KultúrKÖZtér a kalocsai érsek egykori istállójában – Farkas Ádám diplomaterve

Farkas Ádám alapos vizsgálatokra épülő diplomatervében a helyiek által Szent Saroknak nevezett tömb, a hajdani érseki istállók műemlék együttesének újraélesztését vázolta fel. Az évszázadokon keresztül folyamatosan bővített, heterogén épületszövedék értéktelen elemeinek helyére új, visszafogott  (köz)épület kerül, amely a belső udvart hézagosan lezárja, így egy átjárható, sokoldalúan használható KÖZteret hozva létre.

Szülővárosom, Kalocsa

Diplomám témájaként Kalocsát választottam, mert érzelmek, élmények kötnek a helybéli emberekhez, a helyekhez, hiszen magam is itt élek. Célom, hogy munkámmal egy problémás városi szituáció megoldására adjak olyan választ, amelynek szemléletmódja a meglévő értékek újraértelmezését állítja előtérbe.

Várostörténet

„Kalocsa a Solti-síkság déli részén elterülő Kalocsai Sárköz központja, a Duna-Tisza köze legrégebbi városa. A történeti korok településeinek régészeti emlékei egyaránt megtalálhatók a városban és a környező településeken. Bács-Kiskun megye nyugati részén, Budapesttől 120 km-re délre, a Duna közelében fekszik. Megközelíthető az 51. sz. közúton, illetve a Bp. - Kelebia vasútvonal Kiskőrösön kiágazó szárnyvonalán. Egykori járási székhely. Vonzáskörzetébe 19 település tarozik (~50.000 fő). Lakóinak száma 17550 fő.

Kalocsa nagyjából egyidős a magyar állammal, habár már a honfoglalás idején is lakott hely volt. Az egyházi központokat Szent István király a királyi birtokok területén alapította meg, így Kalocsa is egyházi központ lett. Az államalapítás és Szent István egyházszervezése hosszú időre meghatározta a város történetét. Ebben az időben épült fel Kalocsa első székesegyháza, amelyet ugyanezen a helyen további kettő építése követett 1220 körül és 1380 körül. A székesegyház mellett épült fel a kalocsai érsekek rezidenciája.

Annak ellenére, hogy külföldi oklevelekben néha civitas névvel illették, Kalocsának nem volt városi rangja. A város földesura a mindenkori érsek volt. Mezővárosi (oppidum) kiváltságokat élvezett, amelyek biztosították a kalocsaiak számára a szabad költözködését, a vásártartást és a korlátozott önkormányzatot.” ¹

A jelen nehézségei

Kalocsa - méretéből és elhelyezkedéséből fakadóan - azzal az átlagos és általános, de fontos problémával küzd, amellyel sok falu és vidéki kisváros. A nagyvárosok elszívó ereje, a munkahelyek és felsőoktatási intézmények hiánya miatt a lakosság öregszik és csökken, amely gazdasági, városvezetési és fejlesztési nehézségeket indukál. A település látogatottsága alacsony és stagnál, a város megközelítése korlátozott. A turisták jellemzően a Dunán érkeznek és egy napos városlátogatást tesznek. A Paprika gyár üzemel, de a szomszédos Margit-malom már bezárt. A térségben a mezőgazdaság tekinthető az egyetlen húzóágazatnak, de ez a fejlődéshez nem elegendő erő. Szükség van a meglévő adottságok teljes kihasználására infrastrukturális, társadalmi és kulturális szempontból is. Az emberi kapcsolatok és közösségek ekkora léptékben még átláthatók, a különféle városi helyeket, eseményeket, fesztiválokat szinte minden kalocsai ismeri. Ezek azok a kövek, amelyekkel itt el lehet kezdeni építkezni.

A Szent Sarok

A választott terület az Érsekkert utca, a Kunszt utca és a Magtár utca között található tömb. A török megjelenéséig a vár magában foglalta mindazon funkciókat, amelyek a kisméretű város szükségleteit kielégítették. Később a törökök elvonulásával, az újjáépítés korszakában 1724-ben megjelent az uradalmi gazdaság első épülete, a parádés istálló és a hozzá tartozó veteményes. Az 1772-es ábrázoláson már tisztán látszódik a négyszögű udvar a négy saroktoronnyal. A város kiterjedt, és felépült az új Érseki palota, amelynek régi gazdasági kertjét Érsekkertnek nevezték el, majd díszkertként, parkként hasznosították.

A darabonként épülő, folyton kiegészülő és átalakuló gazdasági terület mérete az idők során gyarapodott, új funkciókkal bővült és modernizálódott. Felépült a 30 éve üresen álló magtár, megjelentek kertészlakok, tiszti lakások, kocsiszínek, cselédszállások, majd újabb istállók, pajták és műhelyek, valamint a gyümölcsöskert a veteményes kiegészítéseként. 1918-ban Petrovácz Gyula tervei alapján az együttes kiegészült, az északi szárnyat felújította, majd elé egy rizalit toldaléképületet húzott, amelyet két oldalról egy-egy kétszintes torony fog közre.

