Különleges lakhatási forma Debrecen szívében: _ReConnect, Gazdag Olivér diplomaterve
Gazdag Olivér diplomamunkájában egy Debrecen közvetlen belvárosában található, színes felhasználású tömböt gondolt újra a városfejlesztés kihívásaiból kiindulva.
Napjaink egyik legégetőbb urbanisztikai kérdése a beépítési sűrűség. Ennek oka, hogy a laksűrűség vonatkozásában ütköznek a magán és a társadalmi érdekek. A legtöbb beruházás (magán, céges egyaránt) igyekeznek növelni saját előnyeiket, és ezek az igények csak a társadalmi érdekek kárára elégíthetőek ki. Például a legtöbb család a kevésbé sűrű beépítést kedveli, és ez burjánzó elővárosok kialakulásához vezet, ami igen kártékony a fenntartható városfejlődés szempontjából, mivel így a városon belüli távolságok is nőnek.
A helyzet még bonyolultabb, mivel a beépítési sűrűség a fenntartható városfejlesztésnek nem egyedüli jellemzője. A fenntarthatóság tágabb értelemben a gazdasági, társadalmi és környezeti szempontok dinamikus egyensúlyát jelenti. Viszont a laksűrűség környezeti és társadalmi szempontjai gyakran ellentétbe kerülnek egymással. Az átmeneti zónákban leginkább alacsonyabb jövedelmű csoportok élnek, és számukra a beépítési sűrűség növelése azzal jár, hogy a központtól még messzebb levő területre szorulnak ki, így még kevésbé és még költségesebb közlekedéssel jutnak a központi városban levő munkahelyekhez. Így a környezeti szempontból előnyös laksűrűség növelés társadalmi hátrányokkal jár együtt, és a dzsentrifikáció nyomán a társadalmi összetétel egyre homogénebb lesz.
A városfejlesztés – és ennek egyik eszköze, a laksűrűség-növelés – kihívásai minden növekvő városban előfordulnak. Debrecen egyik célkitűzése, hogy 250 ezer lakosú várossá szeretne nőni úgy, hogy zöldterületeket nem von el a településtől. Véleményem szerint érdemes először megvizsgálni a város belső területeit, és feltárni az esetlegesen alulhasznosított zónákat. Így bukkantam rá egy tömbre.
A tervezési területem Debrecen közvetlen belvárosában található, a Burgundia, Csapó, Liszt Ferenc és Blaháné utca által bezárt zónában. A tömb nagyon színes felhasználású, oktatási intézmény, kormányhivatal, lakóépületek és a sétáló (Csapó) utca felől számos vendéglátóipari egység is megtalálható rajta. Azonban ezek nagyrészt az utcafronti peremen helyezkednek el.
A háztömb belső magja nagy kiterjedése ellenére rendkívül kihasználatlan. Többnyire romos garázssorok, elhanyagolt kertek, parkolók foglalják az értékes belvárosi zónát. Diplomatervemmel elsősorban ennek térnek a hasznosabb felhasználását, illetve a város vérkeringésébe történő visszacsatolását tűztem ki célul. Fontosnak tartottam továbbá, hogy a tömb peremén elhelyezkedő épületek változatlanul működjenek tovább, sőt, a sétálóutca felőli vendéglátóipari egységeket kiterjeszteném a tömb belsejébe. Az egyik ilyen hely a Roncsbár, ami egy rendkívül színes, barátságos, ingerekben gazdag hely és egyben Debrecen legnépszerűbb romkocsmája (ez részben most is benyúlik a tömb belsejébe). A másik, a Black Sheep egy fiatalos, modern felfogású kávézó, ami saját pörkölőjének és magas minőségének köszönhetően szinte egész nap teltházzal üzemel.
Mivel tömb külső épületei változatlanul maradnak, az épületek meglévő nyílásait kellett használnom. Így gyakorlatilag kialakul egy hosszú, csendes, boltokkal szegélyezett sétálóutca, ami az Ady Endre Gimnázium ás a Csokonai közötti parkot köti össze a forgalmas Burgundia utcával. Emellett két kisebb, de annál nyüzsgőbb sétálóutcát hoztam létre, amik a Roncsbár, illetve a Black Sheep kávézó kapuáthajtóján keresztül megközelíthetők. Ezen a ponton született meg a döntés, hogy a két nyüzsgő sétálóutca a köztük lévő lakóépület megemelésével összeköthető, itt kialakulhatna egy fedett, nyitott vendéglátó tér, ahova gyakorlatilag befolyhatna a két meglévő vendéglátóegység. Ezzel a komplex épülettel foglalkoztam a továbbiakban kiemelten.
Ennél az épületnél, mit ahogy az összes többi új épületnél, az eddigi beépítési struktúrát, kontúrokat használtam a telekhatárokat tiszteletbe tartva, minden benyúló épületszakaszt egy kis toronnyal zártam le. Tisztában voltam azzal, hogy a vendéglátóegységekkel átitatott lakóépületbe nem hétköznapi emberek költöznének. Elsősorban fialatokat, egyetemistákat, hipsztereket, művészeket céloztam meg, akik egyszerűen valami különleges lakhatási formára vágynak. Ezek egymástól elkülönített, könnyűszerkezetes, kétszintes “lakókubusok" változatosan elforgatva, így különböző teraszok alakulhatnak ki közöttük.
Ezeket az épület közötti zónákat minden itt lakó a saját igényeinek megfelelően használhatja, ebben segítségére lehet egy minden épülethez kapcsolódó “gördülőloggia", amit mindenki saját igényének megfelelően tolhat, forgathat, beépíthet. Célom gyakorlatilag az volt, hogy a földszinti “romkocsmás" hangulat, szabadságérzet visszaköszönjön a lakóépületeken is. A lakókubusok között egy közösségi kert található, amiből helyenként kimetszett darabok a fölszintre “estek le", és így az áttört részeken növények kapcsolják össze a két szintet. Lakószinten található továbbá egy közös mosóhelyiség és barkácsműhely is. Ezek mellett toronyrészben még 8 lakás helyezkedik el, mindegyikhez egy nagy loggia tartozik. A fölszinten található 4 kiszolgáló pult, mindegyik egy picit más hangulatú, ebből az egyik egy harmonika ajtóval zárttá tehető, amit az itt lakók privát rendezvényekre is igénybe vehetnek.
A sétálóutca alatt található egy, a Bláháné utca felől megközelíthető mélygarázs is, amit az ittlakók gépjármű parkolása mellett a kiszolgáló pultok árufeltöltésére is használhatnak, hogy autós forgalom ne generálódjon a tömb belsejében. Valahogy úgy képzelem, hogy napközben inkább a kávézó vendégei dominálják ezt a fedett, nyitott teret, és ahogy sötétedik, estefelé a romkocsmás hangulat veszi át az uralmat.
A diplomamunkához készült animációt itt lehet megnézni:
Szerk.: Nemes D. Nikolett
