A sukorói szabadstrand fejlesztésére irányuló korábbi javaslatok figyelmen kívül hagyták a terület rekreációs jellegét és a környezet terhelésének negatív következményeit. Szabó Karina diplomaterve ezzel ellentétben a helyszín minimális beavatkozással történő megújítására és egy északi parti evezősklub létrehozására tesz javaslatot.
Míg a Balatonon jellemzően elitista, nagyobb vitorlás yacht kikötők épültek, és épülnek, a vitorlázók igényeinek kiszolgálására, addig a Velencei-tavon egy befogadó, főleg a jolle-s sportvitorlázásra fókuszáló közösség működése alakította a terület fejlődését. A gárdonyi, déli, partszakaszon több kisebb klubbal is találkozhatunk. Ezzel szemben a tó északi partja viszonylag érintetlen, a terület kihasználását a VVSI evezős klubja és evezős pályája indította el. A választott helyszín is az evezős pálya közvetlen szomszédságában található. A terület jelenleg Sukoró szabadstandjaként szolgál, megfelelő infrastruktúra nélkül. A mesterségesen, a tó mederkotrásakor, feltöltött terület partja végig szabályozott, és egy kisebb öblöt is kialakítottak, mely alkalmas menetrend szerinti nagyobb hajók kikötésére, azonban jelenleg itt nem közlekedik ilyen. Az öblöt a horgászni vágyók csónakjai töltik meg élettel.
A szabadstrand fejlesztésére korábban is adtak már javaslatot. A 2010-es évek King’s City kaszinóváros névre hallgató átfogó beruházása a terület teljes egészét felölelte, egészen az evezős klubig elért a tervezett beruházás helyszíne. A javaslatokban szinte egy egész üdülőváros tervei szerepeltek, hotelekkel, kaszinókkal, privát nyaralókkal, mely a környék drasztikus arculatváltását idézte volna elő. A természetet tiszteletben tartó és azzal együtt élő horgászok és strandolók helyett, nyüzsgő, zajos városi kép fogadta volna az ide érkezőket.
A közösségi sportvitorlás klub és iskola tervezése során fontos szempont volt, hogy a klub építése és működése is minimális terhelést jelentsen a szabadstrand és az öböl élővilágára. Mindemellett a klub működése a strandolókat és horgászokat sem zavarhatja, azok helyzetét csak javíthatja, a szükséges infrastruktúra megvalósításával. Ehhez az irányelvhez illeszkedve az épület belső tereit is minimál, de multifunkcionális terekként kezeltem, ezt a funkcióból és a területből adódó egyértelmű időszakos használat is alátámasztja.
Az épületegyüttes programja ezen irányelvek alapján a következőképpen alakult: A vitorlás klub két épületre bomlik, a klubépület, ahova a klubszoba/iroda mellett öltözők és a jollék kisebb javításához szükségez eszközraktár és műhely kerül. A klub másik épülettagja a hajótároló épülete, mely a hajótestek és kellékeik téli tárolása mellett, a vitorlás szezon során a vitorlás közösségi élet központja is. A vitorlázni indulók itt gyülekeznek, szerelik fel hajójukat, beszélik meg a napi tervet. Ilyen klubokban a hajótárolókban gyakran ideiglenes nyári alvóhelyeket is kialakítanak. Az együttes különálló épületében került kialakításra a strandbüfé és kiszolgáló terei, egy vízimentő öltöző és nyilvános mosdó és zuhanyzó. A strandépület fontos kiegészítő része a hozzá csatlakozó nagy árnyékolt, átmeneti fogyasztó tér.
Az épületek mellett a szabadstrand területére is készül rendezési javaslat, amely magában foglalja a szükséges parkolók, járdák kialakítását, emellett lehetséges sportpályák helyeit, és a part fásítását, így a nyári kánikulában kellemes árnyékkal csalogatva az erre járókat.
A beépítésnek köszönhetően kialakul egy privát belső tér a két klub épület között, mely jól kapcsolódik mind az öbölhöz, mind a strandterületre vezető főtengelyhez is. A hajótároló inkább az öbölhöz közelít, míg a klubépület központibb helyet kap, és a büféépülettel együtt nyit a szabadstrand felé.
A funkciókból származó eltérő igényszintek hatására a könnyűszerkezetes épületeket temperált (klub- és büfé épület) és teljesen átszellőztetett kialakításban (hajótároló) készülnek. Szerkezetüket egységesen acél I tartókból készült, sorolt portál keretek adják, melyek vízszintes térelhatárolását falváz és átszellőztetett, nagytáblás kompozit lemez homlokzatburkolat biztosítja, a fedés tartószerkezetét pedig acél trapézlemez adja. A külső terek és déli homlokzatok árnyékolására tervezett árnyékolórendszer, az épületekhez hasonlóan portál keretekből áll, melyek közé régi vitorlákból varrt ponyvák feszíthetők ki igény szerint.
A különálló épülettömegek egységes, a szerkezeti rendszert lekövető külső karaktert mutatnak. A nagytáblás homlokzatburkolati rendszer követi, és jól reprezentálja az épületet szerkezeti raszterét. Ezen kompozit lemezek monoton képét, az egyes raszterekben megjelenő nagyobb üvegfelületek és a lemezekre nyomtatott, a vitorlázáshoz kapcsolódó grafikai elemek törik meg. Ebben segítenek az árnyékoló vitorla ponyvák is, melyek sokszor változatos színezetben, mintázattal készülnek.
Az épületegyüttes fókuszpontjában megjelenő toronymotívum „világítótorony" funkciót lát el. A tetején elhelyezésre kerül a tavi viharjelző berendezés egy eleme, emellett a toronyba különbözőféleképpen felhúzható úszósólya elemek „információs táblaként" is szolgálnak a vitorlázók és strandolók számára.
Szabó Karina
Szerk.: Winkler Márk