Végül az államosítás után az épület elvesztette egykori jellegét mind funkciójában, mind tulajdonviszonyaiban. Az udvarban később felhúzott melléképületek nem kedveznek az egységes megjelenésnek, amely a tornyokkal és a köztük húzódó szárnyakkal még mindig megőrizhető és rekonstruálható lehetne. Tervemben az uradalmi gazdaság megmaradt műemléképületeivel foglalkozom, amelyet a köznyelv Szent Saroknak hív.

Az épületegyüttes jelenlegi használata, állapota

Korunkban az egykor egységes telekosztás és használati jelleg felbomlott. A telket és az épületet tulajdonjogi szempontból felosztották, így az épületegyüttes részekre hullott, abba spontán módon kialakult funkciók kerültek. Ennek következménye, hogy az egyes részeket más és más fenntartó kezeli, így az egységes kép nehezen rekonstruálható. Ma az épületek egy része üresen áll (a magtár és a tömb két magtár felé eső épülete a saroktelken), egy része társasházként működik, az északi szárnyat a városi kommunális intézet raktárként használja. Az 1970-es években épült új szárny óvodaként üzemel meglehetősen kis udvarral, a megmaradt legrégebbi szárnyban pedig fazekasok, szobrászok és festők alakítottak ki műhelyeket. A terület mind tulajdonviszonyaiban, mind a használat jellegében rendezetlen és kevert, épp ez adja előnyeit és hátrányait is.

A program

„Elfér a köztes időben minden, ami nem túr ki mást, ami befelé figyel és önmagában, önmagáért igaz.” ²

A tervezés során a mostani helyzet tisztázását, a spontán kialakult funkciók összehangolását és kiegészítését kíséreltem meg. Fontos szempont volt, hogy az épületegyüttes eredeti egysége és építésének folyamata érzékelhetővé váljon, valamint az is, hogy egyensúlyban legyenek a bontás, átalakítás, felújítás és építés arányai. Úgy tekintettem a helyszínre, mint egy miniatűr városra, ahol az ember él, dolgozik, és pihen is, ezért a használati átrendezést is úgy oldottam meg, hogy minden meglévő funkció a tömbön belül maradjon, mert a terület adottságai erre megfelelők. „A különböző épületek különböző átalakításon estek át, tiszta struktúrába öntve sajátságaikat, majd a részek súlyozottan alkotnak így kollázst, összességében teremtve új minőséget.” ³ Az udvarok térben és időben megnyílva válhatnak köztérré - köztes térré – ahol egy nyitott belső világ tárulkozik fel, és fejlődik tovább.

A ház

A jó kihasználtság és eloszlás érdekében az óvodát a saroktelekre helyeztem, ahol egészséges arányú és méretű zárt udvar kialakítására van lehetőség. A Magtár utcai harántfalas épületbe kertültek a csoportszobák és kiszolgáló egységeik, hozzá kapcsolódóan pedig az új építésű tornaszoba. A Kunszt utcai hosszfalas, tornácos épület két irányban működő menza lett, amely egy melegítőkonyhával látja el az óvoda és a környék igényeit. A képességfejlesztő- és természet-szoba a veteményes- vagy virágoskerttel a telek üresen fennmaradó határára kerültek. A telepítés így a leginkább megfelel annak az elképzelésnek, miszerint hétköznap az óvoda működésekor az udvar zárt egységet képez, hétvégén pedig a két részre osztható komplexum közösségi használata lehetséges. Ekkor a játszótér a nyitható előtéren keresztül szabadon megközelíthető. Az óvoda terve vázlattervi szintig készült el, a részletes tervet az istálló épületéről készítettem.

„Az istálló kitakaríttatik, lakott részei megmaradnak, folytonosságot biztosítva a használatnak.” ⁴

Az istálló udvarában elbontottam a jelenlegi óvoda épületét és a hátsó szárnyhoz toldott, rossz állapotú egységeket. A meglévő, egyéni igényeknek megfelelően kialakított lakóegységekhez nem nyúltam, csak a műhelyszárny belső átalakítását és felújítását terveztem meg. Az északnyugati toronyban bérelhető lakást helyeztem el, a keleti szárny tetőterét beépítetlenül hagytam - ha igény lesz rá, a lehetőség adott marad műhelylakások, további szálláshelyek kialakítására. A hátsó szárnyból kitelepített kommunális intézet helyére közös műhelyt, oktatótermet, kávézót és a kettőt összekapcsoló recepció-bárt helyeztem el. Az épület kiegészítéseként terveztem meg az olvasót, amely a helyi könyvgyűjtemény böngészéséhez nyújt megfelelő környezetet. Az utcafrontra egy olyan kiállítótér került, amely ideiglenes kiállításoknak ad otthont és hátteret a téren megrendezendő nagyobb volumenű rendezvényeknek. A pincetér kívülről közelíthető meg, mint eredetileg a meglévő épületek pincéi (itt az akna rács fedése felnyitható). Az új épületek formálása tudatosan visszafogott és sematikus, vonalvezetésük határozott és egyszerű. Méreteiket, kialakításukat a használhatóság, a fenntarthatóság és megélhetőség szempontjaihoz igazítottam.

