A kezdet
Stúdiónk 2005 tavaszán megbízást kapott egy 42 lakásos társasház építésére Budapest II. kerületében a budai dombok között, a Völgy utca 14. szám alatt. A tervezési terület egy álló téglalap formájú saroktelek volt, amely leginkább egy elvadult ősfákkal tűzdelt, lejtős erdei irtásra emlékeztetett romos épületekkel tarkítva.
A négy ház teljesen egyforma, de egymáshoz képes elforgatva, lépcsőzetesen helyezkedik el. Tömör rönkfa támfalakkal tarkított, a megmentett fák között futó kacskaringós kerti út vezet hozzájuk. Mindez a lépcsőzetes elrendezéssel körítve megtöri az ismétlődésből adódó monotóniát, véletlenszerű, mégis egységes megjelenést ad a kompozíciónak.
Az ördög a részletekben
Az épületek súlyos, négyzetes tömegét a második szinttől lépcsőzetesen visszahúzott homlokzati síkok és a szárnyakként kifeszülő erkélyek teszik könnyeddé. A homlokzatokon megjelenő fa lamellasor felúszik a harmadik szint elé, vertikálisan meghúzva az alsó szintek robosztusabb megjelenését. Aprólékos munka eredménye, de megérte a fáradtságot: a lamellák kiosztása mindenhol folyamatos vonalat képez az ablakpárkányokkal, az erélyeket lezáró bádogszegéllyel és a korlátok fogódzójával. Az árnyékoló még egy titkot rejt: függőleges tartószerkezetében futnak az ereszcsatornák, megmentve a házat az ejtőcsövek nem túl tetszetős látványától. Az optikai trükkök sorát folytatja a lamellasorok között megjelenő terméskő folt, mely a homlokzat tagolásával feloldja a hosszú vízszintes felület egyhangúságát. Az erkélykorlátok üvegtábláinak zöldes színét kvarcadalék adja, mely meleg színével átvezeti a tekintetet a zöldellő kert felé.
Egyetlen fájó pont
Az épületekhez tartozó parkolókat mélygarázsban helyeztük el, hatalmas zöldfelületeket nyerve ezzel, apró sebek mégis keletkeztek a telken: harsányan rideg betontámfalaikkal a garázsbejáratok megtörik a természetes harmóniát. Az épületek könnyed megjelenésével szigorú ellenpontot képez az utcafrontok felé néző (megtartott, de felújított) betonfal, rajta drótkerítéssel. Ezen a nem túl hívogató megoldáson azonban a kertbe lépvén könnyedén átlendülhetünk: itt ugyanis a szintkülönbségek miatt kialakított támfalakat zöldre pácolt tömbfák mögé rejtették, melyek tökéletes összhangot képeznek a kerti labirintussal.
Kint is, bent is
A lakások elrendezése hű képet fest az építész nézetéről, hogy jól lakható, hívogató tereket hozzon létre. Minden lakás két irányba, két égtáj felé néz, egyformán részesülve a napfényből és a csodálatos panorámából. Alaprajzuk letisztult, funkcionális, nagyvonalú. A szobákból szinte kiléphetünk a természetbe. A földszinti lakások teraszához kisebb kertrészek tartoznak, növendékcserjékkel lehatárolva. Az emeleti lakások hatalmas teraszain nyitott, a jótékony árnyékoló mögött zártabb, fedett részek csábítanak „kinnülős" esti beszélgetésre. A szinteltolásoknak és a szellős beépítésnek köszönhetően – bár lakóparkról beszélünk – megmarad az intimitás érzése.
A tervező visszafogott kölségvetésből gazdálkodott, ezt azonban apró ötletekkel, jól kiválasztott anyagokkal ellensúlyozta. A meleg fa- és terméskő burkolatok ritmusa, a hatalmas ablakfelületek és könnyed erkélyek foltjai a környezetbe tökéletesen illő, üde összképet teremtenek.
Építészet: Zombori Zsolt, Stumpf Róbert – Európa Stúdió Építészeti-Belsőépítészeti Kft.
Statikus tervező: Medek Ákos – Medek Kft.
Gépész tervező: Duoplan Kft.
Elektromos tervező: Libella Bt.
Kivitelező: Callpan Kft.