A Magyar Építőművészek Szövetségének (MÉSZ) vezetősége Bolberitz Henrik után (aki Budapest XVII. kerületében vállalt főépítészi megbizatást) júliustól új titkárt nevezett ki Borsos András építész személyében. Még a nyári szünet előtt kértük rövid beszélgetésre őt friss tapasztalatairól, a MÉSZ terveiről, helyzetéről a patinás Ötpacsirta utcai épületben.
ÉF: Lakóházak, ipari és középületek tervei mellett a te nevedhez is köthető a budapesti VAM Design Központ műemléképületének felújítása. Ráadásul a tervezésen túl építészeti rendezvények szervezésével és lebonyolításával is foglalkoztál az elmúlt években.
Borsos András: 1986-ban diplomáztam a Budapesti Műszaki Egyetemen. A diploma után a MATERV-nél dolgoztam hosszú ideig építészmunkatársként, majd építészettel — elsősorban tervezéssel — foglalkoztam többek között a Ritalit Kft.-nél. A VAM Design Kft.-nél 1997-től dolgoztam kisebb megszakításokkal egészen mostanáig. A tervezés mellett mindig is érdekelt az építész közélet, többször vállaltam moderátori feladatokat, rendezvények lebonyolítását.
ÉF: Hirtelen ötlet volt a MÉSZ titkári pozíciójának megpályázása vagy régóta szeretted volna elvállalni ezt a posztot és az ezzel járó feladatokat?
B.A.: Egy évvel ezelőtt kerültem, közös rendezvények útján kapcsolatba a Szövetséggel, majd ez év tavaszán találkoztam újra Kálmán Ernővel, a MÉSZ elnökével, és tőle tudtam meg, hogy titkárt keresnek. Kicsit váratlanul ért a javaslata, de örömmel éltem a lehetőséggel. Elküldtem az önéletrajzomat, és engem választottak.
ÉF: Mi az igazi kihívás számodra? Tudom, hogy még csupán csak három hete töltöd be ezt a tisztséget, ami nyilván azt is jelenti, hogy még neked is tanulnod kell, ismerkedned a feladatokkal, de körvonalazódik-e, hogy miben szeretnél változásokat, és mely területeken erősítenéd a MÉSZ jelenlétét?
B.A.: Valóban, azt máris látom, hogy szeretem csinálni, jól érzem magam benne. Emberekkel, építészekkel építész nyelven beszélgetni. Olyan hangulatot szeretek elérni, ami kölcsönös bizalmat teremt. Van bennem egy kis egészséges exhibicionizmus is, ami szerintem jó ehhez a munkához.
Három hét nem nagy idő, de azt máris tudom, hogy rengeteg a feladat, van mit csinálni. Mindenekelőtt a MÉSZ operatív működtetése, és az ehhez kapcsolódó szervezési munkák. Az Ötpacsirta utcai épület üzemeltetése is fontos, nem utolsósorban az ehhez való források hozzárendelése. A MÉSZ egy megújulóban lévő szervezet.
ÉF: Miben várhatunk megújulást? Elsősorban programokra, rendezvényekre gondolsz?
B.A.: Tavaly is voltak már itt nagyon jó rendezvények, ezeket mindenképpen szeretnénk folytatni. Az Építész Pince is nagyon izgalmas terep, hisz, tudomásom szerint ez a városban az egyetlen speciálisan építész étterem, kiválóan alkalmas kerekasztalokra, beszélgetős estekre. A hely is meghatározza a műfajt. Azt is látni kell, hogy a MÉSZ nagyon jó helyen van.
Sikeresnek mondhatom magam egy év múlva, ha ez az Ötpacsirta utcai épület benne lesz a város értelmiségi köztudatában. Terveink között szerepel, hogy jobban ideszoktassuk az embereket. A helyi sajátosságokat kivánjuk kihasználni, gondolok itt a Ráday utca vagy az egyetemek közelségére, a könyvtár szolgáltatásainak fejlesztésére. Ebbe a városi miliőbe kell olyan programokat illeszteni, ami ide passzol, és érdekli, tehát behozza az embereket.
Kulturális kontextusba kell elhelyezni ezt a házat. Az építészet mint művészet a kultúra szerves része. Szívesen kívánunk látni minden olyan rendezvényt, ami a kultúrához és a művészethez kapcsolódik. Kulturális együttműködés — ez nagyon fontos.
ÉF: Tudsz már konkrétumokat is mondani? Milyen programokra számíthatunk ősztől, immár a te szervezésed alatt?
B.A.: Még nem tudok konkrétumokról beszélni, de több esemény is előkészítés alatt van, tárgyalások, megbeszélések már folynak. Szeptember elején megjelentetjük az előzetes programot, de a Régi-Új Magyar Építőművészet augusztusi számában is szerpelnek majd mellékletként. Ami biztos, hogy a Művészetek Palotájában méltó módon szeretnénk megünnepelni az Építészet Világnapját — olyan körülmények között, ami televízió-képes. A médiajelenlét nagyon fontos, hiszen ha egy szervezet szerepel a médiában, szélesebb körben megismerik az emberek.
ÉF: Igen, az építészek kevéssé vannak benne a köztudatban. Egy átlagember – jobb esetben – ha három-négy építészt tud megnevezni a kortárs alkotók közül.
B.A.: Hogy ez, ha lassan is, de változzon, nekünk is dolgoznunk kell. A programok tekintetében többek között szeretném, ha az idősebb generációt bemutató különböző rendezvényeket, eseményeket is szerveznénk a jövőben.
Ugyanakkor ez nem egy kultúrház, hanem az Építőművészek Háza. Ennek az épületnek éppúgy, mint a Magyar Építőművészek Szövetségének, patinája van. Ez azt jelenti, hogy a minőségi a szellemiséghez illeszkedő programokat kell kínálni és szervezni.
Az interjút Biczó Gabriella készítette