KultúrKÖZtér

Ahogy az épületrészek elválaszthatatlanul kiegészítik és folytatják egymást, úgy az épületegyüttes sem értelmezhető udvara nélkül. A hézagosan megnyitott udvar köztérré alakul át, így annak megtervezése hatványozottan fontos feladat. Az udvar átalakításánál is az ott lévő tárgyak és használati térrészek rendszeréből indultam ki. Ilyen tárgyak a katlan, a földbe süllyesztett kemence, az orosz megszállás idejében lebetonozott kút, a szobrászmesterek munkái és kőtömbjei, a törött fazekakból készített sziklakert, a terebélyes fák, a téglaburkolatú kocsibejáró, a fatároló és a fazekas által épített tornácszerű építmény is. Az általam tervezett, egymást átható, különféle térrészek az épületben és kültérben történő tevékenységekhez valamint egymáshoz rendeltek.

A fedett-nyitott terek több funkciót látnak el: összekötnek épületrészeket, így azok fedetten körbejárhatók, különféle térszakaszokat fűznek össze, illetve választanak el. A társasház felőli oldalon egy, a teret és tömböt kettéosztó, azon átvezető közt hoztam létre, valamint a kettő között megjelenő többfunkciós szűrőt. A társasház átalakítása nem képezi a tervem részét, de a lakókkal beszélgetve világossá vált, hogy szinte mindannyian munkanélküliek, így számukra a kialakuló tér egyben lehetőséget jelent a változtatásra. A köz biztosítja az Érsekkertbe való átjutást, ugyanekkor létrehoz egy, a többitől eltérő átmeneti zónát, egy köztes szituációt a társasház lakói számára, hogy a közös-ség és nyitottság megvalósulhasson. A fedett köztes szűrő összekapcsolja a teret a közzel, a kiállítóteret az olvasóval és szabad használhatóságából fakadóan képes alkalmazkodni az aktuális történés, alkalom téri igényeihez, legyen az vásár, előadás, táncház, alkotótábor, vetítés vagy fesztivál.

A különféle burkolatok és kiemelések eltérő méretű és minőségű tereket határolnak, de ugyanekkor térfalként is működnek. A térszervezés konvex: a tér gyűjtőhelyként befelé lejt, a térfalak befelé csökkennek, a megjelenő tárgyak egy téri kompozíció részeivé válnak. A tér így háttér és a háttér háttere a ház. A süllyesztett kemence környezete lelépcsőzik, a fatárolók az ülőfelületek alatt kapnak helyet, a mélyedés alja döngölt föld. A katlant felújítják, tüzét begyújtják, a füstjét elfújja a szél, a lefedett kutat feltörik és új kávát építenek, így az őselemek újra összeérnek.

Szerkezetek és anyaghasználat

A falak külső kérge a területen található téglakupacok felhasználásával készül. A nagy mennyiségű tégla vélhetően a beomlott érseki menekülő útvonal maradványa. A falak belső fele korszerű vázkerámia falazat. A régi és új elemek méretkülönbségeit a megfelelő vastagságú habarcsréteg egyenlíti ki. Az oszlopok acélból készülnek, a födémek „szőrös” deszkával zsaluzott monolit vasbeton lemezek. A nyílászárók, berendezések, ülőfelületek fából készülnek. Az előtetők kifelé lejtenek, a víz lecsepeg. A belső padlóburkolat hajópadló, kívül söpört felületű beton. A teljes épületegyüttes egységes fehér meszelést kap évente közösségi munka keretében.

Jegyzetek

1. a város rövid történetének összefoglalójából
2, 3, 4. Szent saroktól Kultúrköztérig. Opponensi vélemény Farkas Ádám diplomamunkájáról – Szabó Zoltán

KULTÚRközTÉR – Az egykori kalocsai Érseki Istálló továbbgondolása
diplomaterv BME –Építészmérnöki Kar

tervező: Farkas Ádám
bruttó szintterület: teljes épületegyüttes: 2202 m2, bővítés: 775 m2
építészet: Bach Péter
tartószerkezet: Hegyi Dezső
épületszerkezet: Páricsy Zoltán
kivitelezés: Lepel Adrienn
épületgépészet: Gyurcsovics Lajos