Kultúrák találkozása Gyulán

A zenében elsősorban a „világzenében” (worldmusic), az időben és térben teljesen eltérő kulturális környezeti hatásokból jönnek létre teljesen új hangzásvilágú produktumok, a világ minden tájáról származó zenék és zenészek, stílusok és korok találkozása – angol szakszóval „crossover” – autentikus egyedi alkotásokat hoz létre. Ilyen építészeti alkotás, kulturális találkozás jött létre Gyulán, Kocsis József és Rapport István építészek munkájában. Üzlet- és apartmanház (Gyula), Alföldi György írása.

A zenében, elsősorban a „világzenében” (worldmusic), az időben és térben teljesen eltérő kulturális környezeti hatásokból jönnek létre teljesen új hangzásvilágú produktumok, a világ minden tájáról származó zenék és zenészek, stílusok és korok találkozása – angol szakszóval „crossover” – autentikus egyedi alkotásokat hoz létre. Ilyen építészeti alkotás, kulturális találkozás jött létre Gyulán, Kocsis József és Rapport István építészek munkájában.

Az utcákat járva érezhető az a több évtizedes munka, amelyet Gyula városa tesz a város fejlesztéséért és melyet a Magyar Urbanisztikai Társaság két Hild éremmel jutalmazott, 1974-ben és 2008-ban. A szerves fejlődés hatására mostanság már szinte tapintható a dél-alföldi polgárváros hangulata. A nyerstégla és vakolatdíszítésű egy-két emeletes épületek által szegélyezett széles fasoros utcákon kézzel fogható a megőrzött/megújított „polgárvárosi miliő”. A közterületek új burkolatai, az utcák-terek berendezései is a tudatos városfejlesztési munka hatását mutatják.

Ennek a fejlődésnek az eredményeit ismerhetjük meg, ha a város egyik legértékesebb emléke, a Kőhíd felé átvágunk a Belvároson, a Kossuth Lajos utcán és a Városház utcán keresztül. Az udvarokba betekintve hagyományos kép fogad minket. Széles belső udvarok, megszokott a helyre jellemző mikro-architektúra. Ám váratlanul a helyi védettségű Bank épület mellett betekintve az udvaron egy teljesen más világ fogad minket. A nagy szétnyíló udvar helyett egy teljesen más téri világba kerülünk. A „tömbbelsőben” szabadon álló, illetve egymáshoz eltolva, elcsúsztatva illesztetett épületek változó méretű „utcákat”, „tereket” határoznak meg. Hirtelen nem érthető a beépítés! Azt a kérdést fontolgatjuk, milyen korból maradt itt ez az épületegyüttes?

A Városház utcai egy emeletes, tetőtér beépítéses épületek mögött a tömb belsőben a három emeletes épületek az alföldi városoktól teljesen eltérő téri világot határoznak meg, velencei és észak-olasz kisvárosi terek hangulata ugrik be óhatatlanul emlékezetünkbe. A tömbön áthaladva a szűk kapuban megjelenő Élővíz-csatorna mögött a békési parasztház képe vezet minket vissza a várt és ismert Gyulába. Felvetődik a kérdés, hogy ez a sűrű beépítés idegen a városszövettől, szétfeszíti annak kereteit, vagy egy új építészeti karakter jött létre?

Az épületegyüttes Gyula belvárosában az egyik óriási, rosszul hasznosított telek beépítésével alakult ki. A tömb méretű telek és a rendezési tervben meghatározott mutatók elgondolkoztatták az építészeket. Még a tervezési szakasz legelején elvetették azt a lehetőséget, hogy a szomszédos házakhoz hasonlóan, pusztán csak az udvart építsék körül. Arra gondoltak, hogy más városokban a rehabilitációk során kiürültek a tömbbelsők, ezért e megoldás helyett a külső-belső terek feltárásának, összekapcsolásának új megoldásait keresték. Az elkészült épületegyüttes magán viseli az önkormányzatok és a „magánerők” küzdelmekkel teli összefogását. A tervezési program jól reflektál korunkra, amelyben született, és a tervezők által választott építészeti nyelv kapcsolatot teremt a tervezett funkció és az új beépítés között, hiszen a szem előtt tartott észak-olasz városokban is hasonló épületekben – kereskedőházakban, lakóházakban és vendégfogadókban – helyezkednek el ezek a funkciók.

