Lampert Rózsa: Giuseppe Terragni, az európai építész

Olaszországban lassan végéhez közeledik a racionalista építésznek szentelt emlékév.

Olaszországban lassan végéhez közeledik a Giuseppe Terragni (1904-1943) olasz racionalista építésznek szentelt emlékév, amelyet születése 100. évfordulója alkalmából szerveztek.
Az elmúlt évtizedekben sok tanulmány és kötet jelent meg munkásságáról, és számos kiállítás és konferencia is foglalkozott építészetének elemzésével. Ezeknek a sorában a kezdetet a című építészeti folyóirat jelentette, amely 1968-ban, Terragni halálának 25. évfordulóján, egy teljes számot a tiszteletére jelentetett meg. Ez volt az első igazi alkalom, hogy elmélkedni lehetett a comói építész örökségén.

Belföldi és külföldi kutatók, múzeumok, alapítványok és egyetemek egyre növekvő nyomása vezetett a Giuseppe Terragni Tudományos Központ (Il Centro Studi Giuseppe Terragni) létrejöttéhez, amely a Comói Levértárban őrzött gyűjtemény, illetve hagyaték köré szerveződött. A párizsi Le Corbusier, vagy a barcelonai Miro Alapítványhoz hasonló intézmény sokkal szervezettebben tudja tárolni, megőrizni, publikálni és katalogizálni (4 szektorban) az itt őrzött hatalmas anyagot (építészeti tervek, skiccek, rajzok, akvarellek, gipszszobrok, modellek, teoretikus írások, saját és róla megjelent publikációk, személyes és hivatalos levelek, fotók, stb.), mint egy levéltár, könnyebben lehetővé teszi a kutatást, és egyszerűbben válaszol a modern építészet iránti egyre növekvő érdeklődésre.

Úgy tűnhet, hogy Terragniról már mindent elmondtak. Az emlékév szervezői (a kulturális élet nemcsak építész kiválóságai) szerint azonban az olasz építészet a munkássága még mindig nincs minden aspektusában feltárva.

A szervező bizottság célja kettős volt: Egyrészt a nagyközönség széles rétegei előtt népszerűsíteni (kiállítások, filmek, konferenciák, stb.) kívánták a múlt század egyik legnagyobb építőművészét és gondolkodóját, aki tevékenységének döntő részét egészen sajátos politikai, társadalmi és kulturális közegben gyakorolta. A valódi cél azonban, a megemlékezés meghatározott címére visszavezethetően (Giuseppe Terragni, az európai építész - Giuseppe Terragni architetto europeo), az építész munkásságának aktualizálása volt.

”Újra gondolni, újra felfedezni Terragnit elkerülhetetlennek látszik a kulturális élet egy olyan időszakában, amikor az építészet az öngyilkosság felé rohan a feltámadó klasszicizmus szellemi elbutulása és a posztmodern petyhüdt eklekticizmusának kettős szorításában...” írta 1980-ban Bruno Zevi.

Az eltelt több mint húsz év változásai miatt az emlékév szervezői tovább fejlesztették ezt a gondolatot: ”Újra gondolni, újra felfedezni Terragnit elkerülhetetlennek látszik a kulturális élet azon időszakában, ami lerázta magáról a és az eklekticizmus terhét, egy olyan időszakban, amely újra felfedezte a Modern Mozgalom kimondatlanul is hatalmas erejét, aktualizálva és maivá téve azt. Felfedezni Terragnit annak a megállapítását is jelenti, hogy milyen nagy is volt az ő hozzájárulása a jelenlegi eredményekhez.” Hosszú-hosszú éveken keresztül a munkáival kapcsolatos megnyilatkozásokban mindig függőben maradt az a nyilvánvalóan lényeges kérdés, hogy a fasizmus hatalomra jutásának évei alatt dolgozó Terragni fasisztaként, vagy antifasisztaként halt-e meg. Szerencsére a Modern Mozgalom törekvéseit, s az egyes építészek munkásságát kutatók többsége ideológiától mentes objektív képet rajzol fel, így Terragninak is inkább a műveit és azok példáját, semmint saját személyét veszik górcső alá, tehát ”ennek az építészeti kultúrának, az európai modern építészet viszonylatában megmutatkozó jelentőségét nem tudják megkerülni, s nem elismerni.”

Az írás nyomtatásban megjelent a Műemlékvédelem (XLVIII. évf.) 2004 6. számában.