott. Ahogy itt is rengeteg megoldástípus van úgy az épület ponyvaszerkezetének is számos megoldása lehet. Én most eggyel próbálkoztam, és mivel ez igazából komoly gépészeti ismeretet kíván, csak elvi válaszokat tudtam kapni.

Ez a tömlős szerkezet rekeszekből épül fel amelyekbe pillangószelepeken keresztül vándorol a levegő. A levegő befújása is segíti a mozgást, ahoyg a kiszívása a visszahúzást.

Minden kérdésre kicsiben tudtam választ kapni, kicsi elemekkel, amikről feltételezhetem, hogy nagyban is működnek.