Kútház - Képzőművészeti Galéria a Logodi utcában

Fazekas Katalin diplomamunkája, 2008. február
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Középülettervezési Tanszék

Képzőművészeti Galéria
Budapest, I. ker, Logodi utca 1.
Diplomamunka 2008. február
Fazekas Katalin
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Középülettervezési Tanszék

A megismerés, a tudás megszerzéséhez hosszú, érdekes és néha fárasztó út vezet. A terv ennek az útnak, illetve folyamatnak a gondolatvilágából indult ki. Az építészeti szándék egy olyan térkapcsolatokból álló, kedvező alapfelállású és egyedi belső világ létrehozása volt, amely egyaránt a művész és a látogató számára is élményt nyújt, valamint a megismerés folyamatát átvitt értelemben jelképezi.

A „Kútház” helyszíne Budapest, Logodi utca 1. szám, rögtön az alagút mellett, az Alagút utca és Logodi utca sarkán, a várhegy nyugati oldalában. Funkcióját tekintve kortárs képzőművészeti galéria.

A ház és a hozzá tartozó egyesület alapcélja, hogy rendszeresen lehetőséget teremtsen a kortárs művészek együttműködésére, teret biztosítson kisebb lélegzetvételű, de hatásos és izgalmas művek bemutatására, illetve egy–egy művésznek akár inspirációt is nyújthat műalkotás létrehozásához. Másrészt fontos szándék, hogy a nagyközönség számára közelebb hozza a kortárs művészetet, és a világító üvegfelületek révén kapcsolatot hozzon létre az utca és a belső tér között.

A terv címe kútház. A cím a kút, kutakodás, kútfő és a merítés szavak asszociációs játékából származik. Az épület természetes bevilágítás és formavilág kialakítása is erre utal. Formai kialakításban hatással volt a közvetlen mellette elhelyezkedő, alagút, amely adott esetben vízszintes kútként is felfogható.

A galéria épület alapvetően két részből áll: a „kút”, a külső vasbeton függőleges felületein zárt héj, a fő kubus, ahol csak a tető felől érkezik némi szűrt fény; valamint a magas légtérben különböző szinteken az ötszögletű külső héj minden egyes oldalára merőlegesen vízszintesen elhelyezkedő zárt dobozok állnak be a térbe, szelik át a külső héjat. A homlokzati nagy ablakok a dobozok végének lezárásai: minden kiállítóteret a két végén, teljes keresztmetszetben üvegfelület határol. A dobozok maguk a kiállítóterek, befeszülnek az átellenes homlokzati falak közé, köztük lépcsőkön közlekedik a látogató egyik szintről a másikra.

A közlekedés a külső héj és a dobozok által kirekesztett belső térben úgy működik, hogy egy-egy doboz mellett fölmegyünk a lépcsőn, majd ugyanazon doboz tetején besétálunk a következőbe. A legfelső doboz tetőteraszt képez, felülről teljesen nyitott.

A kiállítódobozok teteje galériaként működik, amelyek alapesetben a felkészülés terei. Egy-egy barokk vagy rokokó pamlagra, fotelre lehuppanva kiegészítő információkat szerezhetünk meg a műről, a művészről illetve a hozzá kapcsolódó anyagokba tekinthetünk bele. Lehetőséget ad egyik teremtől a másikhoz felkapaszkodván az új élmény befogadásához szükséges áthangolódásra.

Minden kiállítótér külön-külön is értelmezhető, de egybefüggő tematikával is használhatóak. Ám ha szükséges, a kút légtere is befogadó műtárgyak elhelyezésére. Használhatók a kút belső fal- és födémfelületei, vetítésre vagy művek elhelyezésére, az alkotó kívánsága szerint. Akár egyszer-használatos képek készítésére is igénybe vehető a kiállítótér, a művek a homlokzati falra kivetítve is megjelenhetnek.

A térszervezés lényege az a mozgási folyamat, ahogyan az épületen belül haladva a terek folyamatosan változnak, hol a kútban vagyunk egy sejtelmes világban, hol az egyszerű kubusok belsejében.

