Kunszigeti őrködő

A Limes vonalán fekvő Kunszigeten egykor a Római Birodalom egyik őrhelye állt. A Kr.e. negyedik századi őrtornyok formáját és szerkezetét idézi fel és helyezi kortárs kontextusba Farkas Fanni és Talabér-Erőss Barbara terve. 

Előzmények

Arrabona EGTC pályázatot hirdetett, a kunszigeti kilátó megtervezésére. Az Önkormányzat, a község egyik legemblematikusabb emlékét kívánta kilátó formájában feleleveníteni, egy „Római őrtorony" megépítését tervezte a limes vonalán. A kilátó pontos helyszínének kiválasztásában a tervezők is részt vettek. A község elvárásai mentén alakítottuk ki a kilátó megjelenését, amely a római őrtornyok formajegyeit idézve, a kortárs, fenntartható, költséghatékony építészeti elveket is szem előtt tartja. A pályaművek közül Farkas Fanni és Talabér-Erőss Barbara közös tervét választották ki az első fordulóban győztesként, és bízták meg csapatukat a kiviteli terv elkészítésére. A második fordulóban az Abda-Holt-Rábca kilátó első, a kunszigeti kilátó pedig második helyezést ért el. 

Helyszín

Kunsziget a Mosoni-Duna jobb partján fekvő község. A Szigetköz peremén található. A római uralom idején őrállomás volt, amiről a településen talált „tündér-romok" árulkodnak. A folyópart a tavaszi- nyári, őszi időszakban nagyon népszerű. A helyszín lehetőséget teremt a pihenésre és az aktív kikapcsolódásra, várja az evezni, biciklizni, horgászni vágyókat. A kiírásban több helyszínjavaslat is szerepelt. A földrajzi, környezetvédelmi és turisztikai szempontokat figyelembe véve a határoztuk meg a kilátó pontos helyét a folyóhoz legközelebb, a meglévő madárlessel nem konkurálva. Az épület pozicionálásakor elsődeges szempont volt, hogy a kilátóból tanulmányozni lehessen a helyi élővilágot és a táj legszebb részleteit.

Limes menti őrtornyok rövid története és felépítése

A tornyok a Kr.u. 4. században épültek.  Az épülettípus feladata az volt, hogy magas és biztonságos megfigyelőhelyet nyújtson a Limes őreinek az ellenség mozgásának szemmel tartására. Három fő alaprajzi forma szerint különböztetjük meg a tornyokat:  rombusz,  négyzetes és kerek. Az épületek magja a burgus, az ezt körülvevő kerítést vagy vizesárkot pedig fossa-nak nevezzük.  A tornyok modulrendszerben épültek: a falvastagság adta az alapmodult, ennek többszöröse volt a szintmagasság, és az épület szélessége. A burgusok bejárata a torony tengelyében helyezkedett el. Függőleges funkciószerinti tagolásában a tornyok földszintjén a tárolóhelyet alakítottak ki, az első szinten a pihenésre szolgáló teret hoztak létre, a legfelső emelet pedig a megfigyelőállás volt. A biztonságos megfigyelés érdekében több kis nyílást hagytak a burgusok felületén. A bejutás a toronyba két módon történhetett, vagy a földszinten, vagy az első emeleten.

A kilátó tömegképzése

A tervet a Limes vonalán épült őrtornyok története és feladata inspirálta. A kilátó alaprajza a legelterjedtebb burgus formát követi. A négyzetes magot egy fa lécvázból kialakított védősáv – akár a fossa – veszi körül. A méretrendszere az ókori őrtornyok arányait megtartva, de a korszerű anyagok lehetőségeit figyelembe véve alakult ki. Ennek megfelelően a falvastagság az arányrendszer alapja: fal 80 cm, torony szélessége: (6X80) 480cm, torony mag magassága: (10,5X80) 840 cm. A kilátó függőlegesen három felé van osztva, minden szinten ki lehet jutni a külső hálóba. A római őrtornyokhoz hasonlóan tetőt kapott az épület, amely formájában kortárs leképezése a tradicionális sátortetőnek. Elsődleges funkciója, hogy a belső magban kialakított kiállítóteret védje a természeti hatásoktól. 

A kilátó egy 80 cm magas pódiumra kerül, melynek részben helykijelölő szerepe, de funkciót is ellát, alkalmas tér a megpihenésre és egy alacsonyabb kilátásipont a magaslatoktól ódzkodó látogatók számára. Árvízvédelmi szempontból is fontos szerepet tölt be, hiszen az ártér fölé emeli kilátó érzékeny szerkezeteit. Minden szinten a vastag kőfal belső oldalán fülkék helyezkednek el, amelyek alkalmasak a római őrtorony történetét bemutató kiállítás installálására.

Anyaghasználat

A Római Birodalom fennállása alatt a dunamenti őrtornyok kivétel nélkül kőből épültek, de a Limes vonalán más burgusok esetén jellemző volt kő- és fa együttes használata is. A kunszigeti kilátó anyaghasználata is a fa-kő burgusokat idézi. A kilátó magja (a burgus) betonba szórt bazaltból és ömlesztett sziklákból épül, még  az ezt körülvevő kerítés (a fossa ) pedig fából biztosítja a védett megfigyelést.

A kilátó anyaghasználatánál inspirációul szolgált a  Héctor Fernández Elorza és Manuel Fernández Ramírez Valencia parkja valamint az Innauer-Matt Architects által tervezett alpesi Wirmboden kálpolna.

Talabér-Erőss Barbara

szerk.: Őze Sándor