A Városház utcával párhuzamos egy emeletes épület és a Dózsa György utcával – Élővíz-csatorna parti – párhuzamos három emeletes épület által kijelölt tömbbelsőbe elhelyezett szabadon álló „toronyépület” szervezi az új tereket. A telekhatárok mentén elhelyezkedő épületek és a toronyépület különféle módon átjárható földszintjei, valamint az áttört és lépcsőkkel tagolt belső térfalak izgalmasan kapcsolják össze a létrejövő közösségi és magán tereket. Az épületegyüttes változatos terei finoman „belekeverednek” Gyula belvárosának térszövetébe, a zenéből kölcsönvéve a kifejezést („crossover”), ez a létrejövő kulturális találkozás gazdagítja a várost. A tervezőknek – egy gyulai és egy szentendrei építésznek – az egyik első együttműködése ez a terv.

Kocsis József építész egész munkásságára jellemző a velencei, észak-olasz hatások átlényegítése, első sorban szentendrei épületeinek téralkotásában és formaképzésben. Carlo Scarpa építészetének közvetítésével ismerte meg ezeket az impulzusokat. Elsősorban Scarpa elmélyült filozofikus részletei gyakoroltak hatást építészetére. Az épületek látszólag esetleges elhelyezése vagy például a hátsó kapu formálása, a Dózsa György utcai épület visszafogott, mégis részlet gazdag formálása építészeti értelembe vett átlényegítést mutat. A velencei hatást idézi a toronyépület Cino Zucchi által tervezett Giudecca új beépítésére rímelő homlokzatképzése is. Kocsis József szentendrei munkáiban ugyanakkor a kortársi magyar regionális-racionalista törekvések képviselője (mint például Cságoly Ferenc, Turányi Gábor), a velencei kortalan romantikus átízesítéssel.

Kocsis József régóta jelen van Gyulán, a „100 éves cukrászda”¹ és a Kőhíd mellett álló műemlékház felújítása közben ismerkedett össze a helyi építészekkel. Raport István építésszel, aki régi gyulai építőmester ősei hivatását folytatja, és Szilágyi Lajos² építésszel együtt dolgozva kezdték ezt a házat együtt kigondolni, az ő találkozásuk a másik fontos kulturális forrása a háznak. Létrejött a kulturális találkozás ebben az alkotásban, térben és időben egyaránt, kicsit a világzenei alkotások analógiájára, a gyulai-alföldi kisvárosi tradicionális építészet találkozott modern közvetítőkön keresztül a Velence környéki észak-olasz építészettel. S hogy ez mennyire nem elképzelhetetlen párosítás végezetül álljon itt Gortka István „városportréjából”³ egy idézet.

„Alföld Sopronja”, az „ország dél-keleti kapuja”, „az Alföld gyöngyszeme” megfogalmazások is gyakran elhangzottak már, amikor ezt a 32.500 lakosú kisvárost, Gyulát jellemzik. Evlia Cselebi, a híres török világutazó még Velencéhez is hasonlította a Fehér Körös ágaival sűrűn átszelt települést, amikor a török hódoltság idején Gyula a szandzsák székhelye volt. Valóban, Gyula ma is más, mint egy hagyományos értelemben vett alföldi város, itt a földszintes polgárházak, a műemléképületek, a gazdag utcaképek, a zöldfelületekkel tarkított térsorozatok, a település polgárosultsági foka adja meg az emberléptékű város hangulatát”.

Alföldi György DLA építész
(megjelent a Régi-új Magyar Építőművészet 2008/5. számában)
fotó:Bujnovszky Tamás

¹ A 100 éves cukrászda felújításának tervezői: Kocsis József építész, Teleki Katalin belsőépítész, Bugár Mészáros Károly berendezés.
² Szilágyi Lajos építész sajnos a tervezési folyamat legelején elhunyt.
³ Gortka István, Gyula elmúlt néhány évtizedének egyik legfontosabb építészeti szereplője, a 2008-as Hild érem pályázati anyagában írt városportréjából idéztem.

Átjáróház: üzletek és apartmanok
Gyula, Városház utca 17–19.
építész tervező: Kocsis József, Rapport István
tervezés ideje: 2004–2005
kivitelezés: 2006–2007