Az épület a kútrész és a kubusrész két világ találkozása. A kútban történnek a függőleges mozgások, anyaga nyers vasbeton és csak szórt fény van benne, amely szűrődik le, majd a végén kijutunk a terasztetőre. A kubusok végfalain direkt fény érkezik be, csak vízszintes mozgás lehetséges és teljesen fehérek belülről. Ezen kettősség játéka a ház belső tere.

A házban a kiállítást fentről lefelé ajánlott látogatni, a kútban lévő fényességgel párhuzamosan haladva. Az újonnan érkezett már a földszinten sejtheti, hogy a dobozokban bent több fény van, mint a „kútban”, hiszen a kiállítótermek nyitott ajtaján keresztül fény szüremlik ki.

A szórt, sejtelmes fények világából indulunk el felfelé a fény irányába, és ismerjük meg egyre mélyebben, jobban az adott alkotó művészetét, és átmeneti terekben a hozzá kapcsolódó információkat. „Tapogatózunk” „botorkálunk” a kútban, kis fényes ajtókat láthatunk a magasban, amelyek elérése kívánatossá válik az emberi kíváncsiságból és érdeklődésből adódóan. Elindulunk az első hozzánk legközelebb eső ajtón kiszűrődő fényesség felé, amely utat mutat. A kubusba belépve tisztaszobába lépünk be, itt már csak a műalkotás és a befogadó létezik. Véleményem szerint ilyen a megismerés folyamatának elvont fogalma. Néha-néha félhomályban tapogatózunk az információk sokasága között, majd egy-egy apró jel, egy olvasott mondat, a sorok közül felbukkanó félmondat, amely figyelmünket adott ismeret felé irányítja. Elindulunk felé, közben akadályokat küzdünk le, távolságot teszünk meg, majd lassan-lassan elénk tárul a vágyott ismeret egy része, majd ismét eltávolodunk tőle, de máris tovább is olvasunk… Ennek a pulzálásnak, folyamatnak a megjelenítése építészeti szándék volt. A ház bejárása során az anyagok, formák és elsősorban a fény van segítségünkre. Ezen két világ találkozásából jött létre ez a ház.

A ház tömege a telek délnyugati részén, a telekvonalon áll. Pince, Földszint és öt emelet. A főbejárat az északi oldalon, a hátsó teraszon át, a -1-es szinten található. Akadálymentes bejárat a földszinten biztosított. A -1-es szinten található az információs pult, egy kis kávézó, és az kiszolgáló funkciók (ruhatár, raktár, mosdók, szellőző gépház). A földszint és a felette lévő négy emelet már a kiállításnak ad teret. Mindegyik más-más kilátást nyújt.

A galéria épülettől terepbe vájt rámpa vezet a kerten keresztül a hátsó, föld alatti épülethez. Ez a létesítendő objektum másik része, az iroda épület - a ház életének szervezéséhez kapcsolódó funkciók kaptak benne helyet.

Ez az épület egyszintes, a már meglévő faltól minimálisan 1m-re elhúzva található. A kert a tetejére ráfut és ott megáll. Az iroda épületben történnek a kiállítások és performance-ok szervezése, illetve a ház szellemi működése körüli tennivalók intézése. A funkcionális helyiségek, mint a raktár, a tároló, a konyhapult és a mosdó a DNY-i falhoz húzott sávban kapnak helyet. A ház északi fala végig üveg, mögötte a vasbeton födémlemez vasbeton oszlopokra támaszkodik. Az irodát egy belső udvar választja ketté, egy beharapás az épületbe, amely még több fényt juttat be, valamint elválasztja a tárgyaló részt az irodai résztől.

Anyagok: a külső burkolat UV védelemmel ellátott lőtt poliuretán vízszigetelés. Ugyanez az anyag kerül a tetőkre is a galéria épületén, az iroda épület tetején zöldtető található.

A belső burkolatok: a kubusok falai fehérre festettek, a padlóburkolat fehér műgyanta, egyéb helyeken beton, födémek felülete ásványadalékos csiszolt aljzatbeton.
A ház hangulatához illendően pórszórt szálhúzott nyílászárókat választottam.

Konzulensek:
Építészet: Karácsony Tamás DLA
Épületszerkezettan: Dr. Lányi Erzsébet
Épületgépészet: Dr. Kontra Jenő
Épületvillamosság: Dr. Majoros András
Építés kivitelezés: Baksayné Foszler Ibolya
Tartószerkezettan: Armuth Miklós